Zöldség, avagy kaland egy göcseji kertben

Néhány éve rákaptam a falusi nyaralásokra, mikor az ország egy-egy vidékét biciklivel felszerelkezve derítem fel, épp aktuális barátnőm társaságában. A múlt évben a Göcsej volt a célpont. Neten találtam is egy alkalmasnak látszó bérelhető parasztházat. Vendéglátónk Margit, egy középkorú hölgy, igazi vidéki parasztasszonynak látszott. Nagyhangú, pirospozsgás, enyhén molett, az egészségtől majd kicsattanó szimpatikus negyvenes évei közepén-végén járó nő volt. Az első nap igazi kemencében sült pompás vacsorával látott bennünket vendégül, amit remek sajáttermelésű vörösborral öblögettünk le. A meghitt hangulatú beszélgetés során összetegeződtünk, kiderült elvált pedagógus volt, akit cserbenhagyott a munkahelye is, akkor vágott bele a falusi turizmus bizniszbe. Most már több vendégháza is van a faluban, sőt az étkezésekhez az alapanyagot is saját kertjében termeli meg. Barátnőmnek nagyon ízlett a kései termésű cseresznye, amivel a vacsorát befejeztük. Margit mindjárt invitált is bennünket a kertjébe egy kis cseresznyeszedésre.
Másnap partnerem egy közelben élő régi osztálytársát akarta meglátogatni. Én köszöntem, de nem kértem a programból.
– "Délután jövök" – búcsúzott reggeli után, "addig szedhetnél nekem egy kis friss cseresznyét. "
Egy frászt! – gondoltam, és elhatároztam, egész nap lustálkodni fogok, és nem csinálok semmit. De egy kis idő múltán unatkozni kezdtem. Magamra kaptam egy rövidnadrágot, biciklire pattantam és elkerekeztem a faluvégi cseresznyés házához. Beléptem a kapun, de a házban nem volt senki, pedig Margit tegnap este azt mondta egész nap kint kertészkedik.
"Sebaj, biztos elment valahová az öreglány" – gondoltam, lássunk munkához. A ház mögött egy lankás völgyben szépen ápolt hosszúkás veteményeskert volt. A domb tetején a cseresznyefa árnyékában állt egy nagy kőasztal és egy kút. Ledobtam a táskám az asztalra, akkor látom ám, hogy vendéglátónk mégis kint van a kertben, és a veteményt kapálja. Háttal nekem, a völgy alja felé közeledett, miközben nagy kerek fara egy jelentéktelennek tűnő sortban minden egyes kapavágásnál jobbra-balra ringott. Lekiáltottam egy "helló"-t és integettem a kút árnyékából. Ekkor felém fordult, és visszaintegetett.