A+ A-

A megtalált tárca

Amit most megosztok Veletek, megtörtént, csak a neveket, helyszíneket változtattam meg.
Magamról annyit, hogy már nem vagyok fiatal, igaz, még öreg sem. Az utóbbi évek alatt lassan pocakot fejlesztettem, ami főleg az irodai munkámnak és a lustaságomnak köszönhető. :)
Lakóhelyemtől viszonylag távol dolgozom és - mivel a munkahely ezt téríti - vonattal járok dolgozni. Egyik nap korán végeztem, és meglehetősen korai vonatot sikerült elcsípnem. Alighogy felszálltam, találtam ülőhelyet - és egy kicsi, erősen használt pénztárcát. Az ülésen hevert, elhagyatottan, szomorúan. Senki nem volt a közelemben, hirtelen nem tudtam, mit tegyek vele. Győzött a kíváncsiságom, belenéztem. A kevéske pénzen kívül benne volt a tulajdonosa szinte minden irata. Személyi, jogosítvány, diákigazolvány... Ez utóbbi abba a felsőoktatási intézménybe szólt, ahol én is dolgozom. A fotóról egy csinos, sötét hajú lány mosolygott rám. Gondolkodni kezdtem, hogy hogyan is találhatom meg minél előbb ezt a lányt, hogy visszaadhassam neki a dolgait. Gondolataim futását a kalauz szakította félbe, aki a szokásos "jegyeket, bérleteket..." szöveggel érkezett. Megmutattam a bérletemet, és már a nyelvemen volt, hogy "ezt a tárcát az imént találtam...", de gyorsan visszanyeltem. A tárcát közömbös arccal zsebre tettem, és hazáig elő sem vettem. Otthon bekapcsoltam a számítógépemet, fel a Net - re, és kezdtem a keresést. Az egyik közösségi portálon meg is láttam Dóra adatlapját. Pár fotó, adatok... telefonszám nincs. Egyedülálló?! Egy ilyen nő? Ez hogy lehet? Kerestem tovább... A lakcíme alapján sikerült találnom egy mobilszámot. Gyorsan tárcsáztam. Rövid csengetés után kellemes hang hallózott a telefonba. Bemutatkoztam, és rögtön a tárgyra tértem: találtam egy tárcát... Tovább nem mondhattam, mert a hang boldogan szakított félbe: "igen, az enyém, jajj, de jó, köszönöm! Megbeszéltük, hogy másnap melyik büfénél találkozunk, majd letettem a telefont.
Másnap reggel valamiért a szokottnál gondosabban készülődtem; mintha randira mennék. Hülyeség, gondoltam, de azért csak a legjobb ingemet választottam a szekrényből. Repült az idő, a főnök gond nélkül elengedett a megbeszélt idő előtt. A büféhez kicsit korán érkeztem, de Ő már ott volt: idegesen (izgatottan?) nézelődött. Amikor hozzá léptem, meglepődött, majd széles mosoly tűnt fel csinos arcán.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.53 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 vakon53 2016. 03. 18. péntek 15:47
Én is találtam évekkelezelőtt egy női retikült de én nemkaptamsemmien viszonzást.

Főleg ijet.
#7 deajk2008 2015. 04. 14. kedd 07:16
elég jó történet lett folytasd... 8p
#6 zsuzsika 2015. 02. 2. hétfő 08:57
Nagyon jó írás. Miért nem folytattad?
#5 listike 2014. 02. 14. péntek 15:30
Nagyon jó volt.
#4 papi 2013. 09. 15. vasárnap 15:51
Egész jó.
#3 v-ir-a 2012. 01. 20. péntek 21:45
tök jó az ilyen történet....én is sok sikert kívánok mindkettőtöknek smile
#2 Jack69 2011. 03. 29. kedd 12:41
Ha ez igaz, akkor hajrá, sok sikert a lányhoz! smile
#1 Törté-Net 2011. 03. 29. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?