Sylvia 3. rész

Legnagyobb bosszúságára estig bentrekedt a szekrénybe. Az uraság olvasással töltötte a nap fennmaradó részét egészen sötétedésig.
Távoztával Sylvi elgémberedett tagokkal, kissé megtörtem és szomjasan hagyta el a leshelyét. Volt ideje viszont kigondolni a hogyan továbbit.
Johann tudja, hogy hol lakik Josephine kisasszony, csak rá kell vennie arra, hogy elvigye hozzá, és azt is tudta, hogy ezt nem lesz nehéz megtennie. Nem kell mást tennie, csak ismét ellátogatnia a kocsiszínbe. Másnap délután, mindenre felkészülve most nem vett fel semmit a szoknya alá. Tudta, hogy ez tényleg nagy szívesség lesz, Johann most valószínűleg nem fog megelégedni a kezével. Szoknyáját felhúzta a hasáig, és jó alaposan, sok nyállal benedvesítette magát alul. Újaival magába nyúlt, és igyekezett mindenhova a lehető legtöbb nyálat eljuttatni. Ennek végeztével indult el a kocsiszín felé, lelkiekben is felkészítve magát a történtekre. Útközben kissé összeborzolta a haját, és megint lazított a kebleit takaró ing fűzőjén.
A kocsiszínbe lépett, és be is csukta maga mögött az ajtót. Megfordulva tekintete azonnal a Johanéval találkozott, de legnagyobb bánatára Peter, a lovász is a színben tartózkodott. Megpróbált észrevétlenül, ahogy érkezett távozni, de Johann megszólította.
– Sylvia, ne siess annyira. Mi járatban vagy errefelé?
– Semmi, Johann, veled akartam beszélni, de nem vagy egyedül, nem akarok zavarni, visszajövök később.
– Ugyan, csak Peter van itt. Gyere ide, mond, mit szeretnél.
Johann mosolyogva hívta maga felé a lányt, közben Peter pislogás nélkül figyelte a őt, próbálva belesni az ingecske résein. Sylvia már sajnálta, hogy ennyire óvatlanul és felkészületlenül sétált be a két férfi birodalmába. Peter arcáról nem sok jót tudott leolvasni. Bátortalanul közeledett a két béreshez, és megállt Johann előtt. Peter a bal oldalánál állt, kezében egy ronggyal. Onnan tökéletesen ráláthatott Sylvi jobb mellére, mely így oldalról gyakorlatilag teljesen kilátszott a ruha gyűrődésén át. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát.
– Johann, be kellene vigyél a városba Josephine kisasszonyhoz. Nekem is üzleti ügyem volna vele.
Johann harsány nevetésben tört ki.
– Neked milyen üzleti ügyed lehet egy kurvával? Az ilyen jellegű ügyeidet eddig velem intézted!
– Tudom Johann, de ez most nagyon fontos lenne, igazán, és bármit megteszek neked érte.