Vissza a régi iskolába... 1. rész

16 éves vagyok. A régi sulimban nagyon sokan szerettek. Az általános elvégzése után viszont ugyebár el kell szakadni a régi barátoktól, és irány az új suli. Jobb esetben elengednek a régi isitársak, rosszabb esetben mindig vissza kell járkálni különböző eseményekre vigyorogni. Ez a sztori is egy ilyenen megmozduláson történt meg.

Kiszálltam a kocsiból, amivel a szülök vittek az általános elé. Ők elhajtottak, én pedig siettem be, mert akkor már 5 perce csúsztam a programról. Végül behuppantam a névre szóló helyecskémre a két legjobb ismerősöm közé és elkezdtem fáradságtól pislogó szemekkel bámulni a műsort. Egy ideig félálomba figyeltem a történéseket, amikor is a konferanszié bejelentett valami tánccsoportot. A koreográfia valami dübörgő zenére ment, amit nem is igazán élveztem. A dal közepénél a táncosok behoztak valami fehér csomagot, amiből a legnagyobb meglepetésre egy lány emelkedett ki. Gyönyörű barna haja, ami a háta közepéig ért, világító kék szeme és barna teste volt. Egyszerűen megbabonázott. Mellén egy rongycsík volt áttekerve, amiből éppen csak nem buggyantak ki kerek mellecskéi, lent pedig egy farmerból készült forrónaci ékeskedett. Észveszejtően gyönyörű hasa és lábai is voltak. Egyszerűen istennőnek született. Ekkor már igencsak felfrissülve néztem a műsor. A felfrissülést itt nemcsak a koncentrációra értem... már a dákóm is erősen merevedett a boxeremben.

A dal másik fele pillanatok alatt lezajlott. Figyeltem a lányt, merre megy. Az egyik sráctól az öltözők kijáratánál kapott valami virágcsokrot, zavartan megköszönte, aztán valami erő hatására rám nézett. Elmosolyodott, majd besétált az öltözőkké változtatott osztálytermeket összekötő folyosóra. A többi táncos a színpadon maradt, mert meg kellett várniuk a rendezvény végét, ugyanis volt még egy szám, amiben Virág (ez volt a lány neve) már nem szerepelt.

Elkezdődött a következő műsorszám, melynek első percében kiosontam a nézők sorai közül, és hátraszöktem ahhoz a kijárathoz, ahol előbb álmaim lánya távozott az öltöző felé. Mindenképpen meg akartam találni. Nem tudtam, mit mondjak neki, ha meglesz, de valami furcsa erő vezénylésére mégis meg kellett találnom. Végigfutottam a folyosón.