A+ A-

Kikötői kalandok 2. rész - Teraszparti

Hamar eljött a szezon vége. Az idő ugyan nem fordult rosszra, még szeptember végén sem kellett attól tartanunk, hogy befagy a hátsó fertályunk, de azért a hajnalok már csíptek, és a Balatonban is csak a rozmár-ember hibridek mentek bele. Szóval hajóval kifutni ilyenkor már nem dívott. Ergo elkezdték kipakolni a ladikokat a partra, hogy letakarva téli álmot aludjanak, gazdáik pedig - révén vagyonos jószágok - valami melegebb éghajlaton töltsék el a cidris időket. Áthidalásul némelyik díszpinty magával vitte csónakját ezekre a melegebb égövekre.
De csak úgy nem lehet ám partra vetni ezeket a hajókat. Nem! Az idényt tisztességesen el kell búcsúztatni, mert anélkül a következő szezon nem lesz jó. Legalábbis állítólag van egy ilyen tengerészbabona, bár a terjesztők - alias kikötőtulajok - mivolta miatt én kételkedtem a létezésében. Akárhogy is, a vezetőség hatalmas bulit szervezett a nyitva tartás utolsó hetében. Természetesen évről-évre egyre nagyobb banzájt csaptak, mert azt ugye úgy kell. Kapjanak már ezek az úriemberek valamit a kikötőben hagyott milliókért. Elvégre, jövőre is inkább ott költsék el, minthogy teszem azt, odaadományozzák egy kórháznak vagy iskolának.
A buli az utolsó hétvégén került megrendezésre. Nekünk, biztonsági őröknek már hetek óta nem volt dolgunk - na, nem mintha összetörtük volna magunkat az év közbeni munkában. Augusztus végétől kezdve nem kellett a sorompót nyitogatnunk (augusztus huszadikán felcsaptuk és úgy hagytuk mindkettőt), se belépőt szednünk a vendégektől, se kiterelnünk a kocsikat a hajók közül. Egyedül a „járőrözés” maradt meg a listán, de mi rendes huszonnégyórázók voltunk. Azaz csesztünk rá!
A bulira persze mindenkit meghívtak. Vendégeket, azok családjait és barátait, na meg a kikötőben dolgozókat és azok pereputtyát. Így én is ott lehettem... megengedték, hogy aznap dolgozzak. Szerencsére a kikötőmester rendes alak volt - nem úgy, mint az a szerencsétlen létesítményigazgató -, így a welcome drinket én sem hagytam ki. Egy kupica házipálesz a kikötőmester készleteiből, egy pohárka bor az egyik tulaj szőlészetéből. Máris vidámabban álltam hozzá a munkához. Igaz, ha ezt a főnököm látta volna, abba a kupica pálinkába fojtott volna bele, de amit ugye ő nem lát, az rám nem jelent életveszélyt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.61 pont (51 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 AlexHun 2015. 06. 12. péntek 13:27
10Pont.
#7 feherfabia 2014. 09. 23. kedd 06:33
10P
#6 A57L 2013. 12. 8. vasárnap 08:41
Jó írás.
#5 papi 2013. 06. 2. vasárnap 11:20
Remek munkahej.
#4 genius33 2013. 01. 19. szombat 11:13
Egész jó smile
#3 v-ir-a 2011. 12. 16. péntek 23:48
így is lehet fogalmazni, nekem már unalmassá vált...nem is tudtam végigolvasni
#2 Pavlov 2011. 12. 14. szerda 07:17
Egy kissé túl sok szálat vezettél be, így bonyolulttá és hosszúvá vált ez az epizód.
#1 Törté-Net 2011. 12. 13. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?