Átváltozás 1. rész

Történetem ott kezdődik, amikor feleségemmel, Noémivel együtt hivatalosak voltunk barátainkhoz vidékre. Noémi középiskola óta legjobb barátnője Vera, aki férjével, Gézával egy kis vidéki faluban él. Évente többször is tartanak összejövetelt a barátoknak valamilyen alkalomból, hol egy születésnap, névnap, vagy csak úgy a buli kedvéért. És most a tervek szerint ott is alszunk náluk, hogy én is ihassak egy kis .

Némi kis ajándékkal érkeztünk, egyrészt mert illik, másrészt mert Géza szülinapját ünnepeltük, és bizony nagy volt az öröm a viszontlátás alkalmából. Bár Noémi az utóbbi hónapokban többször is leutazott Verához egy jó kis beszélgetésre, vagy a városban futottak össze inni egy kávét valahol, mégis nagyon tudnak egymásnak örülni, mi viszont Gézával már hónapok óta nem találkoztunk. Azonnal bontottunk is egy a nagy örömre, aztán miután megittuk, újra csatlakoztunk a csajokhoz és az időközben érkezett többi vendéghez.
A jókedvű kerti sütögetés és a vacsora után a társaság több részre szakadt, jó néhány rég nem látott baráttal dumálgattunk hol a házban, hol a kertben valahol, a csajok közben persze időnként különvonultak "olyan női dolgokról" trécselni, s gyönyörű feleségemmel csak néha tudtam pár szót, vagy csókot váltani. Időközben fogyott az ital is rendesen, de senki nem volt idegesítően piás, netalán . Aztán úgy éjfél utánra a társaság java része már hazaszállingózott, alig néhányan beszélgettünk a nappaliban, amikor én is elnézést kértem, de nagyon fáradt voltam, és őszintén szólva a jó néhány pohár is elnyomott, s feleségem felkísért az emeleti szobába, ahol elszállásoltak minket Veráék. Noémi megvárta, míg lefeküdtem, s kedvesen hozzám hajolt.
– Ugye nem baj, ha még visszamegyek kicsit dumcsizni?
– Nem, persze. Menj csak nyugodtan – morogtam, és a fejem, ahogy a párnát érintette már aludtam is.

Talán az idegen, szokatlan hely miatt ébredtem fel éjszaka, amikor is a mobilom után nyúltam, mely világító screenje szerint alig fél három múlt pár perccel. A telihold ezüstösen beragyogta a szobát, így felülve csodálkozva vettem észre, hogy feleségem még mindig nem jött aludni.
– Na, ezek aztán bírnak dumálni! – gondoltam, miközben visszahanyatlottam az ágyra.