A+ A-

Évike 12. rész

Évike sokáig várt a cellájában, ő sem tudta, hogy mire, de nem tudott elaludni. Közben kint már besötétedett, a mélyfekete égen csillagok ragyogtak. Teljes csend volt, még egy légy zümmögését sem lehetett hallani, ezért könnyen észrevette, hogy a folyosó távoli végéből lépések közelednek. Nyilt az ajtó, és a mester lépett be. Föl akart állni a jelenlétére, de ő leült mellé az ágyra, és átkarolta a derekát.
- Már először láttam rajtad, hogy te egy különleges lány vagy, de most már tudom, hogy nem csak én tudok neked meglepetést okozni, hanem te is nekem. Mindenesetere, ha tőled meglepő módszerrel is, de egyértelműen a tudtomra adtad, hogy én állok számodra az első helyen, és ez nagyon jól esett. Sokat változtál néhány nap alatt, olyan irányba ami nekem kifejezetten tetszik. Most azonban már elég későre jár, biztosan nagyon éhes lehetsz. Gyere, Csilla készített egy kis harapnivalót, talán még maradt nekünk is.

Évike először boldogan itta magába a mester szavait, majd kiugrott a bőréből a dícséret hallatán. Eddig eszébe sem jutott, hogy éhes, csak most kezdte érezni, hogy mennyire korog már a gyomra. Mégsem volt kedve a többiekkel vacsorázni, örűlt, hogy kettesben van a mesterrel, és maradt volna inkább éhes, csak vele maradhasson továbbra is. Azért amikor fölállt, engedelmesen követte. Az ebédlő üres volt amikor beléptek. Az asztalon két teríték volt, és valamilyen hidegtál, átlátszó üvegbúrával letakarva.

- Úgy látom Andrásék már vagy megvacsoráztak, vagy elvonúltak a szobájába, és kettesben akarnak maradni. - állapította meg a mester a tényállást.

Évike kifejezetten örűlt ennek, mert ez azt jelentette, hogy a mester most vele marad, csak vele, és minden figyelme az övé. Mindegy volt neki hogy mit csinálnak, elég volt a jelenléte. Vacsora közben sok mindenről beszélt, elmondta, hogy a délutáni eseményeket előre megbeszélték Andrással, és egy részébe Csilla is be volt avatva. Azt nem tudta, hogy meg kell vesszőznie évikét, de azt igen, hogy évikének kell lefogni őt. évát ez már nem kavarta föl túlzottan, neki ez már megoldott, lerendezett problémának számított. A mester elmondta azt is, hogy ez a nap volt az utólsó amit itt töltöttek, holnap reggel mindketten visszatérnek régi megszokott életükhöz, de ha Évike is beleegyezik, lesz még alkalom meglátogatni ezt a helyet. Ez nagyon érzékenyen érintette, hiszen amióta itt voltak, ő nem gondolkodott előre, nem érdekelte az idő múlása, mindig csak a mának, a pillanatnak élt. Nem csak pozitív élményeket élt át, mégis most nagyon sajnálta, hogy vége. Már megszokta ezt az életformát, és eszébe sem jutott, hogy nem tarthat örökké. élvezte, hogy mindig valami újat tapasztalhat, nagyon izgalmasnak találta ezt a néhány napot. úgy érezte, nem néhány nap, hanem egy - két hét is eltelt amióta itt van, mert annyira sűrűn, követték egymást az élmények, hogy fölgyorsúlt számára az idő múlása. Tudta, hogy kapcsolatuk nem szakad meg, csak sokkal hétköznapibb formába terelődik, ritkábban, és rövidebb ideig fognak találkozni.

Befejezték a vacsorát, és Évike pillanatok alatt rendet csinált, hogy kihasználva az időt, minél hamarabb a mester mellett lehessen. ő közben kiment a kertbe, egy napozóágyon ült a sötétben, és nézte a csillagokat. Leült mellé, egészen közel, hozzásimúlt egész testével amenyire csak tudott. A mester átölelte, és magához szorította. Évike érezte újból a nagy kezeket magán, a vékony ruha ami rajta volt mintha ott se lett volna. Nagyon szerette a mester kezeit a testén, mindig erősek, határozottak voltak, magabiztosan érintették meg, és neki ettől olyan érzése támadt, hogy át kell adnia magát, engedelmeskedni az akaratának, bármit is csinál vele. Jó érzés volt rábízni a testét, engedni, hogy irányitsa. Tudni azt, hogy ezzel is örömet szerez a mesterének. Évike teljesen elengedte magát, a mester tartotta a karjaiban. Egy váratlan mozdulattal a térde alá nyúlt, ölbe vette, és vitte befelé a házba. Évike karjaival a nyakába kapaszkodott, de a feje hátrabicsaklott, és egy pillanatig lefelé fejjel látta a világot. Ettől kicsit megszédűlt, inkább behúnyta a szemét, és élvezte a nem mindennapi utazást. Csak akkor nyitotta ki a szemét újból, amikor már valami szilárdat érzett a háta alatt. A mester szobájában voltak, és ő a nagy franciaágyon feküdt. A ruhája fölcsúszott, majdnem a derekáig, de ő a lábát szemérmesen összezárva, és kissé fölhúzva tartotta. A mester fölötte állt, és Évike látta az arcán, hogy csöppet sem közömbös számára a látvány amit ő nyújt. Ettől fölbátorodott, fölült az ágyon, és lassan, kihívóan húzta le meztelen bőréről a ruhát. Ledobta az ágy mellé, hosszú barna haját megrázta, kezeivel megtámaszkodott a háta mögött,egyik térdét fölhúzta, és várta mi lesz a mester reakciója. Valójában nagyot csalódott volna ha nem ül oda mellé azonnal, de ő odaült, tenyerébe vette a mellét, és csókokkal borította el. Szája végiglátogatta a nyakát, arcát, szemeit. Közben nagy tenyereivel simogatta a testét, amit Évike annyira szeretett. Gyöngéden figyelmesen simogatta, Évike majd elolvadt a boldogságtól, igyekezett úgy helyezkedni, hogy mindenhol hozzáférjen. Nagyon hiányzott már neki ez a kényeztetés, teljesen elernyedt, és átadta magát az édes érzésnek. Végignyúlt az ágyon, és élvezte ahogy a mester végtelenűl gyöngéden, simogatja, és csókolgatja a testét. Mégis valami hiányérzet motoszkált benne, most ő akart örömet szerezni a mesternek, nem törődve saját magával, holott éppen az ellenkezője történt. Egy kicsit még hagyta magát kényeztetni, majd kibontakozott az öleléséből.

- Tudom, most azt akarod, hogy nekem legyen jó, de én valami másra vágyom. Azt szeretném, ha megkötöznél, érezni akarom a hatalmadat. Szeretem ha ki vagyok szolgáltatva, és azt csinálsz velem amit akarsz.

- Rendben van, ha ez a kívánságod, én nagyon szívesen teljesítem. Van a szekrényben néhány bilincs, és kötél, azokat hozdd ide nekem.

Évike rögtön teljesítette a parancsot. Négy bilincst talált, és több kötelet. Az egészet a mesterhez vitte, és letette az ágyra. Megállt az ágy előtt, és várta a további utasítást. A mester is fölállt, és elgondolkozva évikét nézte. úgy tett, mint aki azon gondolkodik, mit is fog vele csinálni. Hirtelen két kézzel megragadta a csípőjét, és leültette az ágy szélére. Bilincseket kapcsolt a csuklóira, a másik kettőt pedig közvetlenűl a térde fölé, a lábára. évikén jóleső borzongás futott végig. Mindegyik bilincshez egy kötelet erősített. Amikor ezzel is kész volt, megfogta a vállát, és hanyat döntötte. A térdénél fogva egy kicsit lejjebb húzta, az ágy széle felé, úgy hogy a feneke csak félig volt már az ágyon. Közben nem szólt egy szót sem, nem adott parancsokat évikének, hogy mit kell tennie, határozottan megragadta a testét, és abba a helyzetbe kényszerítette, ahogy jónak látta. Évike közben egyfolytában borzongott, egyre jobban fokozódott benne az izgalom, és beleegyezően tűrte, amit a mester csinált vele. A kezeit két oldalra helyezte kinyújtva, és a köteleket rögzítette, valahol az ágy oldalánál alúl. A combjait fölhúzta, és oldalra, széles terpeszbe kényszerítette. A lábait tartó köteleket is valahova oda kötötte, ahová a kezei voltak kikötve, a franciaágy oldalához alúl. így most a feneke egészen az ágy szélénél volt, egy kicsit le is lógott róla, a combjai, pedig széttárva, és fölhúzva, sem leengedni, sem összezárni nem tudta a lábait. Egyedűl az alsó lábszárait tudta mozgatni. Évike közben egyre inkább élvezte a helyzetét. A mester kezeinek erőteljes határozott mozdulatai, amivel a testét irányította, és a kiszolgáltatottság, meghozták számára azt az érzést, amire vágyott. Most először történt mindez az ő kívánságára. ő akarta, hogy így legyen, mert amit az elmúlt napokban megismert, izgatónak találta, olyannyira, hogy már hiányzott neki. Tudta azt is, hogy ezzel a mesternek is hatalmas örömet okoz. A kötelei nem voltak szorosak a kezén, és a lábát sem feszítették erősen, csak tartották abban a helyzetben, amit magától is fölvett volna, hogy a punciját odakínálja a mesternek. Egészen kényelmesen feküdt, csak kitárúlkozó testhelyzetét nem tudta megváltoztatni, de nem is akarta, várta, hogy a mester mit fog vele csinálni. ő nem csinált semmit, csak csodálta a művét, legeltette a szemét Évike csodálatos kéjre váró testén. Nem gondolta volna, hogy néhány nap alatt így megváltozik ez a lány, igényli a szexnek ezt a formáját, és nem csak hogy kényszeríteni nem kell, de inkább ezt választja, mint az egyszerű kielégülést. Évike még így kikötözve is olyan csábosan, kihívóan nézett a mesterre, hogy semmi kétsége nem volt affelől, hogy már alig várja, hogy hozzáérjen, akár örömet, akár fájdalmat okozva neki. Tudta, hogy a mestert is izgatja az ő föltárúlkozott testének a látványa, és csalódást okozott neki, amikor a mester távozott. Nem kellett rá sokat várni, azonnal vissza is jött, kezében egy kis ládát hozva. Letette Évike mellé az ágyra, és sorban mindent kipakolt belőlle, úgy, hogy Évike is láthassa. Volt benne néhány különböző méretű vibrátor, sok kisebb - nagyobb csipesz, és olyan eszközök is, amit még soha sem látott, és nem is tudta mire való. A ládát eltette, majd elővett egy keményre tömött párnát, és fölpockolta vele Évike fejét, hogy láthassa a saját testét. Minden készen állt, a mester az ágy végénél, Évike lába között helyezkedett el. Föléhajolt, hosszan szájon csókolta, és ő közben érezte a nadrágon keresztűl is, a testéhez nyomuló kemény férfiasságát. A mester szája egyre lejjebb vándorolt, érintésére Évike már amúgy is kemény mellbimbói szinte fölágaskodtak. Mozdulatlanúl tűrte a csókokat, csak néhány halk sóhaj árúlta el mennyire föl van izgúlva. A mester fölemelkedett, és kezeit Évike melleire helyezte. Simogatta, maszírozta gyöngéden, a bimbókat két ujja közé fogta, és úgy izgatta tovább. Évike teljesen átadta magát a finom érzésnek, szemét behúnyta, a kötelékeiről teljesen meg is feledkezett. Egyszer a mester ujjai megálltak egy pillanatra a mellbimbóin, és mindkettőn gyorsan fokozódó szorítást érzett. Egészen addig erősödött a szorítás, amíg halkan föl nem sikoltott, és megfeledkezve a kötelekről, megpróbált odakapni a kezével. A mester még egy másodpercig tartotta Évike mellbimbóit az ujjai között, miután megrándúlt a teste, majd elengedte, és mitha misem történt volna, folytatta tovább a simogatást. évikét nagyon váratlanúl érte a dolog. Szép lassan emelkedett benne a kéj érzése, amikor a váratlan fájdalom okozta reflex hatására kezeivel ellenkezni próbált, de a kötelek nem engedték. A fájdalom nem volt túl erős, csak nem számított rá, és azonnal meg is szünt. Hirtelen kellett rádöbbennie, hogy képtelen a védekezésre, és ez olyan heves kéjérzetet váltott ki, hogy majdnem elélvezett. A mester gyöngéden folytatta tovább a simogatást végig a hasán, egészen a puncijáig. Kinyitotta a kis rózsaszín szirmokat, a csiklót nem kellett sokat keresgélni, mert az már alaposan kiemelkedett a környezetéből. Teljesen nedves volt az egész, ujjai könnyedén csúsztak rajta. Évike már annyira felfokozott izgalmi állapotban volt, és annyira hiányzott neki a kielégülés, hogy amint punciján érezte a mester kezét, néhány másodperc után elélvezett. Bőven be is érte volna ennyivel, de a mester nem hagyta abba az ingerlést, folyamatosan simogatta tovább a csiklóját. Most nem fukarkodott vele, mint előzőleg néhány alkalommal, amikor nem engedte elélvezni évikét. ő már majd megőrült a kéjtől, egyfolytában dobálta magát. Lélegzése szinte csak apró sikolyokból állt. De bárhogy igyekezett is, nem tudott szabadúlni. A mester még fokozta a fokozhatatlant. Mindkét kezével lefogta a csípőjét, és a szájával kezdte ingerelni a punciját. Évike még sohasem érzett ilyet. Agyát köd borította el, semmit nem érzékelt, csak a lába közűl kiinduló kéjt, ami az egész testét elborította. Olyan erős volt, hogy szinte már fájt. A lábát mindenáron össze akarta zárni, de a kötelek nem engedték. Ezek nélkűl képtelen lett volna elviselni. A mester egy idő után abbahagyta, de ezt a kis időt Évike örökkÉvalóságnak érezte. Az egész teste remegett, a puncija görcsbe rándúlt, és utána hosszú percek teltek el, amíg egy kicsit meg tudott nyugodni. A mester közben egy pillanatra sem feledkezett meg róla, egyfolytában símogatta a testét, babusgatta, becézgette. Amikor abbahagyta az ingerlését, Évike azt gondolta vége, és most már meg fogja szabadítani a kötelektől, de tévedett. Csak egy rövid pihenőt engedélyezett számára, és a játék folytatódott tovább. Évike nem igazán kívánta már a folytatást, de ő kezdeményezte az egészet, és ezért nem akart viszakozni, meg azt is tudta, hogy megkötözött remegő teste milyen örömet okoz a mester számára. Sikerűlt már annyira megnyugodnia, hogy a gyöngéd simogatást ujra kellemesnek érezte. A mester keze, majd a szája is, végigsiklott a hasán, és közben megdöbbenve tapasztalta, hogy az eddig fölöltözött mester meztelen bőre símúl hozzá. Annyira magán kívűl volt, hogy nem is vette észre, mikor szabadúlt meg a ruháitól. De nem is gondolkozott rajta, mert abbahagyta a simogatást egy kis időre, hogy Évike odafigyeljen. Egy közepes méretű csipeszt választott ki a készletből, ami mellette az ágyon hevert. Fényes, fűrészes fogú eszköz volt. Szétnyitotta, és Évike meztelen teste felé irányította. ő még nem tudta hová akarja elhelyezni, de a szeme tágra nyílt a várható fájdalomtól tartva. Lassan a mellbimbója felé közeledett a csipesz, és jeges borzongás futott végig évikén, amikor a fém hidegen megérintette a bőrét. összeszorította a száját, és várta a heves fájdalmat a mellbimbóján, de az csak nem akart bekövetkezni. A mester nem engedte el a csipeszt, hanem továbbra is szétnyitva tartotta, és lassan húzta végig a mellén, és lefelé a hasán. Amerre haladt, két fehér csíkot karcolt Évike bőrére. ídőnként megállt, és egy - két helyen kicsit bele is harapott a húsába. éppen csak annyira, hogy Évike megréműljön a várható fájdalomtól. A hegyes fogak már bejárták a mellét, a hasát, most éppen a combja belső oldalán jártak, és a puncija felé közelítettek. Évike úgy gondolta, a csipeszeket nem véletlenűl hozta ide a mester, és ha már itt vannak használni is fogja őket. Csak idő kérdése, és valahol a testén könyörtelenűl összezáródnak a hegyes vasfogak. Minden pillanatban várta a fájdalmat, de az mindeddig elmaradt. A csipesz már a nagyajkain járt, a kisajkakat is meglátogatta, és megállapodott a csiklóján. Évike már remegett a félelemtől, mert tudta, ha a mester elengedi a csipeszt, a fájdalom kibírhatatlan lesz. ő azonban nem tette ezt. Ledobta az ágyra, és az hangosat csörrent a többi eszköz közé esve. Évike föllélegzett, az addig görcsösen feszülő izmai elernyedtek. észrevette, hogy a közben már megnyugodott puncija újból nedvesedni kezdett, és testében kezdett emelkedni az izgalom. A mester az ajkacskáit simogatta, és mikor ujjai néha a csiklóra tévedtek, Évike heves sóhajjal jelezte milyen érzékeny terület ez. Egyre gyakrabban sóhajtozott, attól is, amikor az ujjai a hüvelyébe csúsztak, és belűlről simogatták. Aztán az ágyról fölvett egy jó nagy vibrátort, ami egy férfi nemi szervét mintázta, de nagyobb volt annál, és Évike hüvelybemenetéhez illesztette. A kis punci bőven termelte a nedvességet, így a jókora szerszám könnyedén csúszott bele. Éva sohasem kedvelte ezeket az eszközöket, ha szüksége volt rá, a saját ujjai mindig kéznél voltak, és sokkal nagyobb örömet tudott elérni, mint bármilyen segédeszköz használatával. Most azonban mégis fölöttéb ingerlőnek érezte magában a mesterséges szerszámot, mivel azt a mester kezelte, és mozgását csak ő tudta irányítani. Ritmusosan mozgatta ki - be, néha valamivel mélyebbre hatolva, mint ami még évikének kellemes lett volna. érezte a kiszolgáltatottságot, semmit nem tehetett a testében mozgó eszköz ellen. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a felizgúltsága egyre fokozódott. Közben látta, hogy a mester a másik kezével az ágyon keresgél, és kiválaszt egy hatalmas csipeszt. Nagyobb, és erőteljesebb volt az előbbinél, hasonló hegyes fogakkal, embertelen kínzóeszköznek tünt. Bízott benne, hogy a mester ezt is csak ijesztgetésre fogja használni, de azért összerezzent, amikor a mellbimbója a fogak közé kerűlt. érezte, ahogy egy kicsit kezdik szorítani, de a mester nem engedte szabadjára a rúgó erejét, és a csipeszt szétnyitotta. A másik mellén is megcsinálta ugyanezt. Közben a puncijából kicsúsztatta a vibrátort, és a szabaddá vált kezével a csiklóját kezdte simogatni. Évike már eddig is nagyon felfokozott izgalmi állapotban volt, de a csiklója ingerlésére újból közel kerűlt az orgazmushoz. A vastag vibrátor által kitágított hüvelye összeszorúlt, és nedvesség szivárgott belőle. Lélegzése felgyorsúlt, és időnként aprókat sikoltott, amikor a csipesz hegyes fogai hol itt, hol ott ragadták meg finoman a bőrét. A hüvelybemeneténél valami keményet érzett, de ez egészen más volt mint az előbb, meleg élő anyag. Azonnal megismerte, a mester szerszáma hatolt be mélyen a puncijába. Ez már annyira hiányzott neki, nem bírta néhány ütemnél tovább, fölért a csúcsra, teste összerándúlt, és folyamatosan élvezett. A csipesz nem volt már sehol, a mester ledobta, csak kemény férfiasságát érezte magában, és a csiklóját egyfolytában ingerlő ujjait. Megint odáig jutott mint az előbb, az agya kezdett elhomályosodni, de most nem akarta a lábait összezárni, éppen ellenkezőleg. Próbált minél közelebb kerülni hozzá, minél többet magába fogadni a mester hímtagjából. Szabadon maradt lábszáraival átölelte a derekát, és úgy húzta magát ritmusosan minél közelebb hozzá. A puncija a véget nem érő gyönyör hatására szinte folyamatosan összeszorúlt, és szorosan ráfonódott a mester szerszámára. Ezt ő sem viselte sokáig, és forró magját Évike hüvelye mélyére lövelte. Ráhajolt a testére, hozzásímúlt, és csókokal árasztotta el. Aztán fölegyenesedett, valamit maratott a térdeinél, és Évike érezte, hogy újból szabadon mozgathatja a lábát és a kezét, nem rab már tovább. Mégsem kelt föl, csak a lábát nyújtotta ki, mert hosszú ideig szétett lábbal feküdni már eléggé kellemetlenné vált számára. Végtelen nyugalmat, és fáradtságot érzett, és olyan kielégűltséget, amilyet még soha. Még ahhoz sem volt ereje, hogy fölvonszolja magát az ágyra, lelógó lábbal, félig az ágyon, félig a padlón feküdt. A mester gyöngéden fölemelte, és az ágyra fektette, de ő nem törődött semmivel, félig önkívületi állapotban volt, alig érzékelt valamit a környezetéből. A haja összekócolódott, a lábai közűl a saját, és a mester nedvei szivárogtak. Csak halványan érezte, hogy valamivel letörli a combját, aztán betakarja. Ez volt az utólsó amire emlékezett, aztán mélyen elaludt.

Reggel a mester ébresztette gyöngéd simogatással, és apró csókokkal. Nagyon korán volt még, nem akart fölkelni, és elég nyűgösnek érezte magát, de a mester kedvessége, és a ragyogó napsütés jobb kedvre derítette. Rögtön az jutott az eszébe, hogy ma el kell mennie innen, visszatérnie a régi életébe. Olyan volt mint amikor egy gyönyörű nyaralás véget ér. A mester már kiment a szobából, Évike fölült, és meglátta az ágy végére terítve a ruháját, azt amiben idejött. Egy kicsit még mélyen legbelűl bízott benne, hogy közbejön valami, és mégsem kell elmenni, de a kikészített ruha szertefoszlatta benne a reményt. A fürdőszobába ment, lezuhanyozott, izzadtnak és piszkosnak érezte magát. A friss víz fölélénkítette, rendbeszedte magát, és fölöltötte a kikészített ruháit. úgy érezte, ezzel már véget is ért a kaland. A kicsiny miniszoknya, és a blúz szokatlannak és szorosnak tünt, mert már napok óta nem viselt szinte semmit, és ez természetessé vált számára. Motorzúgást hallott, kinézett az ablakon, a mestert, és Andrást látta az udvaron, és két autót a ház előtt. úgy gondolta legjobb lesz ha nem váratja őket, és ő is kimegy. Semmi csomagja nem volt, csak egy kis kézitáskája, amit, úgy emlékezett az autóban hagyott amikor megérkeztek. Csilla már ott volt, épen akkor ült be az András kocsijába amikor Évike kiért az udvarra. Sajnálta, hogy nem volt alkalma beszélni vele legalább néhány szót, de az autó ajatja bezáródott, és a sötétített üveg eltakarta a szeme elől. Kis idő mulva a kocsi lassan megindúlt, kikanyarodott a kapun, és eltünt a szeme elől. A mester a bejárati ajtót zárta be, Évike pedig beült a kocsijába a hátsó ülésre. A táskája ott volt, pont úgy ahogy hagyta. A mester is beült, de még elindulás előtt egy fekete kendőt nyújtott át évikének, amit a szemére kellett kötnie. Engedelmesen megtette, egy csöppet sem furdalta a kíváncsiság, mert érezte, hogy vissza fog még térni ide.

Vége
Szavazz Te is!

Átlag: 6.3 pont (90 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#17 deajk2008 2016. 10. 30. vasárnap 12:45
szerintem jól meg lett írva
#16 feherkalman1 2014. 07. 30. szerda 11:46
OK.
#15 papi 2014. 05. 22. csütörtök 05:49
Nem rossz
#14 tutajos46 2013. 08. 30. péntek 12:22
Ezt már olvastam.
#13 tutajos46 2013. 08. 30. péntek 12:21
Ezt már olvastam.
#12 Andreas6 2013. 07. 20. szombat 14:34
Én is olvastam már egyszer. Most is jónak tartom, de továbbra is bosszankodom a makacsul visszatérő, elemi helyesírási hibák miatt. Ha bizonytalan vagy, miért nem lektoráltattad valakivel?
#11 enn 2009. 01. 3. szombat 20:43
Háááát...be kell vallanom, engem ez bizony rendesen felizgatott, pedig még nem próbáltam hasonlót sem.
Gratulálok a szerzőnek!!
#10 mazocsaj 2008. 03. 24. hétfő 14:44
Újra és újra el kell olvasni... borzasztó fantáziadús... én is gratulálok. =]
#9 lonó 2007. 12. 14. péntek 04:35
tényleg fantasztikus!! :)
#8 kikie 2007. 10. 19. péntek 15:56
jó lett:)
#7 egy embör 2005. 08. 19. péntek 18:51
Gratulaa
#6 Allfonz 2003. 05. 12. hétfő 00:49
Érdekes, hogy egy több éves történetről, még mindig keletkeznek vélemények. Mindig jönnek újak akik még csak most kezdik keresgetni ezeket az írásokat. Azért az nagyon jólesik, hogy szinte csupa jót olvasok róla. Mert ha régen is, de én írtam.
#5 Fantasy 2003. 03. 26. szerda 16:05
Fantasztikus!!
Nagyon tetszett minden rész. Még nem próbáltam az ilyen stílust, de ezek után még ez sem kizárt.
#4 Ildikó 2003. 03. 7. péntek 15:32
Csatlakozva az előttem szólóhoz, én sem kedvelem az s/m kategóriát, de ez a sorozat hihetetlenül felizgatott. Én nem bírnám elviselni a kínzások jó részét, de nagyon izgató volt olvasni!! És valóban igényes munka!! Gratulálok!!!
#3 Walaki 2003. 01. 9. csütörtök 11:37
Ez a sorozat legjobb része szerintem.
Jól megírt és igényes történet. Bár a többi is ilyen lett volna (én nem kedvelem a S/M-t de ami jó, az jó).
#2 tamas 2002. 09. 11. szerda 09:24
Regebben olvastam mind a 12 reszt valahol. Akkor is nagyon tetszett. Kar, hogy meg mindig nincs folytatas...

Bar egyszer, mintha lett volna valami igeretes kezdemeny Evike es Natalia egyutt.

FOLYTATAST KERUNK!!!

Tom
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?