Kamaszkorom legszebb nyara 1. rész

Mikor a megbeszéltek szerint megjelentem a kertészetben nyári munkára, még nem tudtam milyen fordulatot vesz addigi nem éppen kalandos életem.
Éltem a kamaszok mindennapjait, iskolába jártam – néha mellé – nyáron a szomszéd gyere-kekkel játszottam. Mikor elértem a 14-et apám szólt, hogy már kezdek felnőni, illene megko-molyodnom. Ő ezalatt azt értette, hogy ideje lenne valami nyári munka után nézni, hogy rá-jöjjek, nem csak szórakozásból áll az élet. A gondolatot tett követte, és valahogy sikerült be-protezsálni a városi kertészetbe. Jóval a megbeszélt idő előtt már ott toporogtam a kertészet irodája előtt. Az ajtó még zárva volt, korán érkeztem. Addig is bámészkodással csaptam el az időt. Az iroda ajtaja ugyan zárva volt, de azért az udvaron már volt mozgolódás. Emberek és asszonyok jöttek, mentek ki szerszámmal, ki anélkül, mindenki ment a dolgára. Egyszer csak megjelent egy erdészruhába öltözött 40-es férfi, és egyenesen felém, vagyis az irodához tar-tott. Ő is megnyitotta az ajtót, de persze neki sem nyílt ki.
– Hol van ez a Juci! – mondta, és kérdően felém nézett
– Nem tudom, én is őt várom – válaszoltam.
– Akkor várjunk együtt. – jelentette ki
Egy pár perc csend ereszkedett közénk. Lopva felé néztem. Tetszettek az egyenruhás pasik. Főleg az olyanok, mint ez az erdész. Nem sok fogalmam volt akkor még a nemiségről, mármint arról, hogy létezik a saját nemünk iránti vonzódás. Egyszerűen csak mindig felgyorsult a szívverésem, ha egyenruhát láttam. Mindegy volt, hogy rendőr, katona, vasutas, kalauz, vagy éppen erdész volt az illető. Azonban, ha még bajsza is volt, és sejthető volt, hogy a teste is szőrös, akkor a lábamból is kiment az erő és kellemes bizsergést éreztem az ágyékom táján. Nem tudtam akkor, hogy miért, egyszerűen csak így volt és jó volt.
Persze azért nem voltam teljesen tapasztalatlan, mert a szomszédban lakó barátommal Ferivel mindent megbeszéltünk. Azt is, amikor először volt merevedésünk, vagy az első éjszakai magömlést. Mivel Ferinek volt egy bátyja, így Feri mindig felvilágosultabb volt nálam, nélküle eléggé tudatlan lettem volna. Ugyan egyszer apám megpróbált velem beszélgetni ezekről a dolgokról, de nem tudtam melyikünk volt nagyobb zavarban. Azért az alapvető dolgokat el-mondta, de láttam róla, mennyire megkönnyebbült mikor túl volt rajta. A családban tabu volt nemiség, sosem esett róla szó. Persze mint vidéki gyerek azért teljesen tapasztalatlan nem voltam, mert a körülöttünk lévő állatok miatt sok mindent magunktól megtapasztaltunk. Vi-szont a testünket Ferkóval fedeztük fel, néha elbújtunk náluk a szénapadlásra és ott rejszoltunk. Néha versenyeztünk kinek megy messzebbre. Nekem ugyan néha gyanús volt, hogy Feri bácsi, Ferkó apukája milyen elnéző mosollyal mondta, hogy menjünk csak játszani, mintha tudta volna mit csinálunk.
Most viszont itt vagyok a kertészet udvarán egy erdész mellett, aki egyenruhát visel és baju-szos!
– Te miért várod a Jucit! – fordult hozzám.
– Nyári munkára jelentkeztem – mondtam, talán nem eléggé meggyőzően, mert az erdész tovább kérdezett.
– Talán nem szeretsz kapálni?
– Ki szeret? – mondtam
– Hát, én sem – válaszolta, majd miután fürkészve végignézett rajtam megkérdezte
– Mit szólnál, hozzá, ha megbeszélném a Jucival, hogy hozzám kerüljél az erdészethez?
– Hű, az nagyon fasza lenne – vágtam rá, de rögtön elpirultam és javítottam, hogy
– Az nagyon jó lenne
Elmosolyodott az első spontán válaszomon. A mosolya teljesen levett a lábamról.
– Vedd úgy, hogy el van intézve – mondta
Ekkor megjelent egy testes asszonyság, mint kiderült a Juci. Mikor meglátta az erdészt, telje-sen megváltozott, szinte kivirult.
– Szervusz Sándorkám, mi járatban? – kérdezte
– Szevasz Jucikám, hoztam a jelentést amit kértél, és a zsebéből elővett egy négyrét haj-tott papírt és átadta az asszonynak.
– Csókolom – szóltam közben én is, mert idáig észre sem vett az asszonyság
– Szia, hát te ki vagy?
– Jöttem jelentkezni a nyári munkára – mondtam
– Jaj, teljesen kiment a fejemből, hogy te ma jössz, így az emberek már elszéledtek, most mit csináljak veled? – mondta
– Hátha felajánlhatom a segítségemet – így az erdész – én szívesen foglalkoztatom ezt a fiatalembert – úgy is akartam kérni valami segítséget a turista út festésének felújítására.
– Megtennéd Sanyikám? – mondta az asszonyság.
Hát így kerültem egy kis kerülővel életem egyik legmeghatározóbb tapasztalatának kapujába.
– Na gyere, menjünk, mondta az erdész, miután elintéztünk néhány formaságot, az al-kalmazásomhoz.
Az erdészházhoz érve kiszálltunk. Sanyi bátyám – ő kérte szólítsam így, elmondta mi lesz a feladatom. Nem volt valami nehéz. Végig kellett járnom a turista utakat és a megkopott festé-ket át kellett festenem, hogy megint jól látszódjanak. Nem volt nehéz, viszont sok gyaloglással járt, mivel nekem is úgy kellett végigmennem, mint a turistáknak, tehát gyalog.
Az erdész, mindig elvitt odáig ahol az előző nap befejeztem, majd értem jött és haza vitt. A negyedik napon azonban alighogy kiértünk az előzőnapi helyhez, eleredt az eső.
– Hát ma, nem sokat haladnál, meg bőrig áznál így jobb lesz, ha ma nem dolgozol, in-kább hazaviszlek – mondta. Látva elszontyolodott képemet megkérdezte
– Valami baj van?
– Hát otthon nem tudok semmit csinálni, a barátom a Ferkó nagyszüleinél van, így unat-koznék. Nem maradhatnék itt az erdészházban? Ígérem nem zavarok
– Engem nem zavarsz. Maradj nyugodtan, legalább lesz valami társaságom.
– Miután visszaértünk az erdészházhoz, már nagyon szakadt az eső. Mire befutottam a tornácra teljesen bőrig áztam. Nem volt nehéz, mivel csak egy trikó és egy rövidnadrág volt rajtam, meg tornacipő. Miután Sanyi bátyám meglátta, hogy nézek ki rögtön mondta, vetkőzzek le törölközzek meg ad száraz ruhát. Így is történt, gyorsan ledob-tam magamról a vizes cuccokat, és megtörölköztem az időközben Sanyi bátyám által adott törölközőbe, felkaptam az átadott kissé viseltes viszont tiszta és száraz katonai gyakorló nadrágot. Persze azért nem kerülte el a figyelmemet, hogy Sanyi bátyám ala-posan végigmér amikor még ott álltam pucéron. Felvettem az atléta trikót is és sokkal jobban éreztem magam.
– Hát ahogy látom, már elég fejlett vagy ahhoz, hogy kerülgesd a lányokat – mondta, és közben kacsintott.
Erre nem nagyon tudtam mit felelni, csak elpirultam. Ráadásul éreztem, hogy a farkam elkez-dett keményedni. Talán attól, hogy alsó gatya nélkül vettem fel a nadrágot, vagy a téma miatt, ez teljesen mellékes. Olyan gyorsan kezdett feszülni a nadrág, hogy elrejteni sem volt időm.
– Nocsak, nocsak – mondta – ágaskodik már a kis kakas!
– Ne szégyelld, ez ilyen korban természetes. Mikor ennyi idős voltam, állandóan állt a faszom, nem győztem kiverni.
Kénytelen voltam odanyúlni, hogy megigazítsam, mert egyre jobban nekifeszült a nadrágnak.
– Két barátommal gyakran élveztünk közösen, akár napjában többször is, ha úgy hozta a helyzet – feszítette tovább a húrt Sanyi bátyám. Közben felállt és odalépett hozzám és egyszerűen megfogta a nadrágon keresztül az ágaskodó faszomat. Ettől még jobban megkeményedett.
– Nem is olyan kicsi ez a kakas – mondta és elkezdte kigombolni a nadrágot. A szívem egyre gyorsabban vert, nem tudtam mi tévő legyek. Elszaladjak, vagy hagyjam történ-jen aminek történnie kell? Sok időm nem volt, mert a dákóm kiszabadulva rabságából diadalmasan meredt a világra. Sanyi bátyám lassan finoman elkezdte simogatni a go-lyóimat majd ugyanazokkal a mozdulatokkal haladt a kőkemény dorongon végig.
– De régen csináltam hasonlót. A srácokkal fiatalkoromban gyakran csináltuk, de el is feledkeztem róla, amíg meg nem láttalak.
Lehúzta rólam a nadrágot bokáig. Letérdelt elém és gyengéden az ajkai közé fogta a makko-mat. A bajszával elkezdte birizgálni érzékeny makkomat. Fantasztikus érzés volt. Nem tudtam tovább türtőztetni magam, megragadtam a haját, és a szájába dugtam a faszomat. Felnézett. A tekintetén láttam, hogy nagyon várta már ezt a pillanatot. Kezével simogatta a fenekemet, majd a lábam között is átnyúlva, kereste a lyukamat. Nagyon óvatosan lassan elkezdte a dá-kómat szopni. Sosem volt még ilyen érzésem. Nagyon jól csinálta. Ki-be járt a szerszámom a szájába, néha a nyelvével végig nyalta a golyóimat. Nem bírtam már tovább!
– Most – kiáltottam és már meg is indult a kilövellés. Sanyi bátyám arcára, bajuszára, sőt a ruhájára is jutott a bőséges nedűből.
– Hát igen, amikor fiatal ez ember még hamar elélvez. – mondta nevetve Sanyi bátyám.
Miután megtörölgette magát és persze engem is az élvezet nyomaitól megjegyezte, hogy
– Baj van
– Mi a baj? – kérdeztem
– Hát, hogy te elélveztél, engem meg jól felcsigáztál, és itt állok kielégítetlenül – tette hozzá nevetve.
– De ezen könnyen segíthetünk ugye? – mondta, és már kezdte is kikapcsolni a nadrág-szíját. Nem tudtam mi következik, de izgatottan vártam.

Folytatása következik.