A+ A-

Megkísértve 2. rész

Igen atyám. Ön az... Ön az... Ön az...
Gabriel a szemére szorította a kezét, és nem tudott aludni. Délután óta ez dübörgött a fejében, megállíthatatlanul, kérlelhetetlenül, a lány csendes hangja, a bűntudat és a vágy keverékével fűtött hang, mely úgy égett bele a lelkébe, mint valami kitörölhetetlen tetoválás.
Ön az... Ön az... Ön az...
Gabriel felnyögött, felült az ágyon, beletúrt a hajába. Kétségbeesve nézett szét a sötét szobában, némán kiáltva segítségért. Feloldozta a lányt, megnyugtatta, hogy nem követett el bűnt... De őt ki fogja feloldozni? Ki róhat ki rá bűnbocsánatot az érzésekért, amik Izabella gyónása közben rátörtek? Ki oldozhatja fel a vágy bűne alól, ki mondja majd neki, hogy el fog múlni, és semmi gond, hiszen ártatlan szeszély csupán? Keserű fájdalom mart a szívébe, hitének megrendülése, zárt világának felbomlása, tiszta élete bemocskolása felett érzett fájdalom.
Pillantása a falra akasztott feszületre villant, és a szégyen pírja öntötte el az arcát. Szégyent hozott az Istenére, szégyent hozott a mesterére, szégyent hozott az egyházára...
Letérdelt a feszület alá, könyörgőn nézett a keresztre feszített Jézus szenvedő arcára, és suttogva kérdezte:
- Miért Istenem? Mi a célod velem? Ez az én megkísértésem, így próbálod tesztelni a hitem? Így akarsz megkísérteni, hogy méltó vagyok-e hozzád? Ez a célod? Mutass utat Istenem, ne hagyd, hogy bűnbe vesszek! Könyörgöm, adj jelet, hogy tudjam, merre induljak tovább... Könyörgöm....
A kicsiny paplak résnyi ablakán beáradó felkelő nap első sugarai ebben a pózban, Jézus előtt térdepelve találta a megtört papot. Háborgó álmai voltak, láthatatlan ellenséggel küzdött, míg végül egy feneketlen katlanba zuhant, és keserű, gonosz kacajt hallott a maga körül zengeni. Zúgott a feje, kialvatlanságának jelei visszatetszettek az arcán, szép szeme alatt sötét karikák rajzolódtak ki, állkapcsa kemény vonalba feszült.
A vasárnapi misén a hét fő bűnről tartott beszédet, hosszasan kitérve a bujaságra. Az emberek megszégyenülten özönlöttek ki a templom ajtaján a mise végeztével. A fiatal atyának oly szenvedélyes volt a beszéde, hogy nem volt ember, aki ne szégyellte volna magát a bűnei miatt. Gabriel szokatlanul fáradtnak érezte magát, mintha valami az összes energiáját elszívta volna. Nem tudta nem észrevenni, hogy az első padsorban üresen maradt Izabella széke.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.03 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 deajk2008 2016. 11. 27. vasárnap 16:27
élvezetes egy iromány lett... jöhet a folytatása
#5 A57L 2014. 09. 10. szerda 13:07
Nem rossz írás,tovább.
#4 papi 2013. 04. 19. péntek 05:22
Nagyon tetszik, folytasd
#3 genius33 2012. 10. 17. szerda 07:12
Naggyon jóóóóóó!!!
#2 v-ir-a 2011. 01. 6. csütörtök 18:24
nagyon sokára ért ide a 2. rész..de megérte várni rá. Nálam 10 pont ..és lécciléccilécci, ne kelljen a következőre ennyit várni
#1 Törté-Net 2011. 01. 5. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?