A+ A-

Hétfő reggel, avagy újra beépítve 3. rész - Szerda

William Whitestone
Tim nyugtalanul fészkelődött a kávézó teraszán. Az asztalán egy narancsdzsúsz s egy dosszié hevert, benne Vivien Brownról és Jason Pheasantról minden, amit csak a nyomozók ki tudtak deríteni, a legintimebb részletektől egészen az üzleti kapcsolatokig. Már tíz perce elmúlt két óra, s Madeleine még sehol sem volt. Ráadásul a délelőtti eligazításról eléggé idegesen távozott, mert az FBI emberei holnap be akartak kapcsolódni a nyomozás eléggé kusza szálainak kibogozásába.
- Szia, Tim, bocsika a késésért - toppant be Madie. Puszit nyomott Tim arcára és szájára, s leült az asztal túloldalához. - Hogy áll az ügy? - kérdezte, a nagy sietségtől kapkodva véve a levegőt.
- Szarul. Brownnak több tucat olyan börtönt megjárt ismerőse van, akinek érdekében állhatott őt eltenni láb alól. Most ezeket ellenőrzik.
- A hírekben az FBI-t emlegették.
- Ja. Holnap érkeznek.
Egy kellemes külsejű felszolgálólány lépett hozzájuk. Alig lehetett tizennyolc éves, biztosan a tanulmányait egészítette itt ki valamekkora zsebpénzzel.
- Hozhatok a hölgynek valamit? - nézett kérdően Madeleinera.
- Egy olyan gyümölcskelyhet kérek, mint amilyet annál az asztalnál esznek, meg ... meg mondjuk valami koktélt. Önre bízom.
- És az úrnak?
- Nem, semmit, köszönöm.
A felszolgáló sarkon fordult, Tim pedig rágyújtott egy cigarettára.
- Gondolom, te se jutottál előrébb - mondta.
- Sajnos nem - válaszolt őszinte csalódottsággal Madie. - És mi a helyzet oda- haza, Elisával? Rendbe jöttek a dolgok?
- Szerencsére igen.
- Ó, ezt örömmel hallom. Mi volt a baj, ha nem titok?
- Magam sem tudom ... Elisa tisztában volt vele, hogy történt köztünk valami, de nem is haragudott rám ez miatt. Azt mondta, nem féltékeny sem rád, sem Kathyre, a valamikori legjobb barátnőire.
- Hát akkor?
Tim értetlenül meredt maga elé.
- Biztosan a kielégítetlenség.
Madeleine felnevetett.
- Az látod, meglehet. Ti férfiak meg vagytok győződve róla, hogy csak ti élvezitek a szexet, hogy csak nektek kell. Nekünk ugyanúgy örömet okoz, ugyanúgy szükségünk van rá, mint nektek. Talán még a vadászösztön is él bennünk.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.84 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 11. 24. vasárnap 04:34
Elég jó.
#2 tiborg 2011. 10. 23. vasárnap 05:20
Par for the course!!50/50
#1 Törté-Net 2011. 03. 4. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?