A+ A-

Az ablak

Fordítás
Eredeti történet
Roger és a családja akkor költöztek a szomszédunkba, mikor mindketten 10 évesek voltunk és attól kezdve a legjobb barátok lettünk. Mindig úgy gondoltam, hogy akár egymás tükörképei is lehetnénk. Például hasonló a kinézetünk, kivéve, hogy nekem sötét, neki pedig világos haja van. Mindkettőnknek van egy 1 évvel fiatalabb lánytestvére és mindkettőnknek átlagos, unalmas szülei vannak, akik voltaképpen teljesen felcserélhetők lennének. Még a házaink is hasonlóak, két hatalmas, kétemeletes kockaház egy zsúfolt utca közepén. Viszont, ha mi tükörképek vagyunk, akkor Roger az eredeti, én pedig a tükörképe. Ő vezet, én meg követem.
A gyors életritmus volt rá jellemző, én viszont nem tudtam felvenni ezt a tempót, és csak kullogtam utána. Ez általában véve mindenre igaz volt, de különösképpen a csajozásra. Roger már most sokkal tapasztaltabb, mint én valaha is leszek. Csak 19 évesek vagyunk, de ő már olyan, mint egy bölcs, vén kujon. Állandóan sztorikat mesél nekem és tanácsokat ad, néha pedig hagyja, hogy figyeljem és tanuljak.
A szobámban, mely a házunk legfelső szintjén található, van egy hatalmas ablak, ami pontosan Roger szobájának ablakára néz. Amikor fiatalabbak voltunk rájöttünk, hogy a házaink formája és a köztük lévő kis távolság miatt senki nem tud belátni rajtuk, sem lentről, sem más ablakból. Ez volt a mi titkos összeköttetésünk, amit gyerekkorunkban állati jónak éreztünk. Később, mikor már nagyobbak voltunk, Roger kitalálta, hogy amikor felvisz egy lányt a szobájába, a függönyöket széthúzza, a villanyt pedig égve hagyja. Ez nem fordult elő túl gyakran, mivel elég nehéz volt becsempészni lányokat a lakásba, de amikor Roger szólt, hogy lehetősége lesz rá, akkor én lekapcsolt lámpák mellett az ablakomnál ültem és figyeltem.
Néhány héttel ezelőtt, mikor épp lefekvéshez készülődtem, eszembe jutott, hogy már nagyon rég nem történt semmi hasonló. Úgy gondoltam, talán megfeledkeztünk az egészről. Roger nem szólt mostanában, és én sem kérdeztem rá. Nem is emlékeztem már rá, mikor kukkoltam őt utoljára, a redőnyöm szinte mindig le volt engedve.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.03 pont (179 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 veteran 2017. 04. 6. csütörtök 15:16
Ez 10 pont.
#10 vakon53 2016. 03. 20. vasárnap 14:59
Gratulálunk kicsifeleségemmel-e írásodhoz.
#9 zoltan611230 2014. 04. 12. szombat 02:58
Jo
#8 sztbali 2013. 07. 25. csütörtök 18:08
Van benne valami.
#7 papi 2013. 04. 16. kedd 06:11
Ez nem semmi
#6 Király72 2010. 07. 25. vasárnap 19:12
Kétségek közt élni gyötrelem, vannak akik megmerik tenni amit mások nem Gratulálok remélem lesz folytatás
#5 Kinky 2010. 07. 17. szombat 23:22
Nekem is nagyon tetszett, igazán jól meg van írva. 10/10
#4 fiesta14 2010. 06. 28. hétfő 08:49
ennek lehetne folytatása!!! 10p
#3 kulimon 2010. 06. 23. szerda 16:09
jah nagyon jo :D
#2 sihupapi 2010. 06. 23. szerda 02:55
ez nem hetero hanem családi, de amugy oltári jó!
#1 Törté-Net 2010. 06. 23. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?