A+ A-

Csiklandozz engem

Szombat délután volt. A lustálkodásnak véget vetettem. Nagy nap a mai. Tündér lányom Sára, ma érkezik haza az egyetemről, befejezvén az első félévét.
Nem láttam őt azóta, hogy az anyja temetése miatt itthon járt. Mi mindig különleges kapcsolatban álltunk egymással. Valahogy úgy alakult az élet, hogy a nála jóval idősebb bátyjai inkább az "anyu gyerekei" voltak, ő meg az én "kései ajándékom".
Nem jelentett ez számomra problémát, hiszen, amikor értesültem az "érkezéséről", azonnal arra gondoltam: bár kislány lenne! S az imáim meghallgatásra találtak.
Talán ennek is volt köszönhető, hogy én voltam az, aki a megszületése után, valósággal babáztam vele. Nem arról volt szó, hogy az anyja nem szerette volna, vagy nem látta volna el tökéletesen, de valahogy nekem volt több türelmem hozzá. Igen, igazából az én kis ajándékom volt ő.
Ő volt a legfiatalabb a három gyerek közül és a két tizenéves fiú, szinte teljesen lekötötte a feleségem "érzelmi energiáját". Úgyhogy, míg Mari az idősebbekkel teljesen lekötötte magát, én voltam, aki Sárival játszott, nagyokat sétáltunk s esténként sohasem maradhatott el a mese, meg a jóéjt puszi. Volt, hogy későig dolgoztam, el nem aludt volna, a kis esti szertartásunk nélkül.
Picurként, a legkedvesebb játéka az "otthon játék" volt. Engem leültetett a kedvenc hintaszékembe, a babáit sorba rendezte az ágyon. "Te vagy apu és én vagyok a mami" - osztotta ki a szerepeket. Én munkából érkeztem haza, fáradtan és kicsit idegesen. Ő pedig gondoskodott rólam, mint egy szerető asszony. Levette a cipőmet, megmasszírozta a fáradt vállamat, karjaimat. Készített nekem egy italt és számtalan apró puszival simította el a ráncokat a homlokomon. Közben beszámolt a gyerekek viselt dolgairól - ó azok a csemeték, mindig csináltak valami galibát, de ő természetesen megoldott minden problémát. Azután vacsorát készített nekem. Kiszaladt a konyhába rendet csinálni. Megfürdette a gyerekeket, pizsamába öltöztette őket. Odahozta hozzám, jóéjt-pusziért, majd ágyba dugta őket. Miután a "gyerekeket" elaltatta, ő is tiszta bugyiba és hálóingbe öltözött és felmászott az ölembe, átölelte a nyakamat, hozzám bújt és elégedetten suttogta: "Végre egy kis nyugalom kettesben". Így összebújva kellett "igaz meséket" mesélnem, amíg el nem álmosodott. Akkor lefektettem, megpusziltuk egymást s a takarót ráigazítottam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.07 pont (195 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 feherfabia 2016. 03. 22. kedd 06:38
Nagyon szép!
#10 papi 2016. 03. 5. szombat 10:25
Nagyon tetszik.
#9 vakon53 2016. 02. 25. csütörtök 18:12
nagyon jó történet, 10 pont.
#8 Andreas6 2014. 11. 29. szombat 15:45
nagyon jó!
#7 listike 2014. 01. 23. csütörtök 10:07
Gratulálok az írónak.
#6 zsuzsika 2013. 11. 19. kedd 09:40
Jó kis történet.
#5 crissz 2011. 03. 30. szerda 07:48
nagyon jó történet,bravó.
#4 bihari 2010. 09. 10. péntek 08:40
Én még nem hallottam így használni, ezért írtam.
Én is szeretem és használni is szoktam a szűkebb rétegek nyelvi leleményeit.

Várom további írásaidat!
#3 Abe Padan 2010. 09. 9. csütörtök 17:46
Bevallom töredelmesen, néhány évvel ezelőtt Erdélyben, székelyek közt hallottam így ezt a kifejezést és nagyon megtetszett. Azóta használom a hétköznapi beszédben. Így aztán "belecsúszott" ebbe az írásba is.
Egyébként pedig köszönöm a dicsérő szavakat - azért még sokat kell tanulnom nekem is, de igyekszem.
#2 bihari 2010. 09. 9. csütörtök 16:45
Nagyon jól megírt, kiválóan felépített történet!

Talán ezért tünt fel a "születésnapi öltözet" használata az anyaszülten helyett!

Ettől eltekintve példaértékű munka!
#1 Törté-Net 2010. 09. 6. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?