A+ A-

Társbérlet

Gyógyírt kerestem a válás után, mert fájt itt belül. Nagyon fájt. Hat év színtiszta szerelem, ki az ablakon, becsapva éreztem magam, tőrbecsalva. Soha nem léptem félre a hat év alatt. Pedig volt egy-két ajánlat, incselkedő lehetőség, és a monogámia alapvetően nem az én belső hitem, de megpróbáltam az Ő, az én, a boldogságunk kedvéért. Vannak kiknek semmi sem elég, pénz, jólét, szeretet. Csak éppen nincs ráírva a homlokukra, mi is lakozik ott a leges leg mélyén. S most itt állok egymagam, se ház, se asszony, se gyerek. Igaz a kislány az Ő első házasságából született, de nagyon összenőttünk, Anna többször is kért, "hadd szólítsalak apunak". Ott és akkor úgy döntöttem, soha többé meg nem tagadom önmagam. Miért is tenném, hisz szabad az élet, szabad a szerelem. Talán a legőszintébb érzelmi megnyilvánulás egy ember életében, igaz, lehet az egyik legkomplikáltabb is. Attól a ponttól kezdve nem érdekelnek morális útmutatások, (legyenek azok társadalmi, vallásos, vagy kulturális eredetűek), sem erkölcsi dogmák. Hogyan is szabhatna valaki határt, a szerelem, vagy csak a szex vonzerejének.
Társbérlet most a fedél neve, Istvánnal, aki ugyanabban a cipőben jár, mint én. Legalább jól megértjük egymást, horgászni is szeret, de nekem kell egy új kapcsolat, mert ebbe így beleőrülök. Egy este hazatérve, István barátja, Barbara ült a fotelomban. Valami más is volt a szemében, mintsem csak gyanakvó fürkésző tekintet. Három hétre rá, összeköltöztünk, addigra már csillapítottuk egymás forró szexuális éhségét. Szépen megbeszéltük, semmi komolyat nem akarunk, csak a kellemes időtöltés tart minket össze. Nem volt titok, hogy érzelmi hullámvölgyben vagyok, nehéz is lett volna rejtegetni, de így is kellettem Neki. Új tavasz érkezett életembe. Nyíltak voltunk, tolerancia lett a kulcsszó, még ha nem is értettünk mindenben egyet. Akárhogy is, időközben mindinkább megkedveltük egymást s azt is kitaláltam, Barbara angyalom, maraton lány az ágyikóban, mindent hosszan szeretett játszani. Megdupláztuk az előjátékot, nyaltam, mint a Jamaikai torkos borz, nagy kedvemre. Ő pedig szeretett volna magában tudni, akár órákra is. Incselkedtünk egyfolytában, úton útfélen, kedvemért leszokott a melltartóról, mert én nagyon fincsinek tartom, ahogy a ruháján keresztül át akarnak döfni mellbimbói.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.73 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2014. 10. 18. szombat 06:05
Nekem nem jön be.
#8 listike 2014. 02. 24. hétfő 16:36
Nagyon jó.
#7 genius33 2012. 11. 29. csütörtök 07:13
Jóóóó nyes
#6 tenzin 2012. 09. 13. csütörtök 23:16
k
#5 v-ir-a 2011. 11. 26. szombat 18:13
de jó is a szabadság...én sem hagynék ki egy alkalmat se az tuti..épp ezért nekem bejött ez a sztori
#4 mgwolf 2011. 11. 26. szombat 14:41
érdekes
#3 gyuri0926 2011. 11. 25. péntek 07:29
Hülyeség
#2 joozsi 2011. 11. 25. péntek 05:01
JOÓ.
#1 Törté-Net 2011. 11. 25. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?