A+ A-

Drága kis szűz 1. rész

A lefekvéshez készülődtem, amikor a Zoli halkan megkocogtatta az ablakot. Óvatosan nyitottam, nehogy anyám észrevegye a szomszéd szobában. Minden kis nyikorgás mennydörgésnek tűnt a számomra.
- Mi van, mit akarsz? - kérdeztem, mikor végre kinyílt az az átkozott, öreg, megvetemedett ablak.
- Gyere, ugorj ki - intett Zoli türelmetlenül, miközben a Kovács néni ablaka felé bökött a fejével -, Anikó most jött haza, már nincs rajta melltartó. Érzem, most én győzök!
Megpróbáltam csendben kimászni az ablakon. Hát mit mondjak, nekem mindenesetre az volt az érzésem, hogy anyám megsüketült, s azért nem ront be szokásához híven ordítozva: Zsolt, mit képzelsz, azonnal csukd be az ablakot, meg ne lássam, hogy még egyszer azzal a stricivel szóba állsz!
A strici természetesen Zoli volt. Anyám nem szívlelte az alacsony néposztály fiait. Márpedig Zoli apja nem felelt meg a faluról származó anyám kényes ízlésének.
Végigosontunk a körfolyosón. Későre járt, a szomszédok mind aludtak már, csak a Kovács néni ablakából szűrődött némi fény. Szegény öregasszony, fél éve az elfekvőben volt, és most az unokája, Anikó lakott a lakásában. A nő elmúlt már húsz éves, elég keveset volt otthon, de olyankor mindig lengén öltözködött. Ahhoz mindenesetre elég lengén, hogy felhívja magára a figyelmünket. Így aztán, mivel a lakása a hátsó lépcső, a búvóhelyünk mellett volt, amikor már eléggé sötét lett, néhanapján meglestük. Szerencsénkre a villany mindig sokáig égett nála, s vászonroló mellett beláttunk az ablakon. Sokszor negyedórát is ott leselkedtünk, hogy az ablak előtt elsuhanó árnyát észrevegyük. Néha akkor sikerült odalopózni, amikor az ágyban olvasott. Arra ugyanis tisztán ráláttunk. Rendszerint meztelen volt, legfeljebb egy falatnyi bugyi volt rajta, amilyet anyáinkon soha nem láthattunk. Hatvankettőt írtak akkoriban. Soha nem volt betakarózva, és olvasás közben rendszerint a melle gombját morzsolgatta. Kinek mi a szokása! Én akkoriban az orromat piszkáltam vagy rejszoltam, ő a mellbimbóját morzsolgatta. Amikor eleget láttunk ahhoz, hogy a farkunk kőkeményre merevedjen, akkor visszamentünk a hátsó lépcső pihenőjére, és kivertük a keménységet belőle. Azon versengtünk, kinek repül ki messzebbre a gecije. Általában én győztem, pedig a Zoli már elmúlt tizenhat éves, én pedig csak tizenöt és fél voltam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.36 pont (55 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 deajk2008 2016. 12. 9. péntek 09:32
tetszik és jó lett... 8p folytasd
#8 papi 2015. 06. 27. szombat 08:33
Tetszik
#7 A57L 2013. 08. 15. csütörtök 04:45
Elég jó.
#6 mackó2009 2012. 11. 9. péntek 22:27
Nagyon jó kezdés,jó a kerettörténet.
#5 cervelo 2012. 08. 22. szerda 13:27
Jó ez.
#4 Tódorka 2011. 01. 25. kedd 07:41
Azért a 70-es 80-as években sem volt sokkal jobb a helyzet, bár akkor "Anikó néni" már kb anyánk korosztálya. Bár nekem szerencsém volt ilyen téren szüleimmel...
#3 kutyaborka 2011. 01. 25. kedd 06:37
Hát sajnos már ennyi idős vagyok! És ezek az élmények többé-kevésbé valódiak. Abból az időből...
De a lényeg, hogy - nekem legalábbis - jó rá emlékezni. Legalább emlékezni tudok. Még...
#2 tiborg 2011. 01. 25. kedd 05:36
Nem tudom honnan veszed ezeket a sztorikat, de msajdhogy az en elmenyeim lennenek tizeneneves korombol. Szekszualis elmenyeim "a szocializmus epitese" korabol.
#1 Törté-Net 2011. 01. 25. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?