A+ A-

Barackvirág

A gyorsvonaton találtam rá. Vagy ő talált rám? Sose fogom eldönteni. Mindenesetre a véletlen hozott össze vele - a hálófülkében.
Rendkívül hajszás nap állt mögöttem. Lótottam-futottam kora reggeltől késő estig - vajmi kevés eredménnyel. A vonathoz is rohannom kellett. Az utolsó pillanatban kapaszkodtam fel a szerelvényre, az legutolsó vagonban. Szinte bizonyosra vettem, hogy átgubbaszthatom az egész éjszakát, de azért elindultam a hálókocsi felé. Gondolatban felrémlett előttem, amint reggel gyűrötten-törődötten leszállok majd a vonatról, s a következő napom eleve rosszul kezdődik. A balszerencse már ilyen - ha a pechsorozat beindul, nem akar vége szakadni.
Meglepetés ért: a kalauz, elutasítás helyett kedvesen közölte, van hely.
Üres hálófülkébe vezetett. Nyomban levetkőztem.
Valósággal beleestem az ágyba. A vonat ringatott, lehunytam a szemem. Az órát
Az órát már félálomban csatoltam le a karomról. Nem tudom, mennyit alhattam. Arra riadtam fel, hogy az eszembe ötlött, lefekvés előtt nem mostam fogat. Felkászálódtam. Csupán az éjjeli lámpást gyújtottam fel, amelynek tompa fényénél pótoltam a mulasztást. Fogmosás közben rám jött a szükség. Köntösbe bújtam, kimentem a mellékhelyiségbe.
Visszafelé jövet megálltam a folyosón. Valami kisvároson robogtunk keresztül, a szerelvény még csak nem is lassított. Kibámultam az ablakon, darabig lestem az elsuhanó lámpákat, aztán gépies mozdulattal kinyitottam a fülke ajtaját.
Ugyanúgy csupán az éjjeli lámpa sárgás fénye világította be, mint az én fülkémet. Becsuktam magam mögött az ajtót, és gyökeret vert a lábam.
Az ágyon mezítelen, széttárt ölű nő feküdt, éppen a gésa-golyócskákat húzta ki a hüvelyéből. Mozdulata megdermedt, kikerekedett szemmel nézett. Én meg őt néztem. Formás testű, alacsony termetű, harminc év körüli nő volt. Kis, körte alakú keble a vonat mozgásának ütemére remegett.
Kiszáradt a szám, se köpni, se nyelni nem tudtam zavaromban.
A nő arcán mosoly húzódott. Meghitt hangon suttogta:
- Miért vársz?
Az öle vonzotta a tekintetemet. Megköszörültem a torkom. Az járt az eszemben, hogy bocsánatot kell kérnem.
A nő elengedte a gésa-golyók zsinórját, hirtelen mozdulattal benyúlt a köntösöm alá. Ujjai átfonták a farkam. Egyre mosolygott.
- Miért vársz? Vedd ki a golyókat...
Leereszkedtem az ágy szélére. Arra gondoltam, hogy ilyesmi csak álmokban, vagy elbeszélésekben létezik. A nő ujjai azonban lágyan matattak a farkamon. A hangja ingerkedően csengett.
- Miért vársz, hisz kőkemény már...
Végigsimogattam ölének bozontján, megfogtam a zsinórt. Óvatosan emeltem ki a golyókat, hüvelyéből. Mosolyogva nézte. Kikapta őket a kezemből, becsúsztatta párnája alá. Nyelvével megnedvesítette ajkát, fejét csöppet felém mozdította.
Ráhajoltam a szájára.
Mohón csókolt. Nyelve újra és újra végigtapogatta a nyelvem, igyekezett behatolni a szám legrejtettebb zugaiba.
Kezembe vettem a mellét. Bimbója csakúgy feszült a tenyeremben. Érezhetően jól esett neki, ahogy simogattam, hevesebben csókolt. Altestével közelebb moccant hozzám.
Nem engedtem el a száját, miközben a combja közé emelkedtem.
Hüvelyéhez igazította a farkam. Ujjaival széthúzta szeméremajkát. Lassan nyomultam be a hüvelyébe, de mindjárt tövig.
Odaadóan fogadott be. Hüvelyét egyszerre érzékeltem izgatóan forrónak és csillapítóan hűvösnek is. Viszonylag nagyon széles, ám meglepően rövid hüvelye volt. Makkomon éreztem a méhe nyílását. Ráfeszítettem a farkam.
Kéjesen nyögdécselt. Lassacskán vonta ki kezét az öléből, átkarolva testére szorított.
Mereven feküdtem rajta, nem mozogtam. Méhe nyílásához feszítettem a farkam, és hagytam, hogy a vonat ringasson bennünket. Ő is annyit mozgott csupán, amennyit a vonat zötyögése diktált.
Eleresztettem a száját. Ráfeledkeztem a szemére. Tündökölt a szeme. Csodálatosan szépnek tetszett. Sugárzott a tekintete, jólesett nézni.
Mosolygott, kivillantak szabályos fogai. Nyelvemmel megérintettem ajkát. Csókra nyújtotta a száját, de nem csókoltam meg. Végignyaltam az ajkát. Úgy nyaltam végig, mintha a hüvelye lett volna. Egészen lassan csináltam.
Kedve tellett benne. Farkam a méhszájára feszült, hüvelye szorított, mint a satu. A száját most már hüvelyként tartotta elém. Egészen lassan nyaltam.
Nem tudom, hogy meddig feküdtem rajta így. A vonat valami váltókon robogott át, az erőteljes zötykölődés röpítette a gyönyörbe. Lecsukta pilláját. Hüvelye görcsösen rángatózott, ajka vonaglott. Önfeledt kiáltása beleveszett a vonat dübörgő zajába.
Sokára nyitotta fel a szemét, csodálkozó tekintettel nézett. A hangja szemrehányóan csendült.
- Neked nem volt jó...
Nem bántam, hogy még nem volt jó...
Kivettem a farkam a hüvelyéből. A combja összezárult. Tenyeremmel végigsimítottam a hasa alját, kicsit játszottam a szőrzetével.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.67 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 zsuzsika 2014. 10. 8. szerda 08:05
Közepes.
#5 A57L 2014. 06. 13. péntek 05:42
Nem rossz írás.
#4 papi 2014. 03. 26. szerda 04:59
A könyvben sem volt érdekesebb
#3 Andreas6 2013. 06. 11. kedd 14:41
A legszebb virágok c. könyvben ez volt az egyik történet. Lemásoltad a többit is?
#2 v-ir-a 2011. 05. 6. péntek 23:50
számomra ez nagyon unalmas volt, tuképpen végigolvastam, de minek?
#1 Törté-Net 2011. 05. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?