A+ A-

Ancsának

A lány óvatosan húzódott félre a buszon. Bár még reggel volt, de a kánikula így is kifejtette már "jótékony" hatását. Mosdatlan emberek, fülledt, párás levegő. Tömeg. Nem szeretett volna senkihez hozzáérni, de ez a zsúfolt buszon szinte lehetetlen volt. Félig oldalról, félig hátulról egy test nyomakodott hozzá. Már nem volt hova arrébb húzódni - ha csak nem akart egy poros-ruhás emberhez simulni. Halk, meleg hang szólalt meg majdnem a feje búbján:
- Bocsánat, de igen passzentosan vagyunk.
A lány szinte nem is hallotta, inkább csak érezte a szavakat. Ahogy önkéntelenül a - vélt - hang irányába fordította a fejét, kellemes, friss, fanyar illatot érzett. Nem tudott teljesen visszafordulni, nem láthatta a mögötte álló férfit, de érezte, a hang és az illat együttesen elgyengíti lábait. Önkéntelen mosolyra húzódott a szája, testével még inkább elhúzódott a munkásruhástól, ezzel viszont szinte belesimult a mögötte álló ölébe. Vékony vászonruháján keresztül érezte a másik testét, az abból áradó friss illatot. Egy kéz, majd egy kar keresett utat hóna alatt a kapaszkodó felé. Ápolt, barnára sült, gyengén szőrös kar, tiszta kéz, ápolt körmök. Hátrébb húzódott, hogy teret engedjen a kapaszkodni próbálónak, ezzel még szorosabbá vált a korábban felvett kapcsolat. A busz erős rándítással indult meg, a lány háta, feneke elszakadt a mögötte állótól, de a mereven előtte álló kar nekinyomódott a mellének.
Önkéntelen hatással volt rá ez az érintkezés. Érezte, hogy a melltartó nélküli, amúgy is érzékeny keblei kifeszülnek, bimbói megkeményednek. Visszanyerte az egyensúlyát, elhúzta mellkasát, de ismét a feneke, háta tapadt a férfihoz. A férfitest kétoldali érintése tovább gyengítette lábaiban az erőt. Nem helyezkedni akart, csak enyhíteni a pillanatnyi feszültségen, ám ezzel olyan mozgássort indított meg, amivel feneke oldalirányba kezdte el súrolni a mögötte álló ágyékát.
Megérezte, hogy a férfinak merevedése van. Egy pillanatra ledermedt, megijedt, előre húzódott, de melle ismét a karhoz nyomódott. Saját magán is meglepődött, mert egyre szorosabban nyomta szinte fájón merev bimbót az előtte keresztben húzódó "rúdhoz", közben fenekét visszatolta a másik, nem kevésbé merev karóhoz. Egyre nagyobb szünetekkel szedte a levegőt, öntudatlanul is hosszabbá téve a zihálások közti szünetek mozdulatlanságát. Nem tudta ellenőrizni a mozdulatait.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.8 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 19. szombat 14:14
Érdekes
#6 zsuzsika 2014. 11. 16. vasárnap 08:12
Jó.
#5 papi 2013. 07. 16. kedd 06:33
Nem rossz
#4 genius33 2013. 02. 15. péntek 07:30
Érdekes nyes
#3 tiborg 2011. 02. 13. vasárnap 08:10
Izgalmas pszicholog maszti.
#2 v-ir-a 2010. 12. 15. szerda 20:40
cccc...és senki nem vette észre egy buszon? maga az írás szuper,izgalmas
#1 Törté-Net 2010. 12. 13. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?