A+ A-

Amikor nem a múzsa csókol

Leültem a gép elé, mint napok óta minden délután. Írni készültem, de a múzsa - lévén hogy nő, s mint ilyen szeszélyes -, ma sem akart homlokcsókkal megajándékozni, sőt, konkrétan le se sz..rt. Míg azon merengtem, hogy mit mondok a kiadómnak, kívülről fékcsikorgást hallottam, majd ajtó csapódás, kiadós káromkodás, aztán csend. Végül kulcs fordult a zárban, s kopogó léptek zaja hallatszott. Egyre közelebb, közelebb, végül a dolgozószoba ajtajában ott állt életem értelme. A FÉRFI - csupa nagy betűvel. Bár ebben a pillanatban átütően kék szemei inkább a viharos óceánt, mint ábrándos szerelmest idéztek.
- Mi ez itt? Egy ilyen szennylapnak kellett elmondanod, amire én hónapok várom a választ? Innen kell megtudnom, hogy a nagy írónő nem óhajt férjhez menni. Idézem: „Angel Right a híres krimiíró újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy akkor kötelezi el magát egy megbízhatatlan férfinemű egyednek, majd ha a pokol befagy!”
- Tudod, hogy ez csak reklámfogás. Kérdeztek, én meg azt válaszoltam, amit hallani szeretnének. Tavaly még azt nyilatkoztam, hogy jól megvagyok egyedül, és mivel macskám már van, akiről gondoskodjak, minek nekem férfi. Ezek után, hogy nézett volna ki, ha most meg azt mondom: „Jaj, olyan szerelmes vagyok, mint egy ágyú, nézzetek rám, már nem vagyok cinikus szingli, bocs, meggondoltam magam, férjhez megyek.” Nem gondolod komolyan, hogy egy lap hasábjain hagyom, hogy csámcsogjanak a magánéletem?
- Engem nem érdekelt volna. Én nem szégyellem, hogy szeretlek! Engem nem érdekel, hogy mit gondolnak mások... Tudod mit, jobb, ha most gondolkodom. - mondta, majd szikrázó szemekkel kirohant. Elhűlve ültem, reszkető gyomorral vártam, hogy újra ajtó csapódik, és elmegy, de csend volt. „Valahol a házban van még” - gondoltam.
Életem jelenlegi értelmét - s remélem a jövőben is így lesz, bár most nem úgy tűnik - majdnem pontosan egy éve ismertem meg egy partin. El sem akartam menni, de a kiadóm „finoman” felvilágosított kötelességeimről, s közte volt a nyilvánosság is. Így elmentem. Erőt vettem magamon, felkerestem - nem az orvosom, gyógyszerészem, ahogy javasolják, hanem - a fodrászom, meglátogattam egy kozmetikát, vettem egy új ruhát - száz éve először - és a tükörben látott látványtól még a kedvem is rózsás lett. Sűrű barna hajam megzabolázta a mester, lágy hullámokat, és némi fényt varázsolt rá, a kozmetikus meg egyenesen szépnek sminkelt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.07 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 papi 2013. 05. 23. csütörtök 05:25
Nekem tetszik
#4 devilmanrobi 2010. 12. 12. vasárnap 20:05
mar reg olvastam egy masik oldalon, 1 pont
#3 Jakobinus 2010. 12. 2. csütörtök 14:45
10 pont!
Ezzel együtt nem állhatom meg, hogy ne tegyem szóvá, mert ebben az írásban is találkoztam vele - de általában szeretném megjegyezni valamennyi írónak és fordítónak -: azt tiudni illik, hogy a ruházat és a hajzat lehet zilált, de a lélegzés, ha olyan akkor "ZIHÁL". A másik kifejezés, ami idegesít a "felé hajol", vagy a "felé guggol" stb. Más az ha valaki felé, azaz hozzá hajolok, ekkor beszélünk felé hajlásról, de ha ráhojolok valakire, akkor FÖLÉ HAJOLOK ... és ez nem "ő"-zés!!!
#2 v-ir-a 2010. 12. 1. szerda 20:38
nagyon szuper, 10 pont
#1 Törté-Net 2010. 12. 1. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?