A+ A-

Padlón a hangulat

Sötét, téli szombat délután volt. A kanapén ültem, és olvastam. Időnként azonban felpillantottam, mert láttam, hogy Erika nem találja a helyét.
Először leült mellém a kanapéra, beszélgettünk egy keveset. Aztán otthagyott, hogy meg akar írni egy levelet. Bekapcsolta a számítógépét, de pár pillanattal azután, hogy az bemelegedett, már le is állította.
Akkor odatelepedett a tévé elé a játszós párnájára. Elindított egy játékot, de már a főmenüből kilépett. Lemezt cserélt. Ezúttal be is töltött egy mentést, és vagy öt percig játszott. Akkor elunta, és leállította a gépet.
Eltette a párnát, és kezében a távirányítóval lehuppant a kanapé másik végére. Kapcsolgatott egy darabig. Végigzongorázott az összes adón, de semmit nem talált, ami lekötötte volna. Lazán odadobta a távirányítót a dohányzóasztalra.
Éreztem, hogy valami nem stimmel. Izgalmas volt a könyvem, de az sokkal jobban érdekelt, hogy miért nincs kedve semmihez. Becsuktam hát az olvasnivalóm, és odadobtam az asztalra a távirányító mellé. A lendület túl nagy volt. A könyv lecsúszott az asztal másik oldalán, és magával rántotta a terítőt is meg a távirányítót is.
- Istenem, most nézd meg, mit csináltál! - mondta bosszúsan, és négykézláb utánuk mászott, mielőtt én megtaláltam volna a papucsom.
Gondosan eligazította a terítőt, majd a közepére szép egyenesen odafektette a könyvet, rá pedig pontosan középre a távirányítót, úgy, hogy az egyenesen a tévére meredt. Olyan szépen dolgozott, hogy egyre jobban szégyelltem magam, amiért nem voltam elég gyors ahhoz, hogy én vegyem fel őket először.
- Mi baj van? - kérdeztem.
Csak a fejét rázta.
- Semmi.
- Naa... - Nem hagytam annyiban. - Hátha tudok segíteni.
Lehuppant az asztal mellé törökülésbe, és gondterhelt arcot vágott. Szerettem szomorúnak is, de jobban örültem volna, ha mosolyogni láthatom.
- Ez most olyan hülye helyzet... - kezébe temette az arcát. - Biztos azt hiszed, hogy azért rontottam itt a levegőt, hogy megkérdezd. - Elvette a kezét az arca elől, és most még szerencsétlenebbnek tűnt. - Pedig nem akartam, hogy...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.96 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 09. 26. péntek 07:14
Egynek elmegy.
#4 papi 2013. 05. 7. kedd 08:27
Nem nagy durranás
#3 sztbali 2010. 07. 13. kedd 17:28
Vontatott. Ez mindenkit a padlóra küld.
#2 jani 2010. 07. 13. kedd 13:05
Az egész sztori a padlón van
#1 Törté-Net 2010. 07. 13. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?