A+ A-

Egyszerre kiéhezve

Az ünnepek alatti családi mosolyparádé eléggé untat, mióta kinőttem abból a korból, hogy le lehessen kenyerezni egy Barbieval. Az egyetemi vizsgaidőszak is eléggé stresszes ahhoz, hogy már csak karácsonyi hangulatom se legyen, tehát mikor huszonharmadikán este több órás vonatút után hazaértem, eléggé meglepett, hogy otthon viszont dúl a narancs, fahéj és fenyőillatú hacacáré. Jó szüleim minden létező felületet le akartak takaríttatni velünk, készült a huszadik féle étel is, és kötelező volt a mosoly, meg a kedvesség. Valahogy nem tudtam átérezni a helyzetet, bár ezzel nem voltam egyedül, bátyám sem nagyon jeleskedett a karácsonyi dalok dúdolásában, mint a többiek, bár ebben az is közre játszhatott, hogy ez lesz az első karácsonya az exe nélkül, holott évekig tombol köztük a szerelem.
Így eshetett, hogy szenteste napján mind a ketten ugyanoda menekültünk a család többi tagjának túláradó lelkesedése elől, márpedig az én szobámba, ami ideiglenesen az ő szobája is, mikor itthon van, ami elég ritka, mert gimi után el is költözött, csak havonta, vagy még ritkábban látjuk, míg azért én hetente, kéthetente haza járok.
- Na mi van, nincs hangulatod a mézeskalácssütéshez? - kérdezte kárörvendő vigyorral, mikor óvatosan becsuktam magam után az ajtót, és egy sóhajjal leereszkedtem az ágyamra.
- Miért, neked lenne? Szabad a pálya, June biztos díjazná, ha segítenél - vágtam vissza gúnyosan, mire csak jobban szórakozott rajtam a szemét. Néha egészen megértem Judith-ot, amiért szakított vele, bár azért a legtöbbször hülyének tartom, mert hát a bátyám jóképű, vicces, és a friss infós diplomájával még jól is keres, simán eltartotta kettejüket is.
- Nem vagyok önkínzó típus, kösz. Különben is, dolgoznom kell - tette hozzá fontossága teljes tudatában, és tovább babrált az ölében lévő laptoppal, lezártnak tekintve a beszélgetésünket. Ezt onnan tudom, hogy ha egyszer a képernyőt nézi, akkor nem fog fel semmi mást, csakis azt, meg a fejében futó kódsorokat, hiába tesz bárki bármit. Talán ez is volt végül a szakítás oka...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.13 pont (257 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 vakon54 2017. 09. 3. vasárnap 21:03
Julie ejnye ejnye holvan a folytatás?!
#13 A57L 2015. 05. 23. szombat 04:20
Közepes írás.
#12 zsuzsika 2014. 10. 19. vasárnap 18:44
Jó.
#11 listike 2014. 09. 7. vasárnap 10:34
Nagyon tetszett, de miért nem folytattad?
#10 tomi19 2013. 07. 10. szerda 19:17
Élvezetes karácsonynak néznek elébe =D
#9 Bikmakkocska 2013. 05. 7. kedd 20:31
Nem egyedi, az biztos.
#8 Haj Hab 2013. 03. 19. kedd 11:27
Tessék folytatni!
#7 cervelo 2012. 08. 5. vasárnap 15:20
Jó.
#6 fuck89 2011. 03. 8. kedd 06:46
Nagyon jó kis történet wink nyes Tetszett smile
#5 v-ir-a 2011. 02. 10. csütörtök 21:41
Julie smile
a stílussal nem volt baj, sőt... én tartalmilag értettem, ebben a történetben benne rejlik a folytatás lehetősége is smile ...én várom a második részt
#4 julie 2011. 02. 10. csütörtök 02:31
tiborg: történet szerint nem smile

v-ir-a: stílusilag vagy történetileg gondolod? mert előbbi ilyen, többet nem nagyon tudok magamból kihozni, utóbbi meg... igazából több részesre terveztem, csak félek, hogy ellaposodik egy idő után, ezért még nem vágtam bele a folytatásba.
#3 v-ir-a 2011. 02. 9. szerda 12:58
ebben több van,mint amennyit leírtál....lehet ezt még tovább fokozni
#2 tiborg 2011. 02. 9. szerda 08:15
????????????csak alom volt!!!!!!!(ugy hiszem)
#1 Törté-Net 2011. 02. 7. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?