Egy kis testgyakorlás 1. rész

Meztelenül ébredtem az edzőterem padlóján, néhány gyűrött törölközőn és ruhadarabon. A fejem lüktetett, a mellbimbóim érzékenyek voltak, és amikor megmozdultam, nedvességet éreztem a puncimból a combomra csorogni.

Velem szemben egy forgószékben a vezető edző aludt Superman-ruhában.

Megpróbáltam felidézni, hogy kerültem ide. A termet csillogó apróságok díszítették. A padlón négy-öt teli óvszer feküdt, csomagolásuk a kuka köré volt szórva.

A Macskanő-jelmezem szét volt szaggatva. Ahogy a hátamra fordultam, megnyilallt a fenekem. Ettől minden eszembe jutott...



Az utóbbi években felszedtem pár kilót – a tévé előtt töltött óra, a rengeteg mogyoróvaj és csokifagyi megtette a hatását. Úgyhogy a saját érdekemben azt javasolták a barátnőim, hogy járjak edzeni egy kicsit. Egy texasi kisvárosban éltem, pár kilométerre volt a lakásomtól egy edzőterem. Tiszta volt, jó nagy, sok fiatal anyuka járt oda, pár meleg srác és néhány szteroidon nevelkedett izomagy.

A kezdeti idegességem hamar elpárolgott, megkedveltem az intenzív edzést, és reggelenként, illetve esténként keményen nyomtam. Külsőleg is változtam: amúgy is szőke hajamat még világosabbra színeztem, és beszereztem pár merészebb ruhadarabot.

Az önbizalmam megnőtt, és a tükrökből észrevettem, hogy a pasik edzés közben jól megbámulnak. Páran még azt is mondták, hogy úgy nézek ki, mint az a hollywoodi színésznő, Charlize Theron. De azt már nem merték mondani, hogy én egy kissé alacsonyabb és cicisebb vagyok. De ettől mind-mind egyre jobban, egyre szabadabbnak és dögösebbnek éreztem magam.

Nyolc hétnyi kemény edzés és szénhidrátszegény étrend után végre leadtam a fölösleges kilókat, de a folyamatos erőfeszítéstől fájdalom alakult ki a fenekemben.

Az egyik estén megint teljesen átázott az edzőruhám. A testem verítékben úszott egészen a fenekemig. Negyven percnyi lépcsőgépezés után lelassítottam a gépet, kiszedtem a fülemből a zenét, és leszálltam, hogy nyújtsak egy kicsit. A hajam csurom víz volt. Este fél tízre járt már az idő, az edzőterem majdnem teljesen üres volt. Egy matracra álltam, és óvatosan lehajoltam, hogy megérintsem a lábujjaimat. A nyilallás hirtelen úgy a fenekembe hasított, hogy könny szökött ki a szememből.
– Auu! – jajdultam fel.