A+ A-

Nyomulós Dóri látogatása

Ez a történet azon a napon kezdődik, amikor a férjem és a lányom elutaztak vidékre, hogy a párom betegeskedő nagynénjét meglátogassák egy határszéli kis falucskában. Én nem mehettem velük, mert nem volt már szabadságom, a fiunk pedig nem akart velük menni, mert ez a nagynéni - diplomatikusan fogalmazva - nem tartozott a kedvenc rokonaink közé.
Délben a munkahelyemről éppen csak kiszaladtam egy görög salátára, amikor egy ismerősnek tűnő nő gyakorlatilag a nyakamba ugrott.
- Szia, Anna! Tényleg nem ismersz meg, vagy csak nem akarsz megismerni? - kérdezte, de ekkorra már legalább négy-öt puszit nyomott a képemre.
- Dóri? - találgattam tétovázva. - Csak nem te vagy a nyomulós Dóri?
Ő volt. Nyomulós Dórit még a gimnáziumban neveztük el nyomulósnak, mert nem volt olyan pasi, akire - ha megtetszett neki - rá ne mászott volna. Nem volt ez alól kivétel, sem a barátnői udvarlói, sem a matektanár, de még a legjobb közös barátnőnk apukája sem.
Dóri elújságolta, hogy látogatóba jöttek, a családja Párizsban él, tulajdonképpen az érettségi után azonnal férjhez ment, de ott keresett magának párt a Szajna partján, mert nem volt olyan buta liba, hogy itthon maradjon. Rögtön meg is hívatta magát hozzánk, én pedig óvatlanul igent mondtam a kérésére.
- Dóri néni vagyok - nyújtott kezet a fiamnak, amikor a megbeszélt időpontnál másfél órával korábban betoppant hozzánk.
Ferkó kicsit megszeppenve mutatkozott be, mert Dóri úgy rázta meg a kezét, mintha szkanderozni akarna vele.
- Nem is mondtad, hogy ilyen jóképű fiad van - kacsintott rám, és mire észbe kaptunk, megszállta a lakást.
Megnézte a könyveinket a polcokon, feltérképezte a kilátást az ablakokból, megtudakolta, milyen italok vannak behűtve, és a tetőteraszt is felfedezte, ahová a fiamat is magával vonszolta.
Mire felmentem a tálcával és a kiválasztott ötputtonyos tokaji aszúval, máris egy olyan beszélgetés közepébe csöppentem, amire álmomban se gondoltam volna.
- Nincs még komoly barátnőd? Nem akarok hinni a fülemnek. Akkor biztosan sokat masztizol. Elárulod nekem, milyen gyakran csinálod? - kérdezte Dóri.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.91 pont (177 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#16 A57L 2016. 10. 26. szerda 04:46
Kellemesen csalódtam.
#15 gyuri0926 2015. 11. 6. péntek 12:13
Nagyon jó , kár , hogy nincs folytatás
#14 papi 2014. 03. 11. kedd 05:05
Egész jó
#13 zoltan611230 2014. 01. 30. csütörtök 05:41
Jo
#12 hairy_pussy 2013. 05. 22. szerda 06:17
10p
#11 delgadoo 2013. 05. 22. szerda 04:56
fantasztikus
#10 Bikmakkocska 2013. 01. 31. csütörtök 08:59
Igen jó, folytasd!
#9 tenzin 2012. 04. 29. vasárnap 07:09
nem eletszeru
#8 x124 2012. 01. 17. kedd 23:06
Jó.
#7 Shavo 2011. 09. 24. szombat 23:17
Jó.
#6 Zsuzsanna 2011. 06. 30. csütörtök 13:50
Köszönöm a biztatást.
Tervezem a folytatást is, de előbb annak kell kialakulnia, amiről írni fogok, és idő kell hozzá.
smile Zsuzsanna
#5 sojeac 2011. 06. 27. hétfő 19:45
Szerintem jó. Várom a folytatást!
#4 tutalibermaliber 2011. 06. 27. hétfő 16:27
hát, ez megint barátokközt komolyságú ...
#3 everlasz48 2011. 06. 27. hétfő 13:04
Szeretném olvasni a folytatást is!!
#2 tiborg 2011. 06. 27. hétfő 01:01
Kezdetnek kituno ,csak igy tovabb....
#1 Törté-Net 2011. 06. 27. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?