A+ A-

A Menedék 3. rész

A harmadik rész. Jó szórakozást kívánok!
Felforrt a víz, a srác bele öntötte a dézsába, kicsit még meleg volt, de pont jó lesz, mire leér, gondolta. Visszament a konyhába és kitöltötte a kávét csészékbe, kinézett az ablakon, kint még sűrű sötétség volt, de bent a gyertyák fénye kellemes világosságot biztosított. Felpakolt a tálcára és elindult fel a lányhoz. Nem volt egyszerű felvinnie a tálcát a létrán, de megoldotta.
Milyen gyönyörű vagy, mosolygott magában, ahogy leült az ágy szélére. A lány édesen aludt még. A gyertya fényében csodás koronaként tornyosodott hosszú haja a fején, ahogy a párna feltűrte magasra. A srác félre simított az arcáról egy előre logó tincset, de az makacsul visszacsusszant előre. Igaz is, sokkal jobban áll így, mondta magában a srác. A lány picit megmozdult, a srác megsimogatta az arcát:
- Jó reggelt Drágám! - a lány előbb elkezdett szimatolni, ahogy megérezte a kávé illatát. Mosolyogva nyitotta ki a szemeit:
- Jó reggelt! Sosem találnád ki mit álmodtam!
- Mit álmodtál?
- Azt, hogy Te elmentél vadászni én meg itt maradtam. És egyszer csak kinéztem az ablakon és két öreget láttam a hídnál. Kimentem hozzájuk. A bácsi neki állt horgászni ott ahol te is pecáztál, a néni meg kedvesen integetett már messziről. Mintha rég ismerne olyan barátságos volt. De volt ott egy pad a híd mellet és oda leültünk. Beszélgettünk, mindenről. Rólad is. A házról, a rétről képzeld még a kilátót is tudta. Ahova most megyünk majd. Szóval meséltem neki mit álmodtál, a medvéset. Akkor a néni levett egy bőrcsíkot a nyakából, amin egy ezüst medvefej volt medálként, egy kis sárga kő volt a medvefej szájában. Annyira szép volt. És azt mondta a néni ezt mindig viselnem kell, akkor nem lesz semmi baj. Aztán oda jött a bácsi is, mert nem fogott semmit. Azt mondta, nagyon szeretik ezt a kis völgyet és azt mondta nekem, "neked van rá módod, hogy meg mentsd ezt a kis gyönyörű világot és őrizzétek meg továbbra is ilyennek! Kérlek, tedd meg ezt értünk.” És oda ült a néni mellé. Ő meg azt mondta "őrizzétek meg, hiszen majd tovább fogjátok adni a kisfiatoknak” és megsimogatta a hasam. Le voltam döbbenve, akkor azt mondta a néni, hogy menniük kell, mert valaki már keres. Én is arra néztem és megláttam, hogy jössz, mire visszanéztem már nem is ültek ott mellettem, egyszerűen eltűntek.
- Hát ez tényleg érdekes. Ezt a medvés medált már én is láttam valahol, hogy néztek ki?
- Egyszerű régi ruha volt rajtuk, a nénin kendő a bácsin egy prém sapka, olyan, mint a rajzfilmekben és kockás ingje volt. A néninek meg nagy kendőszerű volt a vállán. - Ez nagyon érdekes! - gondolkodott a srác hangosan és azon törte a fejét, hogy valahol már ő is látta őket. Aztán eszébe jutott a kis láda a szekrény aljában. Hirtelen felugrott:
- Tudom, már! Ők a felmenőim, az ük-ük-nagyszüleim! Idd meg a kávét és mire megfürdesz, előszedem a dobozt! - megitták a kávét és lementek alulra, a lány fürdeni a srác meg feltúrta a szekrényt. Jól emlékezett, tényleg ott volt a kis doboz. Szép kis faragott fa doboz volt, látszott rajta a gondos, kézzel készített faragás. Meg várta, amíg bejön a lány, oda ül mellé letette az asztalra a kis dobozt és felnyitotta. Régi fényképek voltak benne és egy arany zsebóra. Leesett az álluk a srác kiemelte a képeket és tátott szájjal bámulták a nénit és a bácsit a képen.
- Ők voltak az álmomban! - suttogta alig hallhatóan a lány. Már a dátum is alig látszott a képeken, de az egyiken annyit sikerült kivenniük, hogy 187...cius. 21. Csak nézték a kis ládácska tartalmát. Még volt benne pár kép azt is kivette a srác és az aljában ott volt a bőrcsíkon a medvefej. Összenéztek és mozdulni sem mertek. Lassan a srác benyúlt a ládikába és kivette. 3 centi hosszúságú ezüst medve fej volt, a tátott szájában egy kis darab borostyán volt. Jobban megnézték és látták a kis borsónyi borostyán közepében egy pici kis zöld kő van. - Smaragd! - nézte tágra nyílt szemmel a lány. Megfordították és valami idegen nyelven egy mondat volt a hátuljába vésve.
- Ez az, amit álmomban a néni nekem adott! - nézte félve a lány, a srác látta a karján, hogy kezd libabőrösödni.
- Az nem is álom volt, ugye? - kérdezte ijedt tekintettel a fiútól.
- Nem tudom, de mindenesetre nagyon furcsa ez az egész. Ezekről Te nem tudhattál és mégis tudsz. Vajon tényleg ők voltak? - nézett a képekre. A lány elkezdte lapozni a képeket, hirtelen elejtette a többit és csak egy maradt a kezében, azt nézte bénultan. - Ők azok, tényleg ők azok. Ez a ruha volt rajtuk. - kezében remegni kezdett a kép. - Nagyon félek, menjünk haza, jó?! Ez az egész és az álmom, vagy ki tudja micsoda, már sok. - bele karolt a srácba és teljesen hozzá bújt.
- Picit még várj, most már átnézem rendesen. - átnézte tüzetesen a köteget. Voltak benne levelek is, többnyire csak hivatalos ügyek. Aztán megtalálta a völgy tulajdon levelét is, mi szerint a völgy tulajdonosa tényleg az ő ük-ük-nagyapja. Az egyik képen a kis híd volt rajta és tényleg ott volt a képen mellette egy pad oldalt. A képeken látszott nagyon boldogok voltak az öregek. A lányba is visszatért az előbb elillant bátorság és ő is kíváncsian nézegette újra és újra a képeket. Mire végeztek, már csak a medál maradt az asztalon.
- Tetszik neked? - kérdezte a srác.
- Igen.
- Akkor legyen a tiéd és viseld mindig, jó?- azzal a lány nyakába kötötte. Visszapakolt a kis dobozba és elrakta vissza a szekrény aljába. Kinézett az ablakon és meglátta, hogy kicsit világosodni kezdett már.
- De most már nagyon kell sietnünk, mert nem érünk fel napkelte előtt. Még jó hogy mindent összepakoltam már. Indulhatunk is.
A lány fogta a kisebbik kosarat és elindultak, az ajtónál szépen a nyakába akasztotta a medvesprayt is. Meg kerülték a kis vízesés medencéjét és már meg is látta a lány a kis ösvényt fel a hegyre. Az ösvény elég meredeken kapaszkodott felfelé a sziklákon, néha egészen kint a peremen kellett menni. Kb félórája mentek felfelé, addigra már jó magasan jártak és egyre szűkebb lett az ösvény. Néhol kilátott a lány a fák közül, kezdett tényleg világosodni, de a völgyben még teljesen sötét volt. Az elem lámpáik fényében titokzatosnak és félelmetesnek tűnt az erdő. Néha baglyok hangját hallották, meg a rókák vonítását. Ilyenkor egy kicsit mindig közelebb húzódott a fiúhoz. Éles kanyart vett az ösvény és neki ment egy megfaragott sziklafalnak.
- Itt fel kell kapaszkodnunk, de nagyon vigyázz jó! Neked kell előre menned, nem olyan vészes, mint amilyennek látszik, meglátod. Látod, elég jól ki vannak faragva a lépcsők. A lány elkezdett felmászni, tényleg könnyebb volt, mint gondolta. Tíz métert mászhatott felfelé, amikor vége lett a sziklafalnak és egy kis tisztást látott a lámpafényben. A srác is felkapaszkodott.
- Megjöttünk, már csak a toronyba kell felmásznunk!
- És hol a torony, itt csak fák vannak mindenhol?
- Ott van a szélső fákon, a fákra van építve! Jártál már kötél létrán?
- Még sosem!
- Nem bonyolult, a lényeg tartsd mindig egyenesen a hátad és a tested, ha begörnyedsz, akkor ki fog alólad billenni a létra és nehéz lesz másznod rajta, mert csimpaszkodnod kell majd, de ha megfeszíted magad, akkor simán fel tudsz mászni. A srác egy kis vékony madzagot tekert le egy szomszédos fa ágáról és elkezdte engedni felfelé a lány figyelte, ahogy a kötéllétra letekeredik. A srác a végét a fába vert szögekre akasztotta és játékosan meghajolt:
- Parancsoljon hölgyem!
- Érdekes a létrákon mindig nekem kell előre mennem! - jegyezte meg nevetve. - Végül is a tiéd szebb látvány és amúgy is hölgyeké az elsőbbség!
- Na persze a látvány, mi?! - és bele csípett a srác hátsójába, ahogy elment mellette. Nehezebbnek találta felmenni rajta, mint ahogy a srác elmondta. Jó tizenöt métert kapaszkodott felfelé, amikor a keze elérte a les szélét. Felkapaszkodott és megvárta a srácot. Elég tágas volt fent, a négy fa törzse közé volt beépítve a les. Teteje is volt. És hátulja és kicsit az oldalai is be voltak fordítva, így a szél kevéssé fújt be a lesbe. Jó nagy pad volt fent és egy kisebb asztal a sarokban.
- Itt akár egy-két napot is ki lehet bírni. - mondta a srác és lepakolta a hátizsákokat és elő vett egy nagy pokrócot és ráterítette a padra ráült és magához húzta a lányt: - Gyere, ülj ide az ölembe, megnézzük a napkeltét és amúgy is hamarosan fáznál, mert kicsit kimelegedtél a mászástól.
A lány befészkelte magát a srác ölébe, a fiú magukra húzta nagy pokrócot és betakarta magukat. A lány kicsit hátra hajtotta a fejét a srác vállára.
- Olyan jó így! Jó sokáig el tudnék így üldögélni.
- Várj nemsokára kel majd a nap és meglátod milyen szép minden itt.
Szemben a völgy túl oldalán a domb felett már egész világos volt az égbolt, de völgyet még mindig sötétség borította. Egy-két kismadár már tudta, vége az éjnek és jön a nappal, mert elkezdték énekükkel hívni a napot. Lassan világosodott, egyre több kismadár hangja hallatszott. A baglyok teljesen elhallgattak és a rókák is. Szarvas bőgést hallottak a tölgyesből szemben, de nem látták az öreg bikát. A srác elmesélte, az öreg bika történetét, hogy mikor még kicsi volt apjával találták, el volt törve a lába, de sikerült meggyógyítaniuk és az óta is itt él a környéken. Egyre világosabb lett a domb felett, a világosság lassan bekúszott a völgybe. A lány látta kis tavat és a patakot, a rétet. A tóban elkezdtek a pisztrángok kiugrálni a vízből a rovarokért, a kis réten elkezdték a virágok kinyitni virágaikat a felkelő nap irányába fordulva. Fácánok repültek a kis rétre, majd három őz sétált inni a kis tóhoz. Ittak majd idegesen kapták fel a fejüket és a tölgyes felé fordultak, majd elszaladtak az út mentén a völgy vége felé. Ekkor lépett ki az öreg szarvas bika a rétre a tölgyesből. Megállt és elbőgte magát, a lány szinte érezte, ahogy remeg a levegő a hang erejétől, pedig elég messze volt. Hatalmas agancsa volt, megrázta a fejét és elindult a tóhoz, pár lépésre mögötte három tehén lépett ki a tisztásra, ők is inni mentek. Mikor végeztek az ivással az öreg bika szétnézet a völgyben és fejét a magasles felé fordítva megállt. A lány úgy érezte őt nézi, bele borzongott. A srác kicsit jobban magához szorította. Még pár pillatanig figyelt a bika, aztán horkantott egyet és bementek vissza az erdőbe. A nap már magasan járhatott, de a dombtól még nem látták. Már szinte teljesen világos volt, rovarok dünnyögtek a réten. Szemben a domb felett egy nagymadarat látott a lány. Keringve emelkedett egyre magasabbra, majd vijjogva zuhanni kezdett és a párja elé repülve lábaikkal összekapaszkodtak és úgy zuhantak lefelé. A lány elbűvölten nézte, ahogy pár méterrel a fák felett elengedték egymást és újra felfelé repültek. Mennyire bíznak egymásban, gondolta. Megpillantotta a nap peremét a domb felett, az árnyék gyorsan hátrált a domb felé. Ezernyi színnel pompáztak a vadvirágok a réten. A kisvízesés párájában egy kis szivárványt látott. A tó körül a selymesen zöld fűben, a párától vizes sok kis vadvirág, úgy csillogott a napsütésben, mint megannyi drágakő. A kismadarak valóságos koncertet adtak hozzá. A lány meg sem szólalt, csak nézte az ezernyi színben pompázó kis édenkertet.
- Szép? - kérdezte a srác.
- Csss, csak had nézzem! - felelte a lány halkan. A srác csak mosolygott, érezte a lány bőrének édes illatát. Élvezte, hogy karjában tarthatja, a nagy pokróc megvédte őket a reggeli párától és hűvöstől. A lány nem győzött betelni a látvánnyal. Látta, ahogy a fácánok a fűszálakról a szöcskéket csipegetik, odébb számára ismeretlen kisebb madarak, csipkedték a fűszálak végeit. Egy pár mosómedve kezdett el fürdeni a patakban egész messze a völgy túlsó végében.
- Ez egyszerűen gyönyörű!
- Nekem is nagyon tetszik itt minden! - mondta a srác és megsimogatta a lány haját. - Érzem, de ez ugye nem a napkelte miatt van? - kérdezte nevetve, és kicsit megmozgatta popsiját a srác keményedő botján.
- Nem attól van, hanem a nekifeszülő formás popsikádtól. - súgta a lány fülébe. A lány kissé oldalt fordította a fejét és a srác száját kereste. A srác a lány ajkaihoz hajolt és finoman megcsókolta, előbb csak alsó ajkát, majd a felsőt, aztán nyelvével kicsit szétfeszítette a lány ajkait. Picit átbújt a lány ajkai közé és játékosan kergetőzni hívta a lány finom kis nyelvét. A lány kicsit átdugta nyelvét és kergetni kezdte a srácét. A fiú finoman kezébe zárta a lány melleit, kicsit simogatva elkezdte masszírozni. A lány kicsit fészkelődött az ölében és kicsit hevesebben csókolta a srácot. Érezte, ahogy a fiú kezei elindulnak lefelé a hasikáján, kigombolta a lány nadrágját és kicsit kihúzta a lány pulóverét és elkezdte keresni melleit újra. Kicsit meglepődött, hogy nincs a lányon melltartó, de örült neki. Tenyerébe zárta őket, két ujja közé fogta a finom kis bimbócskákat és finoman elkezdte körbe mozgatni a kezét. A lány kibontakozott a csókból és a fiú másik vállára hajtotta fejét. A srác most a másik oldalról kezdte csókolgatni a nyakát. Elengedte egyik mellét és keze elindult lefelé, lassan haladt. Elkezdte simogatni a lány combját, előbb egyiket, majd a másikat. Mikor keze a belső oldalról közelített a lány kicsit szétnyitotta a lábait. A srác végig húzta ujjait a lány husiján, a lány kicsit meg remegett az érintéstől, elkezdte kicsit erősebben simogatni. Majd a körmeit húzta végig a farmeron, a lány érezte bőrén, ahogy az anyag szálai pattognak, bizsergett a bőre tőle. Egyre mélyebbeket sóhajtott, a srác tovább simogatta és a nyakát csókolgatta. Keze még erősebben masszírozta kis rügyecskéjét a nadrágon keresztül. A lány alig hallhatóan zihálni kezdett, néha kicsit megrándult, kezével hátra nyúlt és a fiú nyakába kapaszkodott. Érezte, ahogy gyorsul a srác keze, érezte nem kell sok és elönti a forróság, a fiú bele csókolt a fülébe és finoman beszívta a kis fülcimpát és elkezdte szopogatni. A lány teste összerándult és remegni kezdett, a srác érezte, ahogy összerándul kis barlangocskája is. Érezte a lány, ahogy elindul benne a gyönyör hulláma, végig söpört testében, keze lecsúszott a srác nyakából, teljesen bele préselte magát a srác ölébe. Kicsit lassult a zihálása és boldogan mosolyogva fordította oldalra a fejét:
- Ez nagyon finom volt! Köszönöm drágám!
- Kívánhatlak most? - kérdezte a srác vágytól égő szemekkel.
- A tiéd vagyok! - és karját a srác nyakába fonva csókra húzta a száját.
Szavazz Te is!

Átlag: 7.44 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 feherfabia 2016. 11. 12. szombat 06:59
Nagyon szép!
#4 A57L 2014. 05. 17. szombat 05:47
Nem lett rossz.
#3 papi 2013. 06. 11. kedd 05:13
Egyre jobb.
#2 papi2007 2012. 08. 8. szerda 14:18
jó történet
#1 Törté-Net 2011. 07. 26. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?