A+ A-

Az a NAP 4. rész

Mintha milliónyi hangya rágta volna a lábaimat, rogytam vissza erőtlenül a földre. Hiába no, a hosszúra nyúlt, kielégítéséért folytatott csatározásomban teljesen elzsibbadtam.
- Adj egy papírzsebkendőt, légy szíves - böktem fejemmel az ágy végénél álló éjjeliszekrény felé, miközben lábszáramról felemelkedve, combjaim közé túrtam, hogy a kiszivárgó nedveket szétkenhessem a már úgy is ragacsos, csatakos bozontomon.
- Remeg a lábam... - mondta és láthatóan meg-megrázkódott nyújtózkodása közben lábujjhegyén támaszkodó lábának combizma.
-...kiszívtad minden erőm - folytatta, ahogy átadta a csomagból előhúzott zsebkendőt és nem hagyhatta ki, hogy meg ne csókoljon. Térdelve felegyenesedtem, egyik kezemmel kicsit felfelé húztam szőrös szeméremdombom bőrét, a másikkal pedig igyekeztem szárazra törölni magamat.
- Kérek még... - kezdtem
-..., mert teljesen magam alá csináltam... - mondtam, miközben a kezemben lévő papírzsebkendőt elengedve máris a másikért nyúltam. Gondoltam a földrehulló zsebkendő majd valamennyire felitatja a padlón lévő foltokat.
- Segíts föl! - kértem, mert másként nem tudtam volna zsibbadt lábaimról felemelkedni, így azonban hamar mellé csüccsenhettem az ágy szélére, hogy megrázogatva combjaimat és vádlimat segítsem beindulni a vérkeringésemet.
- Figyeld meg, még teljesen belesántulunk a végén a szexbe - szólt viccesen és közben ő is gyengéden masszírozni kezdte lábaimat.
- No, ennél nagyobb bajunk azért ne legyen... - hallgattam el egy pillanatra és egy jólesőt sóhajtottam, ahogy elnyújtózva nekidöltem a falnak. Felállt mellőlem és a remegéstől még bizonytalankodó lépésekkel az asztalhoz ment. Pezsgőt töltött és a poharamat átadva egy puszit nyomott a számra, majd így szólt:
- Azt hiszem, most rá ihatnánk egy nagyot... - majd kortyolt egyet, s már folytatta is tovább:
- Tudod, amióta megbeszéltük ezt a mi kis napunkat, azóta hányszor, de hányszor fantáziáltam..., próbáltam elképzelni mi is fog történni majd..., de már most minden képzeletemet felülmúltad... - hallgatott el egy kicsit -... pedig még csak dél van... - emelte fel mutató ujját, jelezve egy közeli templom harangjának hangját. Egy széket húzott az ágy elé és fordítva ráült, hogy beszélgetésünk közben a támláján támaszkodhasson. Eddig nem sokat csevegtünk. Nem, mert sok fontosabb dolgunk is akadt az elmúlt órákban.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.71 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2016. 03. 6. vasárnap 09:24
Nem tetszett.
#6 listike 2016. 01. 3. vasárnap 19:25
Még gyengébb.
#5 feherfabia 2015. 12. 29. kedd 07:12
Közepes!
#4 A57L 2014. 06. 5. csütörtök 05:30
Nem lett rossz.
#3 deajk2008 2014. 05. 29. csütörtök 11:56
10p
#2 papi 2013. 07. 22. hétfő 05:35
Folytasd
#1 Törté-Net 2011. 09. 12. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?