A+ A-

Évike 5. rész

Évike álmában érezte, hogy valaki ölbe veszi. Nem érzékelte, hogy ki az, de mivel kellemes volt az érintése, nem ellenkezett, hanem hozzásimult, belekapaszkodott a nyakába. A mester vitte vissza a cellájába. Letette az ágyára, és gondosan betakarta. Mielőtt elment szenvedélyesen szájoncsókolta. Évike félálomban volt, de azért visszacsókolt. Nem akart még fölébredni, de lassan magához tért. Behunyt szemmel gondolkozott. A mester azt mondta, hogy délután a barátai jönnek. Valószínűleg lányokat is hoznak magukkal, és neki is ott kell lenni az összejövetelen. Legszívesebben aludt volna, de félt, hogy akkor álmából fogják felriasztani, ha ki kell mennie a többiekhez. A puncija is nagyon sajgott még, és még mindig valami nyugtalanságot érzett a kielégítetlenség miatt. Jobban szerette, ha kettesben vannak a mesterével, de kíváncsi volt, hogy ugyanazok a lányok jönnek - e mint tegnap, vagy mások. Látni akarta ahogy megkínozzák őket, ahogy jajgatnak, vonaglanak. Tudta, hogy őt is meg fogják kínozni, de nem érdekelte, csak a másik két lány járt az eszében, ahogy szenvedtek. Már a gondolattól is kezdett izgalomba jönni. A keze önkéntelenül a puncija felé vándorolt. Megérintette a csiklóját, és elkezdte simogatni. Eszébe jutott, hogy a mester nem engedte elélvezni, és hirtelen bűntudata támadt. úgy gondolta, hogy akkor neki sem szabad megtenni. Maga sem vette észre, de kezdett tökéletes rabszolgává válni. Mindenben a mesterére hagyatkozott, hogy ő döntsön helyette. A lelke mélyén is elfogadta a döntéseit, bármilyen kellemetlen, és fájdalmas is volt számára. Nagy önuralmat igényelt, de visszahúzta a kezét a puncijától, mégjobban fokozva a kielégítetlenségét. A gondolatait azonban nem tudta megzabolázni, továbbra is a két megkínzott lány járt a fejében. Ledobta a takarót magáról, és fölkelt az ágyból. Már teljesen elszállt a kínzás után rátelepedő fáradtság, izgatott volt, föl - alá járkált a szobájában. Nem tudta mit csináljon, alig várta, hogy történjen valami. Most először kellemetlennek érezte a bezártságot, de csak azért, mert nem tudta, hogy közben mi történik, megjöttek - e már a többiek.
Egyszer nyílt az ajtó, belépett a mester. A nyakörvet, és pórázt hozott a kezében.

- Menjünk ! Rögtön itt lesznek a többiek - mondta, és közben fölcsatolta a nyakörvet Évike nyakára. A pórázt a kezébe nyomta, és elindult kifelé. Évike utána.

- Aki most fog érkezni azzal még nem találkoztál. Egy ujj lányt hoz magával, aki még nem járt itt, és még soha nem is volt megkínozva. Megbeszéltem vele telefonon, hogy nincs ellenére ha mi is jelen leszünk amikor megérkeznek. A többiek, akik tegnap is itt voltak, csak később jönnek.
A mester abba a helyiségbe ment, ahol évikét levetkőztette amikor megérkezett, ő pedig követte. Amikor odaértek, Évike nyakörvét hozzákapcsolta egy, a falról lelógó kis lánchoz. Elmondta neki, hogy erre csak azért van szükség, mert a társaival úgy állapodott meg, hogy bizonyos szabályokat be kell tartani. Ugyanis mindegyikük másként bánik a barátnőivel, és ha a lányok azt látják, hogy a másiknak több minden meg van engedve, az fölösleges ellenségeskedéshez, és engedetlenséghez vezetne. Például ha többen vannak egy társaságban, a lányoknak mindig meztelenül, és megkötözve kell lenniük. Mint tegnap, a fal mellett álltak odaláncolva azok, akiket éppen nem kínoztak. Mindenképpen éreztetni kell velük alárendelt szerepüket. Mindannyian egyenrangúak, a többi lány jelenlétében nem lehet egyel kivételt tenni. A lányok a férfiak jelenlétében nem ülhetnek le, egymással nem beszélgethetnek, és mindegyiküket külön cellába kell zárni. Ettől el lehet térni akkor, ha azt akarják, hogy a lányok megismerjék egymást, és közeli kapcsolatba kerüljenek. Egymás jelenlétében nem folytatnak nemi érintkezést, kivéve ha előzőleg másban egyeznek meg.
Évike keze nem volt megkötözve, ha akarja le is akaszthatta volna a láncot a nyakörvéről, de ő inkább a háta mögé rejtette, hogy úgy tűnjön, össze van bilincselve. Egy ideje már hallott valami motorzúgás félét, ami egyre erősödött. Megállt a ház előtt egy kocsi. Ajtócsapódásokat, beszédfoszlányokat hallott, amíg végre kinyílt a szoba ajtaja. Gyönyörű fiatal lány lépett be rajta. A szeme be volt kötve fekete kendővel, és egy fiatal férfi vezette a karjánál fogva. Mivel nem látott semmit, szinte úgy kellett betuszkolni a szobába. Magától nem tett egy lépést sem, csak ha vezették. A férfi levette a szeméről a kötést.

- Bemutatom Csillát mondta, és nyitott tenyerével rámutatott.
ő csak pislogott, biztos régóta be lehetett kötve a szeme, nem szokott még hozzá a fényhez ujjra. Csodálatosan szép lány volt. Évike is szép volt, de elhalványult mellette. Egyszerű hétköznapi ruházatot viselt, világoskék farmer volt rajta, sárga testhezálló blúzzal, lábán tornacipő. Hosszú barna haja hullámos, és hatalmas zuhatagként omlik a vállára. Széles ajka nagyon érzékivé teszi egyébként finom metszésű arcát, aminek minden apró zuga gömbölyű, és ha mosolyog valószínűleg két kis gödröcske jelenik meg rajta. Legérdekesebb azonban a szeme. Olyan világos kék színű, hogy szinte furcsa annak aki ránéz, és körülötte a sötét festék mégjobban kiemeli. Valamivel magasabb mint Évike, ez még így tornacipőben is feltűnik, és a hatalmas hajkorona még magasabbá teszi. A teste karcsú, vékony derekát a farmeron levő öv még inkább összehúzza. ő az a típusú feltűnő szépség aki nem tud észrevétlen maradni, bárhol van, vonzza a tekinteteket, a férfiakét, és a nőkét egyaránt. Nagyon fiatal még, 18 - 20 éves lehet maximum. Nagyon meg van ijedve, körbe hordozza a tekintetét, bizonyára próbálja felmérni, hogy hol lehet. Egy pillanatra összetalálkozik a tekintete az éváÉval, de ő nem tud semmit kiolvasni belőle.

A férfi aki kísérte, szintén elég fiatal, a húszas évei végén járhat, gyerekes arca miatt azonban kevesebbnek látszik. Ennek ellenére megfontolt, határozott ember benyomását kelti, ifjú arisztokratára emlékeztet.
Megvárja, hogy Csilla körülnézzen, majd néhány hosszú néma másodperc után megtöri a csöndet.

- Most le kell vetkőznöd - mondja neki.
Csilla ránéz, mint aki nem értette mit mond, de nem mozdul.

- Kérlek vetkőzz le ! - ismétli meg a szemébe nézve.
Évike már várja mikor teszik a csuklóira a bilincseket, és a köteleket, mint neki, de Csillának lassan megmozdul a keze, kezdi kioldani az övét a nadrágon. állandóan a kísérője tekintetét keresi, segélykérő pillantásokat vet rá, de ő keményen néz vissza, érzékeltetvén, hogy ne reménykedjen semmiben. Meglazította az övet, kihúzza a blúzát a nadrágból, de még mielőtt levenné, újból a kísérőjére néz, hátha csak tréfa az egész. Mivel semmi bátorítást nem kap, folytatja, lehúzza a blúzt magáról.
Nincs rajta melltartó, rögtön előtűnnek a mellei. Csodálatos telt, feszes, és gömbölyű keblei vannak, rugalmasan mozognak, ahogy kiszabadúlnak a blúzból. A mellbimbói egészen kicsik, és kicsi az udvaruk is. A levetett ruhadarabbal nem tud mit kezdeni, ledobja a földre. A nadrág következik, letolja a térdéig, de nem tudja a lábát kihúzni belőle a cipő miatt, ezért inkább visszahúzza, leguggol, és kioldja a cipőfűzőit. így már le tudja rúgni, egyiket a másik után. Leveszi a nadrágot is,
ledobja a többihez, fölegyenesedik, és a kísérőjére néz.

- Azt is vedd le ! - mutat rá a bugyira a férfi.
Látszik rajta, hogy nem szívesen, de letolja azt is. Teljesen meztelenül lesütött szemmel áll a szoba közepén. Arca elpirult, látszik rajta, hogy nagyon szégyelli magát. Pedig ilyen gyönyörű testen nincs mit szégyellni. Hosszú combjai, vékony dereka, gömbölyű csípője van, a legnagyobb rosszindulattal sem lehet hibát találni benne. Az egész megjelenése érzéki és nőies. A puncija szőrzetéből csak egy kis csík van meghagyva, szinte jelzésképpen. Azonkívül sehol a legkisebb pihe sincs rajta, a bőre mindenhol teljesen hibátlan.
A mester és Évike szinte leesett állal csodálják, a kísérője pedig büszkén húzza ki magát.

- Gratulálok András ! - szól a mester.

- Csilla a legszebb lány akit valaha is láttam. - mondta neki.
András elővesz egy dobozt, amiben egy készlet bilincs található, és leteszi az asztalra. Magához szólítja a lányt, és először a derékra való övet veszi ki a többi közül. Rácsatolja a derekára, utána a nyakára, majd a kezére, és a lábára is fölhelyezi a bilincseket. Csilla szó nélkül tűri, sőt odanyújtja a kezeit, lábait is. Már eltűnt a pír az arcáról, látszik, hogy megbékélt a sorsával.

- Csilla tudta hogy hova akarom elhozni. Már régen megbeszéltünk mindent, mi fog történni, mire számíthat, és ő beleegyezett. önként jött ide, természetesen az én kérésemre, de én nem kényszerítettem semmire. - Mondta András a mesternek.

- Akkor azért ilyen kezes.

- Igen, pedig a lányok nem szoktak ilyen engedelmesek lenni az első alkalommal, igaz ? - A mester bólogatott, és cinkosan összenéztek, ők tudták miről van szó.

- Azt hiszem nincs mire várni, a többiek nem tudom mikor érkeznek, legjobb lesz ha hozzáfogunk nélkülük. - mondta András, elővett egy pórázt, és rákapcsolta Csilla nyakörvére. Megindultak kifelé. A mester is követte a példáját, évikét eloldozta a faltól, és ők is mentek utána. A nagy terembe mentek, ahol eddig is zajlottak a kínzások. A szoba közepén lelógott egy lánc, fej fölötti magasságig, ahhoz kapcsolta Csilla mindkét csuklóját. A pórázt csak utána vette le. Évike tudta a kötelességét, és a fal mellet állt meg, ahol a karikák voltak. A mester odarögzítette kezeit a vállai fölött a falhoz, és rögtön ott is hagyta, Csilla felé fordult.

- Ugye megengeded, hogy megvizsgáljam egy kicsit, - szólt Andráshoz, és válaszra nem is várva odalépett hozzá. Két kézzel végigsimította a testét, megtapogatta a melleit, két ujja közé fogta a mellbimbóit, keze végigsiklott a derekán, csípőjén, combjain. Megkerülte, hátulról és oldalról is végigtapogatta. Évike látta a szemében, hogy nagyon tetszik neki, és rossz érzése támadt. Tudta, hogy szépségben nem versenyezhet Csillával, és a mester pedig éppen az ő testét gusztálgatja. Féltékeny volt, de ezt nem fogalmazta meg magában. Hiába az ő feladata az, hogy mindent megtegyen és eltűrjön a mestere élvezete érdekében, rosszabbul esett neki mint néhány korbácsütés. A mester azonban ügyet sem vetett rá, csak Csillával törődött. Közben András egy fűrészbakszerű alkalmatosságot hozott elő. Fából készült, négy lába volt, és a felső vízszintes része vastagon párnázva volt. Letette Csilla közelébe, és megvárta amíg a mester befejezi a vizsgálódást.

- Le vagyok nyűgözve ettől a lánytól, - fejezte ki a véleményét. - Még soha sem kínoztad meg ?

- Nem, csak beszélgettünk róla. Elmondtam neki, hogy ha ide eljön velem, ezt fogjuk kipróbálni. Sokáig tartott míg rászánta magát, de az én kedvemért megtette, - mondta, és közben megölelte, és szájoncsókolta Csillát.

- Most meg fogom korbácsolni a fenekedet, - mondta neki - erre a bakra kell ráhajolnod. A kezedet, és a lábadat oda fogom kötözni. - Leakasztotta a kezeit a láncról, és a bak elé állította. Előhozott egy sokágú szíjkorbácsot, és egy hosszú hajlékony vesszőt.

- Ezt a két eszközt fogom használni - mutatta, megfogta Csilla kezét, és rátette a szerszámokra.

- Állj terpeszbe, és hajolj előre! - Csilla engedelmeskedett. A bak lábai mellé lépett, és előrehajolt. Kezével megfogta a másik oldali lábait. András először Csilla lábbilincseit rögzítette, majd a másik oldalra, a kezéhez ment. A kezeit meghúzta lefelé, úgy kötözte oda. A lábai ennek következtében majdnem teljesen fölemelkedtek a földről, teljes testsúlya a csípőjén, és hasán nyugodott. A feneke kifeszülve fölfelé állt. Még egyszer körbejárta, ellenőrizte, hogy minden rendben van - e, a térdeit, és a combjait még széjjelebb húzta. Kezébe vette a korbácsot, és a szíjait Csilla fenekére lógatta. Először csak nagyon kicsit ütött, szinte csak ráejtette a fenekére a szíjakat. Aztán egy kicsikével erősebbet, de még így sem fájhatott egyáltalán. Az ötödik - hatodik ütés volt már olyan, hogy Csilla fölemelte a fejét, és szisszent egyet. Kicsit később már hangosabb hangokat hallatott. András nem fokozta tovább az ütések erejét, hanem így folytatta egy ideig, aztán abbahagyta. Megsimogatta Csilla fenekét, alig volt piros egy kicsit.

- Most egy kicsit erősítünk - mondta neki, majd elkezdte újból. Néhány egyre erősebb ütés után Csilla már hangosan nyögött, és rángatta a kötelékeit. Biztos szívesebben fölkelt volna, de nem tehette. András még mindig egyre nagyobbakat ütött, ő pedig sírva sikoltott minden egyes csapás után, a teste pedig összerándult a fájdalomtól. Hosszú ideig korbácsolta így.
Egybefolyó ordítása betöltötte a termet. Eddig az egyik oldalán állt, onnan mérte ki az ütéseket, de abbahagyta, átment a másik oldalra, és onnan is megismételte az egészet, de most már egyforma erősen. Ezzel sem elégedett meg, a fejéhez állt és onnan is korbácsolta. Szemében vad tűz égett, és látszott rajta, hogy teljesen megfeledkezett a külvilágról. Csillának nem csak a fenekén keresztbe, hanem a combján hosszában is megjelentek a piros csíkok. Egyfolytában sikoltozott, és vadul rángatta magát. úgy látszott sosem akarja befejezni a korbácsolást. A mester a háta mögé lépett, és a vállára tette a kezét.
András hirtelen abbahagyta, letette a korbácsot, és egészen közelről megvizsgálta Csilla feneke bőrét. Nagyon piros volt, erős, kiálló csíkozással, hurkákkal. Valószínűleg ő is rájött, hogy a kissé elragadtatta magát. Első alkalommal sokkal finomabban kellett volna bánni vele. Rájött a hibájára, és ahelyett, hogy elővette volna a vesszőt is, ahogy megígérte, eloldozta Csillát azonnal. Karjaiba vette, mert egyedül nem tudott fölkelni, és a heverőre fektette. Bájos arcocskáját eltorzította a sírás, a könnyei szétkenődtek rajta, haja összegubancolódott. Néhány perc múlva, amikor kissé megnyugodott, ujjból ölbe vette, és kivitte a szobából.
Andrásnak még messze nem volt olyan nagy tapasztalata mint a mesternek. Hagyta, hogy az ösztönei irányítsák, nem tudott az eszére is hallgatni, és ez nagy hiba. A szexnek ez a formája különleges élvezetet jelent művelőjének, de közben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lány teljes egészében a hatalmában van, és őérte is felelősséget kell vállalni, mivel képtelen minden cselekvésre. Nem szabad még akaratlanul sem visszaélni kiszolgáltatott helyzetével, hiszen nem ura a testének. Csak olyan mértékű fájdalmat szabad kiszabni számára, amit lekötözés nélkül ugyan nem tudna elviselni, de semmilyen maradandó kárt nem okoz. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a lányok nem az ellenségeink, és az ő jóvoltukból milyen erotikus élvezetek érhetők el. A fokozatosság elvét is nem árt betartani, mert a hirtelen túl durva bánásmóddal örökre elriasztjuk a mazochista játékoktól. Ezért célszerű, ha a tapasztalatlanabb egyének csak tapasztaltabb, a témában járatos személy jelenlétében művelik. András feltehetőleg tanul az esetből, és igyekszik az önuralmát minden esetben megőrizni.

Éva a fal mellől nézte végig az egészet. Csilla már az első perctől szimpatikus volt a számára, kivéve amikor a mestere a testét simogatta. Mégis, már akkor kezdett felizgulni, amikor lekötözték, mert tudta, hogy képtelen a védekezésre. A fölfelé álló kifeszített fenekének látványa lázba hozta. Amikor először lecsapott a korbács, a mester odament hozzá, és a lába közé tette a kezét. érezni akarta ahogy Évike felizgul. Nem is kellett sokat várni rá, mert minden egyes ütésnél amit Csilla kapott, neki is megrándult a teste egy kicsit, de nem a kíntól, hanem a gyönyörtől. A mester közben a puncijában tapogatott, és érezte a teste minden rezdülését. Egyre nedvesebb lett, és csöppet sem bánta, hogy a mester közben kifürkészi érzéseit. Füle mohón itta be Csilla minden jajgatását, sikolyát, szeme testének minden rándulását. A mester keze közben a csiklóját izgatta, és ettől rövidesen ő is nyögdécselni kezdett. Többször is hajszál híján elérte a kielégülést, de akkor a mester mindig abbahagyta a csiklója dörzsölését. A keze nem volt szabad, nem tudta siettetni a gyönyört. Pedig borzasztóan szenvedett a hiányától, vadul nyomta a punciját a mester kezének, amikor a kielégülés közelében volt, de ő egyszer sem engedte hogy elmenjen, mindig megérezte azt a másodpercet, amikor abba kell hagyni az ingerlést. Évike is vonaglott, és nyögött, de a kezei a falhoz voltak erősítve és nem engedték szabadulni. Egy idő után már ő is azt várta, hogy vége legyen Csilla kínzásának, és ha már sehogy sem élvezhet el, legalább megszűnnek az ingerek, amik ebbe az állapotba hozták. A korbácsolásnak azonban csak nem akart vége lenni. Csilla egyre vadabbul ordított, és rángatózott, de aztán már kezdett gyöngülni a hangja. Az ütések ereje nem csökkent, ő azonban már egyre elhalóbb hangon sikoltozott. Évike érezte, hogy valami nincs rendben. A mester sem simogatta már a csiklóját. Látta amint András vállára teszi a kezét, ő pedig hirtelen hátrafordul. Egy szót sem váltottak, csak összetalálkozott a tekintetük. Éva meg volt rémülve, tudta, hogy valami baj történt.

Hiába majdnem elélvezett Csilla kínzásának a látványától, és számára teljesen idegen volt a lány, mégis féltette, aggódott, hogy valami baja esik érdekes módon önmagáért még egyszer sem aggódott amióta itt volt. Furcsa, de úgy érezte, hogy a mester kezében biztonságban van, bármit is csinál vele. Félt ugyan a fájdalomtól, a kínoktól, de az eszébe sem jutott, hogy valami maradandó baja lehet tőle.
András arcán bűntudat látszott, ahogy gyorsan eloldozta, és lefektette Csillát, majd nemsokára ujból fölkapta és kirohant vele. Kettesben maradtak. Néhány perc kínos csend után a mester szólalt meg.
- Gyere, visszaviszlek a szobádba - mondta, és már el is oldozta Évike kezét a faltól. Visszakísérte a cellájába, és magára hagyta.
Szavazz Te is!

Átlag: 6.13 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 deajk2008 2016. 10. 30. vasárnap 12:51
nekem ez mindenesetre érdekes volt...
#4 feherkalman1 2014. 07. 17. csütörtök 10:28
hááát nekem nem nagyon tetszik.
#3 A57L 2014. 03. 21. péntek 06:51
Elég jó.
#2 genius33 2012. 10. 15. hétfő 06:39
Jóóóóóféle nyes
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?