A+ A-

Fournier papa

Idén tavasszal meghívást kaptam Amszterdamba, apai nagyanyám rokonaitól. Barátságosan invitáltak, látogassam meg őket, hiszen régen nem találkoztunk. Hosszas számolgatás után, úgy döntöttem, hogy autóval teszem meg az utat, legalább meglátogathatom Düsseldorfban dolgozó évfolyamtársamat, noha így valamivel többe kerül majd az út. Még Németországban heves vihar tört ki, ami csak lassan csillapodott ezért a biztonság kedvéért lassabban hajtottam. Kevéssel az után, hogy elhagytam a német-holland határt, felvettem két dán
diáklányt, akik Voorburg városába tartottak.
Nem is tudom, hogy miért álltam meg. Soha nem veszek fel stoppost, mert utálok idegenekkel beszélgetni
utazás közben. A két lány azonban olyan csapzottnak és elkeseredettnek látszott, hogy megsajnáltam őket. Beszállásuk után rossz angolságom minden mulatságos fordulata ellenére (vagy talán éppen ezért) hamar
összebarátkoztam velük. Helen és Teo közül Helen az első pillanattól kezdve potenciális zsákmányként tekintett rám, induláskor befészkelte magát mellém, s egyfolytában faggatott. Honnan jöttem? Hová megyek? Van e nőm? (szó szerint ezt kérdezte) stb. Noha a természet feltűnően nagyvonalúan bánt vele, nekem mégis Teo tetszett inkább. Hosszú, fekete haja finoman keretezte a hűvös időtől kipirult arcát. Telt ajkait idegesen rágta, miközben nagy, szomorkás, kék szemeivel a tekintetemet kereste a visszapillantó tükörben. Helen féltékenyen próbálta magára vonni a figyelmemet, ennek érdekében olyan közel hajolt hozzám, hogy egy ízben majdnem félreváltottam. Két karját szorosan testéhez szorítva még inkább kidomborodtak formás mellei.
Mellbimbói szinte átszakították gyapjúpulóverét. Éreztem testének kipárolgását, ami az út menti várakozás izgalmai miatt már nem volt üde de kellemetlen sem, sőt kifejezetten izgatónak találtam. Kerek arcából feltűnő
gyakorisággal, simogatta arrébb göndör vörös loknijait, miközben gömbölyű válla felett felém pillantva egyfolytában kacagott. Percek teltek el úgy, hogy csak a vihogását hallottam, miközben néha-néha egy dalt dudorászott. Úgy viselkedett, mint egy gyerek. Kotorászott a kesztyűtartóban, babrált a szellőzőrostélyokkal, szórakozottan végighúzta ujjait a műszerfalon. Németekről szóló disznó viccekkel próbált mulatatni, viszonylag kevés sikerrel, mivel a dán akcentussal kevert angollal továbbra sem boldogultam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.38 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2015. 01. 5. hétfő 09:42
Közpes.
#6 papi 2014. 01. 8. szerda 21:08
Egész jó
#5 genius33 2013. 06. 2. vasárnap 15:20
Nemrossz ez.
#4 listike 2013. 05. 7. kedd 18:12
Semmit sem ér. 000
#3 tiborg 2012. 07. 5. csütörtök 05:00
Ez ennyi,vagy lesz folytatas?? mert ez bekezdesnek is keves!!!
#2 sunyilo 2011. 03. 23. szerda 20:11
Nagyon jó Borisz, hogy nem vizet prédikálsz!
Csak így tovább.
#1 Törté-Net 2011. 03. 23. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?