Téli éjszakák 2. rész - Szenvedély

"... Szürke felhők és rikító fák,
Ma este átkarol az egész világ.
Beléd költözik a szenvedély,
Ez a nap elmúlt, de most jön az éj.
Még csak most jön az éj... "

(Torres Dani: Három az egyben)

– Linky! – kiáltott Lucius Malfoy házi manójáért, aki kisvártatva halk pukkanás kíséretében meg is jelent a könyvtárban.
– Igen, gazdám? – hajolt meg mélyen.
– Nem tudod véletlenül, hogy vendégünk mit tervez ma estére? – hangja hidegen csengett. A manó nagyon is jól tudta, hogy gazdája miért kérdezi, ezért kissé habozott a válaszadással. Nagyot nyelt és ösztönösen összébb húzta egy kicsit magát.
– Elmegy a bálra, uram – felelte halkan, miközben ruhájának szélét idegesen tépkedte.
– Micsoda?! – Lucius dühösen kelt fel az asztaltól és egyenesen a nő szobája felé vette az irányt. Kopogás nélkül rontott be, de meglepetésében megtorpant. Tia épp akkor lépett ki a fürdőszobából, és most ott állt egy szál törölközőben a szoba közepén. Vizes hajáról testén néha végig gurult egy-egy vízcsepp. Luciust meghökkentette az eléje táruló látvány, ám hamar sikerült vissza nyernie higgadtságát.
– Mégis hogy merészeli?! Azonnal hagyja el a szobámat! – kiáltotta a nő idegesen, kipirult arccal, miközben azon fáradozott, hogy fedetlenül maradt testrészeit eltakarja a férfi szeme elől, aki feltűnően méregette őt. Lucius kárörvendő mosolyra húzta a száját, hátat fordított, majd pálcájával suhintott egyet, mire a szoba ajtaja hangos kattanással bezárult. Hanyagul az ágyra dobta pálcáját, majd határozott léptekkel megindult a nő felé.
Tia elkerekedett szemmel figyelte az eseményeket, s közben ösztönösen hátrálni kezdett.
– Mire véljem ezt, Mr. Malfoy? – kérdezte bizonytalanul, ám a férfi nem válaszolt, ami csak fokozta félelmét. Hamarosan elfogyott a hely. Érezte, amint nedves háta hozzáér a hideg falhoz. Nem volt tovább hátra, így kénytelen volt szembenézni a vészjóslóan közeledő mágussal, közben pedig görcsösen markolta a törölközőjét.
– Úgy látom, tegnap mégsem voltam elég világos – szólalt meg mély, búgó hangján. – Hadd magyarázzam el érthetően – azzal elkapta a nő derekát, szorosan magához húzta, és mielőtt az bármit is mondani, vagy tenni tudott volna, szenvedélyesen megcsókolta.