A+ A-

Emmanuelle 4. fejezet - Kavatina, avagy Bee szerelme

A fürdőszobában több zuhany is volt. Egy a mennyezeten rögzítve, egy másik a falon, egy harmadik pedig, a legkisebb, hosszú gégecsőre szerelve, hogy tetszés szerint lehessen irányítani.
A két nő az egymást keresztező vízsugarak alatt visongott. Emmanuelle megtűzte a haját a feje tetején. Most, a kontyot is beleszámítva, olyan magas volt, mint Bee. Elhatározta, hogy bemutatja a barátnőjének, mire való a gégecsöves zuhany. A hajlékony csövet a jobb kezébe fogta, bal kezével meg átölelte Bee derekát, és ráparancsolt, hogy nyissa szét a combját.
Bee engedelmeskedett. Emmanuelle a langyos vízsugarat rézsútosan, alulról fölfelé, vendégének nemi szervére irányította, azután mind közelebb vitte hozzá a zuhany fejét, s hol ritmikusan remegtette, mint maszturbáláskor az ujját a csiklóján, hol spirálosan mozgatta. Jól ismerte ennek a játéknak minden fortélyát. A víz zuhatagként áradt Bee combja közt. Emmanuelle fölnézett rá:
- Jó? - kérdezte.
Bee mintha illetlennek találta volna a kérdést: egy pillanatig habozott, mondani akart valamit, de végül meggondolta magát, s megelégedett annyival, hogy bólintott. Egy másodperc múlva mégiscsak megszólalt, és elismerte:
- Igen, nagyon jó.
Emmanuelle, továbbra is a megfelelő helyre irányítva a zuhanyt, lehajolt, és a szájába vette Bee egyik kis mellbimbóját. Érezte, hogy a lány keze a hajára simul - vajon mit akar? eltolni őt? vagy magához szorítani? Emmanuelle a nyelve hegyével ingerélte és szopta a babamellbimbót, amely azonnal megkeményedett, s csaknem kétszeresére duzzadt. Emmanuelle diadalmasan fölegyenesedett:
- Na látja...
A torkára forrott a szó; Bee arcáról lehullott a derűs maszk. Szép szürke szeme most még óriásibb volt, ajka duzzadt és csillogó, arca gyermekien tiszta. Ezt a Bee-t még sohasem látta; megrázó erővel és szépséggel élvezett, egyetlen kiáltás nélkül, s testének remegése sem árulta él gyönyöre hevességét.
Eksztázisa olyan sokáig tartott, hogy Emmanuelle már azon tűnődött, vajon barátnőjének tudomása van-e egyáltalán az ő jelenlétéről. Bee ismeretlen arcának csodálatos vonásai lassan elmosódtak, és Emmanuelle elszomorodott, amiért gyönyöre nem tarthat örökre. Annyira megilletődött a metamorfózistól, amelynek tanúja lehetett, hogy nem mert megszólalni. Bee rámosolygott.
Emmanuelle a barátnője nyaka köré fonta a karját, és szájon csókolta. Nyöszörgött az élvezettől, amikor Bee teste szorosan az övéhez simult; bőrük patakzó frissessége önmagában felért egy simogatással. Emmanuelle a szeméremdombját lassú mozdulatokkal Bee-éhez dörzsölte.
Az amerikai lány megértette új barátnője kívánságát: kezét a fenekére tapasztva szorította magához. Száját édes zamattal töltötte meg Emmanuelle csókja - akár egy egzotikus gyümölcs. Érezte, amint a ráfonódó szép test görcsbe rándul. Minden erejével igyekezett hozzásegíteni a kéjhez. Hallotta, hogy az ajka különös szavakat mormol, s megértette, hogy már nem is Emmanuelle beszél, hanem maga a szerelem.
* * *
- Emmanuelle intelligens, mindenre kíváncsi és mindig jókedvű. De nem ezért vettem feleségül - mondja Jean Christophernek a dzsipben, amely két vöröslő kerékvágást hagy maga után.
Mindketten ragadnak az izzadságtól, a fojtó levegő égeti a torkukat. Átkelnek egy kis hídon: fiúk és lányok játszanak a vízben, sárral fröcskölik egymást, és sikongva nevetnek.
- Nézd! Nem olyan, mint egy filmen "a Kelet"?
Jean leállítja a motort. Lemennek a csatornához, és bevizezik az arcukat. A gyerekek lelkendezve ugrálnak, ujjal mutogatnak rájuk, s kórusban üvöltik:
- Farang! Farang!
- Mit mondanak? - kérdezi kissé idegesen Christopher.
- Hogy: "Európaiak! Európaiak!" Mint mikor nálunk a gyerekek azt kiabálják: "Kínaiak! Kínaiak!"
Egy kislány indul feléjük, vizes fekete hajfonatai a vállát csapkodják. Fölkap a földről egy rikító kék szárongot, amely szinte világít ámbraszínű bőrén, és menet közben csomóra köti a derekán.
- Than yâk sü som-ô mai tja? - kérdezi bájos mosollyal a külföldiektől.
- Nem tudom, mit akar - vallja be Jean.
A kislány egy kenyérfa felé mutat - alatta hatalmas kosár grépfrút.
- Aha! Grépfrúttal kínál minket. Nem is rossz ötlet.
Jean bólint:
- Ao ko dai!
A gyerek a kosárhoz szalad, s a gyümölcs, amivel visszatér, nagyobb, mint a feje. Ujjait szétterpesztve, fél kézzel a magasba emeli.
- Ha beaht.
- Köszönjük, aranyos - mondja Jean.
Felé nyújt egy ötticalost. A kislány figyelmesen tanulmányozza a pénzt.
- Rendben van? - kérdezi Jean.
- Kha!
A kislányt nem feszélyezi a kétnyelvű társalgás. Christopher meglepődik.
- Ért franciául?
- Egy szót sem. De attól még beszélgethetünk.
A kislány kérdő tekintettel az arcához emeli a gyümölcsöt.
- Fok hai mait ja?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.6 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 04. 16. szerda 07:49
A folytatás is szuper.
#2 Bikmakkocska 2013. 02. 2. szombat 14:50
Szép, de túl hosszú, akkor is, ha regény a besorolás.
#1 Törté-Net 2011. 10. 20. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?