Karácsonyi látogatás 2. rész

Az első este után semmi kedvem nem volt reggel dolgozni menni. Sokkal inkább maradtam volna kedvesemmel, de nem tehettem. Elindultam hát dolgozni, és egész nap semmi más nem járt a fejemben, csak az előző este, meg a gondolat, hogy mi vár még rám a következő napokban. A munka általában lefoglal annyira, hogy az idő gyorsan teljen számomra, de most nem így volt, nem tudtam a munkára koncentrálni, és sokszor éreztem, hogy farkamnak elég szűkös lett a hely, mert a fantáziálások megtették a hatásukat. Ebédidőben, amikor átugrottam ebédelni, a kedvesem még hálóingben volt. Sokáig aludt. Kipihente az előző napi utazás és az este fáradalmait. Megint a kis fekete szatén hálóruha volt rajta. A látvány megvadított, ahogy melegítette a tűzhelynél az ebédemet. Mögé álltam, nem akartam átölelni, mert a munkásruhám ujja piszkos volt, de a gyönyörű kilátszó combokat végig simítottam lentről fölfelé, és a ruhát kissé föltúrva a fenekébe markoltam. Ekkor kissé előrehajolt, kitolta a fenekét felém, és nagyokat sóhajtott miközben simogattam. Megint neki tudtam volna esni, de nem lehetett, mert csak fél órám volt rá, hogy visszaérjek. Leültünk az asztalhoz, és elkezdem enni. Ő nem evett, mert mint mondtam, sokáig aludt, és még nemrégen reggelizett. Ott ült csak mellettem a bal oldalamon, és huncutul mosolygott rám. Nehéz volt kibírni, hogy ne kezdjek bele megint valamibe, de végül is sikerült kicsit elterelni a gondolataimat. Megbeszéltük, hogy mit készítsen vacsorára nekem, és a karácsonyi menüt is lefixáltuk. Befejeztem az ebédet, váltottunk egy forró csókot, és visszamentem dolgozni. Munka közben továbbra sem tudtam másra gondolni, csak a gyönyörű testére, és mindig az előző esti képek jöttek elő, ahogy vonaglik a gyönyörtől. Eljött végre az este, amikor végeztem a munkában, és szinte szaladtam vissza a kis lakásba, ahol várt a vacsora, na és persze még kitudja mi. Amikor beléptem az ajtón, fürdőköpenyben találtam a kedvesem. Így is nagyon szexinek láttam, mint ahogy szinte minden helyzetben. Lezuhanyoztam, és mire elkészültem, már várt a finom vacsora az asztalon. Most is csak egyedül ettem, mivel ő mindig korábban vacsorázik, de megint oda ült mellém, és megint láttam azt a huncut mosolyát. Ahogy néztem, az volt az érzésem, hogy készül valamire, és igazam is volt. Mielőtt befejeztem volna a vacsorát, fölállt mellőlem, és bement a szobába.
– Majd gyere be, ha megetted. – mondta.