Ausztráliai kaland
Mikor a fiúm, Donny, lábát törte bobozás közben a részeg haverjaival két nappal azelőtt, hogy Ausztráliába repültünk volna karácsonyra, teljesen magam alatt voltam.
Arra gondoltam, lemondom az utat és otthon maradok a farmon Albertéban, kint a havas Nagy Prérin. Minthogy azonban a szálloda díját nem térítették vissza, idehaza pedig az előrejelzések a csípős hideg után brutális hideget jósoltak, nem sokat teketóriáztam: búcsúcsókot leheltem Donny arcára és a gipszpólyájára, aztán a hóbuckákon átgázolva mentem a kint várakozó taxihoz.
Szüleimmel vidéken éltem és mindezidáig a legtávolabbi pont, ahová innen eljutottam, Edmonton volt... egy családi temetésre mentem. Ez a csodautazás a messzi délre jelentette számomra az első nagy lehetőséget, hogy végre önálló legyek, a szárnyaimat bontogassam, tágítsam látókörömet, új dolgokat fedezhessek fel, új...
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 8.29 pont (28 szavazat)
