A+ A-

A kukkoló fiú 2. rész

A strandon minden a megszokott menetrend szerint alakult. Napoztunk fürödtünk, napolajoztunk, olvastunk és szenderegtünk. Bámultuk az égen vitorlázó paplanernyősöket, a vizibanánon ricsajozókat. Sütkéreztünk rendületlenül. Töltöttük fel kimerült napelemeinket. Talán csak a szokottnál szótlanabbak voltunk. Mindketten a gondolatainkba temetkeztünk. Volt mit megemészteni.
Délutánra, amikor közeledett az előző nap magunk mögött hagyott csiklandós eseménysor órája, egyre szótlanabbak, feszültebbek voltunk, fészkelődtünk, mint aki nem találja a helyét. A csendes és kínos fetrengés csendjét Annamari törte meg. "Gyere," szólt. "Menjünk fel!"
Nem szóltam semmit. Elkezdtem pakolni a strandcuccokat. Nem kellett szólnom. Annamari megelőzött. Összekapkodtunk mindent, és mint akinek a talpa alatt ég a homok, a lábunkat kapkodva visszasiettünk a szállodába. A tükrös liftben nem történt semmi, hiába állt nekünk háttal egy másik liftes fiú. Túl türelmetlenek voltunk bármihez és meredten néztük a lift ajtaja felett kigyulladó számokat. Idegbajjal ért fel, hogy két másik szinten is volt beszálló, akik nagy kényelmesen, folyósón ténfergő ismerőseiket az ajtó előtt hívogatva kászálódtak be. A liftes fiú hiába villantotta rám cinkos mosolyát - szerintem ezek megtárgyalták, naná, hogy mi történt két vendégük között a liftben előző nap. Mi mást tennének, ez az életük. Fel-alá lifteznek unalomig, egész nap. Az volt itt nekik a rendkívüli esemény. De azért nem mosolyogtam vissza. Más programunk van! Ez az átkozott szerkezet, amely máskor oly olajozottan emelkedik a magasba és süllyed gyorsan a mélybe, most mintha csigalassúvá vált volna. Majd felrobbantunk a türelmetlenségtől.
Bent a szobában nem csökkent a feszültség. Lehánytuk a padlóra a cuccokat, de szemünk sarkából hiába pillantottunk reménykedve a loggia felé, nem volt ott senki. A függönyt nagy zajjal teljesen elhúztam, hátha a szomszédban meghallják, hogy itt vagyunk. Semmi. Csalódottan vonultunk a zuhany alá és szótlanul mostuk le egymásról a tenger sóját napolajas bőrünkről. Már törölköztünk a kád előtt, amikor egyszercsak kattanás hallatszott a falon át a másik szoba felől. A kártyás zár! Majd nem sokkal utána ajtócsukódás zaja!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.55 pont (83 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 sipospista 2017. 05. 18. csütörtök 15:52
Jo sztori
#7 Bikmakkocska 2013. 09. 23. hétfő 12:57
Piszok jó.
#6 A57L 2013. 09. 16. hétfő 04:30
Tetszett.
#5 papi 2013. 07. 15. hétfő 07:58
Nagyon jó
#4 papi 2013. 07. 15. hétfő 07:57
Nagyon jó
#3 Vanilia 2010. 11. 1. hétfő 06:56
Határozottan jó, izgató történet. Én, mint feleség is bent lennék egy ilyenben. Kár, hogy szomorú lett a vége.
#2 tiborg 2010. 11. 1. hétfő 00:25
Izgi szepen es jol megirt sztory,szomorito befejezes,de frappans.Csak igy tovabb!!!
#1 Törté-Net 2010. 08. 27. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?