A+ A-

eTedx

"Ildi! Hozzon be kávét, legyen szíves! És, hol a fenében van az eTedx anyag?"
"Egy pillanat, Anna, mindjárt viszem. Csak éppen a Kálmán..."
"Anna, a Kálmán ráér, én sietek, ma még el kell vele készülnünk, holnap jönek!"
Elegem volt Ildikéből, hogy állandóan noszogatni kellett. Mi a fenét csinál, festegeti a körmét munkaidőben? Nem érünk rá traccsolni, Kiskegyedet, vagy hasonló hülyeségeket olvasni. Határidőre dolgozunk, és fő erényünk a pontosság. Mindenkinek egy célért kell dolgozni, úgy vagyunk a leghatékonyabbak. És az eTedx az egyik legnagyobb ügyfelünk! "Ildikó, itt van már az az anyag?"
Ebben a pillanatban már nyílt is az ajtó, de a határidős anyag, és a forró kávém helyett - nem kis bosszúságomra - a Kálmánka lépett be. A Kálmánka. Már megint ő. Mindig, ha valami csúszik, a Kálmánka miatt van. Ez a kis pökhendi, ez a tenyérbe mászó, állandóan vigyorgó és pofátlan gyerek is az idegeimre ment. Állandóan igyekezett jópofa lenni, jóban lenni mindenkivel - de dolgozni, azt bezzeg nem szeretett! És csak azért vette fel, mert az Áron unokaöccse volt. Az Áron, hajj... "Csókolom! Akarom mondani, szia Anna! Tudod, arról van szó, hogy a számítógép..."
Elegem van belőle! Már megint csak a kifogások! Sose tudja a határidőket tartani, minden szétfolyik a keze között, és még idejön magyarázkodni!
Végigmértem ezt a tejfölösképű sihedert. Eleve mindenki tudja, hogy kell felöltözni cégünknél, kivéve a Kálmánkát! Nem hajlandó inget, nyakkendőt húzni, csak pulóverben jár! Szövetnadrág helyett szürke, vagy barna vászonnadrág! Van, amikor farmerben! És egy Istennek nem hajlandó a haját rendbe rakni. Vagy túl hosszú, vagy túl rövid. Most aztán jól lecseszem, nem érdekel, hogy ki fia borja!
"Figyelj Kálmán..."
Mikor végeztünk, és Kálmánka, a kis kedvenc Kálmika megszégyenülten elballagott, felszabadultan dőltem hátra. Mintha megkönnyebbültem volna. Ez a kis fajankó, még azt képzeli, hogy lazsálhat. Egész este dolgozhat nekem az eTedx anyagon, de persze, csak miután rendbe rakta azt az átkozott masinát! Én személy szerint utálom a számítógépet, valahogy mindig rendetlenkedik nekem, és valamiért sosem azt csinálja, amit akarok. No nem baj, az Áron úgyis azért vetette fel a Kálmánkát, hogy majd ő ért hozzá. Legyen! Ha reggelig tart, hát reggelig! Jaj, az Áron...(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.63 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 03. 20. vasárnap 17:14
9 Pont!
#3 zsuzsika 2015. 01. 13. kedd 08:11
A végét sejteni lehetett.
#2 papi 2014. 03. 1. szombat 06:26
Nem nagy szám
#1 Törté-Net 2010. 05. 27. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?