A+ A-

A katedrális

Fordítás - Részlet
Eredetó író: Ken Follet
- Hogy érted ezt? Miért ölték meg a szolgádat?
- Mert megpróbálta megakadályozni őket. - A könnyek most már patakzottak az arcán, és torka elszorult, valahányszor megpróbált megszólalni, mintha fuldokolna a szavaktól. Reménytelenül megrázta a fejét, és igyekezett elfordulni, de Jancsi nem engedte.
Megszólalt olyan gyengéd hangon, mint egy csók:
- Megakadályozni őket, mibe?
Aliena hirtelen megérezte, hogy elmondja neki, és egyszerre minden kiszakadt belőle.
- Megerőszakoltak -mondta. - A lovásza lefogott, és William rám feküdt, de én még akkor se hagytam magam, erre levágtak egy darabot Richard füléből, és azt mondták, még jobban össze fogják szabdalni.
Most már megkönnyebbülten zokogott, szavakkal ki nem mondható hálát érzett, hogy mindezt elmondhatta.
Jancsi szemébe nézett, és folytatta:
- Úgyhogy széttettem a lábam, és William belém hatolt, miközben a lovásza arra kényszeríttette Richardot, hogy odanézzen.
- Sajnálom, - suttogta Jancsi. - Hallottam, hogy mindenfélét beszélnek, de sohasem hittem... Drága Aliena, hogyan tehettek ilyet?
Most már mindent elkellet mondania.
- Aztán William után a lovásza is megtette.
Jancsi lehunyta a szemét. Arca sápadt volt, megfeszült.
Aliena azt mondta:
- És tudod, akkor, amikor, te meg én csókolóztunk, azt szerettem volna, hogy megtedd, és erről eszembe jutott, William és a lovásza..., és olyan rettenetesen éreztem magam, olyan rémült voltam, hogy elfutottam. Ezért bántam veled olyan hitványul, és ezért tettelek boldogtalanná. Sajnálom
- Megbocsátok neked! - suttogta Jancsi. Odahúzta magához, és leány hagyta, hogy újra a karjaiba zárja. Olyan megnyugtató volt.
Érezte hogy a fiú összerázkódik. Aggodva kérdezte:
- Undorodsz tőlem?
Jancsi ránézett.
- Imádlak! - mondta. Lehajtotta a fejét, és szájon csókolta.
Aliena jéggé dermedt. Nem ezt akarta. Jancsi elhúzódott egy kicsit, azután újra megcsókolta. Ajka lágyan érintette Aliena ajkát. A leány hálát és barátságot érzett iránta, összezárta a száját, éppen csak egy kicsit, azután újra elernyesztette, a fiú csókjának halvány visszhangjaként: Ettől felháborodva Jancsi megint az ajkára tapasztotta a száját. Aliena érezte meleg leheletét az arcán. Jancsi egy kis résnyire kinyitotta a száját. Aliena hirtelen elhúzódott.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.05 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 feherfabia 2016. 05. 24. kedd 06:25
Tetszett!Szép történet!
#6 A57L 2014. 05. 11. vasárnap 08:20
Nem rossz az írás.
#5 listike 2014. 04. 9. szerda 19:14
Nagyon jó volt
#4 XXIII.István 2011. 02. 1. kedd 23:55
Ezek szerint kezdjünk hozzá Hemingway/Steinbeck/J.Fitzgerard.... - nem folytatnám a sort, pedig tudnám - regényrészleteket és/vagy novellákat beszkennelni/bemásolni - vannak ugyanis gyönyörű erotikus részletek - és így népszerűsítsük őket????
Nem tudom? Én eddig vagy fordítottam, vagy saját kútfőből írtam jó vagy rossz írásokat, az mindegy, de én dolgoztam vele, érte s nem idegen tollakkal "ékeskedtem". No mindegy, talán ennyit sem kellett volna írnom.
#3 v-ir-a 2011. 02. 1. kedd 22:04
gyönyörű. az biztos...Ken Follet tud írni...de, fel lehet ezt úgy is fogni,ha valaki elolvassa ezt a részletet, kiváncsi lesz a könyv egészére is, hisz csodálatos könyv. Ha elolvasa A Katedrálist tuti el fogja olvasni Az idők végezetéig könyvet is, /ez a folytatás/.
Bizonyára most többen megköveznének ezen véleményem miatt, de továbbra is fenntartom, hogy talán még hasznos is lehet egy ilyen részlet "bemásolása"ide. Talán felnyitja egy-két olvasó szemét, és elkezdenek Ken Follet könyveket olvasni.
Üdv: v-ir-a
#2 BalGa 2011. 02. 1. kedd 05:20
0 pont! Sőt, "kukacomone"-nak minusz, de az nem adható...
Ken Follet-nek viszont 10, és mégegyszer 10, mert nagyon jó könyv!

Copy/Paste a könyv elektronikus változatáról, annak hibájával együtt, bár kicsit szerkesztette:
"A fiú bólintott és kicsit ostobán nézett.
Örülök! – mondta Aliena hevesen. – Annyira örülök!
Megfogta a fiú kezét és a lábai közé helyezte."

A könyvben:
"A fiú bólintott és egy kicsit ostobán nézett.
Örülök! - mondta Aliena hevesen. - Annyira örülök! Megfogta a fiú kezét, és a lába közé helyezte."

A gondolatjel ugyanúgy hiányzik, de van egy plusz sortörés...
#1 Törté-Net 2011. 02. 1. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?