Aggteleki kirándulás

Csütörtök lévén, tovább kellett bent maradnom az irodában. A kialakult szokások szerint, mindig csütörtöki napokon fogadtuk az ügyfeleket, az ügyes-bajos dolgaikkal kapcsolatban. Kollégáim arcán látszott már a fáradtság, de hát tudtuk mindannyian, mi nem lehetünk fáradtak, mosolyogni, jó pofizni kell és ami a legfontosabb, hathatósan kellett intéznünk az ügyfelek problémáit. Mint az ügyfélszolgálat vezetőjének nekem elől kellett járnom a példamutatásban a kollégáim és az ügyfelek felé. Meglazítottam a nyakkendőmet, ránéztem az órámra, este hét óra múlt. Na, még csak szűk egy órát kell kibírni, mormogtam magamban. Közben, eszembe jutott Reni, vajon mit csinálhat most. Féléve lakunk együtt. Neki négykor befejeződött a munkaideje. Kitti az egyik beosztottam bekopogott, s egy aláírni valót hozott be az irodámba. 26 éves, magas, félhosszú barna hajú, vékony lány a Kitti. Miközben olvastam amit hozott, az jutott az eszembe, eddig mint nőt észre sem vettem. Ez már a biztos öregedés jele gondoltam, még mosolyogtam is magamban azon, hogy 38 évesen öregnek tituláltam magamat. Bár van egy régi fogadalmam, miszerint házi nyúlra nem lövünk, s ezt eddig mindig be is tartottam.

– Főnök Úr! Valami nem stimmel, az anyagban, hogy elmosolyodott? – kérdezte Kitti. Hirtelen visszazökkentem a valóságba, s az villant át a fejemben, hogy ezek szerint észre sem vettem, hogy az arcomra kiülhettek a gondolataim.
– Á, semmi-semmi gond, rendben van az anyaga Kittike – feleltem. Még utána néztem, ahogy a popsijára feszülő szűk sötétbarna szoknyájában áttipegett az irodán és becsukta maga mögött az ajtót. Jól ki lehetett venni a szoknyája alatt megbúvó tenyérnyi tangájának körvonalait. Hát igen, ez nő is képes lenne tűzbe hozni, konstatáltam. Tamás, a biztonsági őrünk szakította félbe a Kitti popsijáról való ábrándozásaimat.

– Főnök Úr! Mindjárt nyolc óra. Ügyfél már nincs. Én bezárnék akkor – mondta.
– Rendben Tamás válaszoltam, és jó éjszakát kívántam neki. Még hangosan kiszóltam az ügyfélváróba, a kollégáknak jó pihenést kívántam és elindultam haza.

Útközben azon gondolkodtam, hogy hétvégére milyen programot kellene szervezni Renivel. Semmi okos dolog nem jutott az eszembe.