A+ A-

Kamasz tavasz 1. rész

Kettesével, szökellve gyűrtem le a fokokat a sötét lépcsőházban. A második emeletet követő öblös pihenőben torpantam meg csak egy pillanatra, és lassabb tempóra kárhoztattam magam: mégsem lenne szerencsés lihegve-kifulladva érkezni.
Úgy számoltam, elég gyorsan befaltam a menza ízetlen, ám csekély méretekkel megáldott porcióját, s jó időt távgyalogolva, előbb érkeztem Tibiék lakásához, mint a lányok. Az utóbbi néhány napban ez a törekvésem többször is sikerült.
Tibi - a kezdeti, kölcsönös ellenszenv, vagy inkább két erős egyéniség között kialakuló rivalizálás után - régi haverként kezelt, örömmel vette, hogy mind gyakrabban délután is találkozunk, bár bizonyára sejtette: igyekezetem nem csupán neki, sikeres osztálytársamnak szól. Nekem is kedvemre való volt ez a haverság, mert a csajok terén jelentős tapasztalatokkal rendelkezett, amit élménybeszámolók formájában szívesen megosztott környezetével.
- De gyors voltál! - nyitotta az ajtót. Dobozokba porciózott ételek közül egyet a mikroba helyezett megforgatni. - Kérsz?
- Köszi, én ettem már. Egyedül vagy? - tekintettem körbe.
- Szerintem mindjárt jönnek.
Könnyű úgy otthonosan mozogni csaj-kérdésekben, ha valaki - ahogy Tibi - két nővérrel rendelkezik! Más osztálytársaink számára - eltekintve a filmek nyújtotta élménytől - még szinte elérhetetlen távolságban foglaltak helyet minden kíváncsiság célpontjai, a nők.
- Mi volt az a balhé matekon? - érdeklődtem. Az utolsó órán a tanár váratlanul elkérte a haverom és a mellette ülő csajszi, Éva ellenőrzőjét, mindkettőbe bevésve egy-egy egyest, visszadobta eléjük a padra, az óra mintegy zavartalanul folytatódott.
- Megfogtam a pináját - válaszolta szokott természetességgel.
Többször mesélte már, hogy Éva combjait szokta simogatni, hittem is, nem is. Inkább hitelt adtam a beszámolóinak, mintsem kételkednék, mert Éva és az ő vaskos combjai kellemesen zavart emlékeket jelentettek számomra.
Egyetlen egyszer - legnagyobb sajnálatomra nem ismétlődött meg az alkalom -, egy péntek délután Évával utazhattam vonaton. Ő csak néhány megállónyit, én sokat. Kivételesen ketten foglaltunk el egy teljes fülkét, már ez a tény is kellőképpen felizgatott. Ehhez hozzájárult, hogy a rövid táv alatt többször felállt, hosszú haját lobogtatva kinézett az ablakon.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.64 pont (61 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2014. 04. 5. szombat 07:45
Jó az inditás.
#7 papi 2013. 07. 13. szombat 17:15
Egyetértek, 10 pont
#6 BalGa 2010. 12. 5. vasárnap 07:27
Részemről 10 pont - pedig lesz ez még jobb is smile
Ez még csak az 1. rész... a 3. - hmmm - még a nyálam is elcseppent wink
#5 v-ir-a 2010. 12. 1. szerda 23:26
adj nyugodtan 10-t
annyit ér smile
ne rám kend ha nem szavazol smile
#4 XXIII.István 2010. 12. 1. szerda 21:55
Nagyon jól megírt történet! Sajnos nagyon ritka! Azon gondolkodtam, hogy kilences vagy tízes pontszámot adjak-e - de most már kivárok. Ezt köszönd az előttem szólónak!
#3 v-ir-a 2010. 12. 1. szerda 20:58
tegnap még az 1. helyen volt, de beindult a gépezet...és máris "helyreállt" a sorrend...ez szomorú, és nem tehetünk ellene semmit
#2 Csillagvándor 2010. 12. 1. szerda 19:33
Nagyon nagyon tetszetős történet, nekem csak hasonlóban volt sajnos részem, de kíváncsi lennék tényleg igaz e vagy csak költői véna megnyilvánulása. smile
#1 Törté-Net 2010. 11. 30. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?