Időtlen szerelem

A hosszú évekkel ezelőtt kezdődő történetem elején senki, de legfőképpen én nem gondoltam, hogy úgy alakulnak az események, amelyek elvezettek odáig, ahol most, 6 évvel később vagyok. Minden megváltozott, amikor belépett Ő az életembe a középiskola 3. osztályában.
17 évesen az embernek nagy álmai vannak, és azt gondolja, hogy megválthatja a világot. Ezzel én is pontosan így voltam. Mióta az eszemet tudtam, mindig orvos akartam lenni. Nem érdekelt sem a család gondolata, sem a szerelemé, csak az, hogy minél jobb állásban minél több pénzt kereshessek. A vallásos hátterű családom elérte az, hogy az érzelmek nagytöbbsége kiirtódjon belőlem és mindenféle érzést bűnnek éljek meg – ezzel egy állandó lelkifurdalásba kergetve saját magam-. Bár próbálkoztam a lányoknál, valahogy sosem jött össze, hogy pár éjszakánál több legyen akárkivel is. Szívtelen, önző és soviniszta lettem, aki semmibe vette a női nemet.
2005. szeptember 1-jén aztán minden megváltozott. Az iskolában még mindenki a nyári élményekről sztorizgatott és senkit sem érdekelt, hogy bejött az osztályfőnökünk egy aranyos, megszeppent, alacsony, szőke hajú "kislánnyal". Egyedül én figyeltem fel rá és ahogy a összenéztünk, azonnal "berobbant " köztünk a légkör. Természetesen már aznap bepróbálkoztam nála, de mindannyiszor elhúzódott.
Teltek múltak a hónapok és egyre jobban megismertük egymást Bettivel, aki abban az évben költözött vissza Magyarországra a szüleivel. Kiderült, hogy az első látásra nagyon szende és szűzies kislány valójában egy "vadmacska", aki imád bulizni, hódítani és egyáltalán élni. A mentalitásunk hasonlósága miatt hamar közeli barátok lettünk. Az együtt töltött idő alatt sokan szekáltak minket, hogy mennyire összeillenénk, de valahogy nem alakultak úgy a dolgok, hogy a kezdetben meglévő tüzet életben tudjuk tartani. Nem telt el úgy nap 3 év alatt, hogy ne vesztünk volna össze vérre menően, de pár perc alatt mindig ki is békültünk. Mi voltunk a tökéletes "pár". Én próbáltam volna komolyabbra fordítani, de és sötétben történt pettingnél tovább sosem jutottunk. Túl büszke volt, hogy beismerje; tetszem neki, pedig tudta, hogy mennyire kívánom őt.
Az életem közben úgy alakult, hogy a szüleim elköltöztek egy, az iskolámtól távoli településre.