A kert végében

Kertiparti, talán 20-25-en is vagyunk, csupa unalmas tökfej. Anna vagyok, 20 éves.
Egy pohár finom vörösborral keringek egy barátom kertipartiján. Az egyik sarokban üvegeznek, csak úgy csattannak sorban a csókok. A kert másik végében igaz hamist játszanak. Csupa olyan arc, akiket kedvelek, de most mégis unalmasnak tartom őket.
– Annám, ugye jól érzed magad? Gyere éppen a kedvenc témádról fecsegünk az asztalnál... a szerelemről. – harsogja a fülembe a házigazda.
– Ugyan minek mennék? Megint kifejtem a véleményem, hogy a szerelem unalmas kötöttség... a független élet a lehetőségek hatalmas tárháza. – legyintettem hátra.
– Csak egyszer lássam végre, hogy elepeszt a szerelem.

Erre a mondatra már nem nagyon figyeltem, mert kezdte lekötni a figyelmemet a volt barátom és a mostani barátnőjének kicsit hangosra sikeredett beszélgetése. Túl hangos volt a társaság, így csak mondatfoszlányok jutottak el a fülembe, de abból arra következtettem, hogy összevesztek valamin.
A volt barátom, akit mindenki csak Bubusnak nevezett nem volt egy jóképű pasi, de sármosnak talán mondhatnám. A kapcsolatunk rövid életű volt, és a végén egy jókora veszekedés is éktelenkedett, de pár hónap alatt helyre állt a béke.
Olyannyira, hogy egymással csaltuk, éppen aktuális párjainkat.
Lassan megközelítettem.
– Szia Bubus! Miért vagy te egyedül? Barátnőd, csak nem pasizik? – kérdeztem kicsit álszenten, és reménykedve a nekem kedvező válaszért.
– Összevesztünk, kezdem azt hinni, hogy ebben is nagyon gyerek még.
– Miért, miben az még?
– Hát tudod, nem beszélem ki a barátnőim szexuális teljesítményét. – egy kaján kis mosoly jelent meg az arcán.

Megkívántam, őrülten a számban akartam érezni csodálatos duzzadó farkát. Vágyaim tengeréből a hirtelen felcsendülő közösségi zaj rántott vissza, ami a szomszédos asztaltól érkezett.
– Gyere beszélgessünk, hátha van egy két jó tanácsom neked. – ajánlottam fel Bubusnak a félrevonulás lehetőségét. – Kicsit legalább a vállad is megmasszírozom.
– Nos az most igazán jól esne.

Nem mertem hirtelen ránézni, mert attól féltem szemem csillogásából rájön mit szeretnék, és talán visszautasítja.