A+ A-

Az elcserélt szerető esete

A Hotel Sabbie d'Oro a Tarvisio és Velence között fekvő kisvárosban, Portoguaróban állt, pontosan a centrumba vezető szélesebb utca és az autóút kereszteződésénél. Már kora februártól, november végéig a hotel előtt, nagy kőedényekbe ültetett leander bokrokkal szegélyezett teraszon színes napernyők és üde abroszokkal megterített asztalok hívogatták az utazókat. A forgalom jó volt, és a tulajdonosa egy fiatal és csinos özvegy, Maria Anunziata, ha nem is fényűzően, de szerényen megélt belőle. Szüksége is volt a jó jövedelemre, mert egyetlen lányát, aki nemcsak szép, hanem okos és tehetséges is volt, taníttatni akarta, mégpedig egyetemen.
Ahogy múltak az évek, az autóút helyett autópálya épült, ami elkerülte a várost. A centrumba vezető utcát kiszélesítették, és az Elöljáróság megtiltotta Maria Anunziatának, hogy a terasznak helyet vegyen el a járdából. Bár Maria Anunziata számtalanszor adott be mindenféle beadványt, újból és újból elutasították. A hotel kezdett rosszul menni, úgy tűnt, a vidám terasz vonzotta a látogatókat. Maria Anunziata végső elkeseredésében a következő tavaszon - engedély nélkül - kitette asztalkáit, és ekkor ismét fellendült a forgalma.
Egy délután feketehajú, világos vászonöltönybe öltözött férfi kereste az özvegyet. Maria Anunziata ismerte, Guido Castellani volt, az adófelügyelő, a Városházán dolgozott. Úgy hírlett róla, nagyhatalmú férfi. De Guido Castellanit, természetesen csak a háta mögött, a város bikájának is nevezték, bár lehet, hogy a férfi nem sértődött volna meg az elnevezésen, mert minden szemrevaló nőt lekapott a tíz körméről, olykor a csábításhoz hivatali hatalmát is használva. Ugyanakkor nevették is a kisvárosi donjuant, mert Guido amilyen nagylegény volt idegen nőkkel, annyira félt a feleségétől, a jól megtermett, kövér, kardos természetű Toniától.
- Jó napot! - ballagott a szállodai recepcióhoz Castellani, és kidüllesztette mellkasát, hogy elterelje a figyelmet már túlságosan domborodó pocakjáról, miközben szívdöglesztő pillantást vetett Maria Anunziatára. - Az Elöljáróság nem adott engedélyt a teraszra. Sürgősen takarítsd el az asztalaidat, mert büntetést is kiróhatok rád! Vedd a jóindulatom jeléül, hogy eltekintek tőle, ha kiüríted a járdát!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2014. 10. 12. vasárnap 05:57
10P
#3 A57L 2014. 06. 7. szombat 04:52
Egész jó lett.
#2 v-ir-a 2011. 12. 14. szerda 22:57
nagyon jó,mégiscsak okosak a nők nyes
#1 Törté-Net 2011. 12. 13. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?