A+ A-

Levendula

Bevezettek a fürdőházba. Édes virágillattal telt meg a tüdőm. A nehéz, meleg gőz fullasztott, váratlanul ért a forrósága, a távoli levenduladombok üde levegője után. Gyertyák fényei vakították a szemem. Asszonyok virágszirmokat öntöttek zsákszám a fürdővízbe. Vörös rózsa, jázmin, búzavirág. Illóolajokat csepegtettek, melyek egy pillanat alatt elillantak a forró víz hatására és a gőzzel telt teremben sziruposan keveregtek. Már kezdtem hozzászokni ehhez a légkörhöz, mikor két asszony kezdte rólam lecibálni a rongyos, szakadt ruhákat, nem sokat időztek, a bágyasztó fürdővízbe vezettek. Még csak ekkor eszméltem fel hol vagyok, s miért, mi is történik velem, de képtelen voltam koncentrálni, gondolataim a gőzzel együtt kavarogtak. A fülledtségben mégis jól esett a víz simogatása, és ellazított az émelyítő virágillat. Csak ültem, meredtem magam elé. A szolgálók pedig egyre csak sikálták a port és sarat a fáradt testemről. Kócos hajamba ragadt növényektől megszabadítottak, és alaposan megmosták. Némák voltak, egy szót sem szóltak, csak a súrolás monoton zaja és a víz csobbanása hallatszott.
Mint akit álomból ráztak fel, kivezettek a vízből, s puha nedvszívó rongyokkal törülgettek. Míg teljesen száraz nem lettem, a forróságban a hosszú hajam is megszáradt, és egy idősebb nő nekiesett csontfésűvel kibontani a csomós tincseket. Fájdalmamban néhányszor felszisszentem, de ügyet sem vetett rá, folytatta durvábban. Végül mézédes rózsavizet permetezett a sikeresen gubanctalanított fürtökre. Egy indiai textíliából készült köntöst adtak rám. Indákkal, virágokkal volt díszítve, aranyozott szegéllyel, és aranyozott zsinórral, melyet megkötöttek az oldalamon. Az időérzékemet elvesztettem, percek, órák, telhettek el. Megsaccolni sem tudtam, vajon mennyi ideig tartott ez a szeánsz. Befejezték, két szolgálólány megragadta a karom és egy üvegfolyosón vezettek végig. Sötét volt, csillagok ezrei ragyogtak az égen, mint csillogó gyöngyszemek a köntösömre varrva. Ekkor ébredt fel bennem a félelem, aminek eddig nyoma sem volt, mialatt lassan lépdeltünk a folyosón egyre csak nőtt. Remegtek a lábaim, minduntalan meg torpantam, de húztak magukkal, így meg nem állhattam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 zsuzsika 2016. 03. 22. kedd 10:05
Nem nagy durranás.
#5 feherfabia 2015. 10. 17. szombat 05:55
gyenge!
#4 zsuzsika 2015. 01. 18. vasárnap 10:06
Ez nagyon gyenge.
#3 listike 2014. 02. 12. szerda 08:05
Ez semmi.
#2 papi 2014. 01. 21. kedd 05:35
Gyengécske
#1 Törté-Net 2010. 08. 27. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?