A+ A-

Út a pokolba 3. rész - Nyelvlecke kezdőktől haladókig

Fordítás
Beckynek rémülten pattantak fel a szemei:
- Én erre képtelen vagyok!
- Már hogyne lennél rá képes?! Csak még nem próbáltad. Vagy úgy gondolod, hagyjuk itt abba, és Te leszel az egyetlen, aki ma este elélvez? - Maria kedvesen, és igen meggyőzően duruzsolt Becky fülébe. A lány megcsóválta a fejét.
- Félek, hogy ügyetlen leszek.
- Vállalom a kockázatot - nevetett teli szájjal Maria. - Ha elrontod, megkérjük Nicket, hogy ugorjon be helyetted. De ha nem akarod...
- De akarom. Csak nem tudom, hogy kezdjek hozzá.
- Csókolózni tudsz, ezt már bizonyítottad - tűnődött el a barna bőrű szépség, aki mellett a sápatag kislány meztelen bőre olyan fehérnek tűnt, mint a liliom. - Nick, kedves, ideadnád a sálamat? - A vékony fekete selyemsálat Maria a táskájában hordta, és ha unatkozott, elővette, és játszott vele körbe-körbe futtatva az ujjai között. A nyakába még egyszer sem vette.
- A nők számára a látvány gyakran inkább zavaró, mint izgató - mosolygott a feszülten pislogó kamaszra. - Bekötöm a szemedet. Csak az ösztöneidre hallgass!
Becky nem volt meggyőzve, de engedelmesen felemelte a fejét, hogy Maria óvatosan összehurkolhassa a finom anyag végeit. A nő bal tenyerével megtámasztotta újdonsült tanítványa tarkóját, és finoman megcsókolta. Jobb keze ujjbegyeivel körberajzolta a vékony mellkast, nem tudom, hozzáért-e valójában az érzékeny bőrhöz, de amerre a kézfeje járt, apró remegések támadtak a csupasz felületen. Becky kieresztette a levegőt az orrán, elernyedt, Maria pedig milliméterenként engedte vissza a lány fejét az ágyra, miközben egy pillanatra sem vette le ajkait partnere szájáról. Mintha mozdulatszínházat néznék, futott át rajtam a felismerés.
A szoborszépségű vérbő asszony ráhemperedett a törékeny testre. A bronzbarna körték lágyan simultak a feszes fehér almákhoz, formás, izmos, hosszú comb furakodott a lány lábai közé. Becky valószínűtlenül hosszú ideig szívta újra be a levegőt, miközben Maria háta megemelkedett - alkalmi szeretője száján keresztül lélegzett. Kezeivel letepert zsákmányának arcát fogta közre. Hogy össze ne nyomja, finoman támaszkodott a könyökén és a térdein.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.77 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2015. 01. 31. szombat 10:24
Az előző részek jobbak voltak.
#3 listike 2014. 07. 4. péntek 16:05
Nem jó.
#2 A57L 2014. 04. 23. szerda 07:20
Ez nem tetszett.
#1 Törté-Net 2011. 04. 15. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?