A+ A-

Évike 2. rész

Lassan beesteledett, de ezt Évike nem érzékelte, mivel a celláján nem voltak ablakok, de azért érezte, hogy éjszaka következik. A lámpa kapcsolóját szabadon kezelhette. Habár meztelen volt, nem fázott, és a falon egy hőfokszabályzót is talált, amivel valószínűleg a szobája hőmérsékletét lehetett beállítani. Elfogyasztotta a vacsoráját, bár nem érzett éhséget, csak azért mert ott volt az asztalon. Leoltotta a lámpát, és lefeküdt az ágyra. Betakarózott az ott talált puha gyapjútakaróval.
A takaró furcsán ingerelte a meztelen testét. Máskor mindig pizsamában aludt, ezért most mégjobban érezte meztelenségét.
A rajta levő bilincsek kiszolgáltatottságot éreztettek vele, mert ugyan eszébe sem jutott, hogy megpróbálja levenni őket, tudta, hogy nem is lenne képes rá. Sokáig nem jött állom a szemére, a másnap rá váró dolgokra gondolt. Félt is tőle, nem is kicsit, de azért kíváncsi is volt rá. Ha felajánlották volna, hogy elmehet, nem biztos, hogy megtette volna. A sok fejében kavargó gondolat után már nem is tudta hogy ébren van - e vagy álmodik. Egyszer arra riadt fel, hogy zörren az ajtó. éles nappali fény áradt be rajta. Reggel volt. A mester jött be, és fölkapcsolta a villanyt. Leült az ágy szélére, és lassan lehúzta a takarót éváról. Gyöngéden végigsimította a testét, óvatosan kezébe vette a melleit, odahajolt, és a szájával kezdte ingerelni a mellbimbóit. A keze közben lejjebb vándorolt, a hasát, majd a cobjait simogatta. Amikor Évike érezte, hogy a combja belső oldalát simogatja, önkéntelenűl széttárta a lábát, és felkínálta a punciját, olyan jól estt neki a kényeztetés. A mester szája közben végig simította a testét, míg el nem ért a csiklójáig. Ott megált, és ritmusosan izgatni kezdte a nyelvével.
Évike még fel sem ébredt teljesen, álomszerű volt az egész. De nem is érdekelte, hogy ébren van - e vagy álmodik, mert átvette a tudata irányítását az élvezet. Közben a lábát egyre jobban széttárta, hogy a punciját minél jobban odakínálhassa mesterének. Testén remegés és rángás futott végig, szaporákat lélegzett, és apró sikolyok hagyták el az ajkát. érezte, hogy már teljesen nedves a puncija, amikor a mester ujja lassan belecsúszott, és belűlről is simogatta. Először csak egy ujjal, majd kettővel, de ezt már nem is tudta megkülönböztetni annyira elhatalmasodott rajta a gyönyör. Végűl már nem bírta tovább, teste megfeszűlt, ütemesen rángatózott és szétáradt benne az élvezet. Utánna elernyedt, és hatalmas nyugalmat érzett, nem is tudta hol van. Amikor kicsit megnyugodott, a mester nagy tenyereivel gyöngéden simogatta a testét, becézgette, dicsérte szépségét.

Kicsit később felállt az ágyról, és mondta neki, hogy készűljön föl, egy óra mulva bemutatja a barátainak. Addig kap reggelit, és szedje rendbe magát, majd távozott. Rövidesen megjelent egy lány a reggelivel, de nem ugyanaz aki tegnap. Egy kis táskában szépítőszereket is hozott. Évike az utasításoknak megfelelően cselekedett, elfogyasztotta a reggelit, és megszépítette magát amennyire tudta. Nagyon sietett, hogy mindennel időben készen legyen, nehogy megvárassa a mestert.
Ugy látszik túlságosan hamar végzett, mert jó sokáig kellett még várnia, amíg érte jöttek.

A mester föltette a lábára a megszokott kis láncot, és a kezét a derékszíjjához kapcsolta. Mikor föltette a pórázt a nyakörvére, homlokon csókolta, majd elkezdte vezetni kifelé. Ismeretlen helyiségeken mentek keresztűl, de sehol nem volt egy lélek sem. Végűl megérkeztek egy nagyobb fajta szobába. Itt két férfi tartózkodott, fotelokban ültek és beszélgettek. A fal mellett az a két lány állt, akik a ennivalót hozták neki. ők is meztelenek voltak, ugyanolyan bilincsekkel mint az Évikéé.
A kezük fejmagasságban a falon levő karikákhoz volt rögzítve. évikét a szoba közepére vezették, a mester levette a pórázt, és a helyére egy menyezetről lelógó kötelet kapcsolt. A kötél nem volt feszes, csak mintegy emlékeztetőűl szolgált, hogy megakadályozza a szabad mozgást. A két férfi felállt és évikéhez mentek. Körbejárták, megtapogatták, megsimogatták a testét, de nagyon gyengéden, szinte izgatóan. Közben beszélgettek a mesterrel, elismerő megjegyzéseket tettek évikére.
Dicsérték a szépségét, karcsúságát, mindkettőjüknek nagyon tetszett. A mesteren látszott, hogy büszke is rá, és elmondta nekik, hogy még sosem volt megkínozva, de hamarosan kipróbálják azt is. Ahogy körbejárták, és vizsgálgatták évikét, érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott, akarat nélküli tárgy. Nem kérdezték meg semmiről, nem kérték a beleeggyezését, holott róla volt szó. Nem is vele beszélgettek, hanem egymással, neki úgy sincs beleszólása semmibe. ő csak a testét adja a dologhoz, amit a többiek majd használni fognak kedvük szerint.

A szobán keresztbe egy hosszú rúd volt elhelyezve olyan magasságban, hogy felemelt kézzel sem lehetett elérni. Ezen több helyen karabínerek lógtak le amihez a kézbilincset pont hozzá lehetett kapcsolni. A mester Évike bilincseit is hozzákapcsolta kettőhöz, hogy a keze a feje mellett széttárva legyen. A lábairól is levette a láncot, és a padlón levő karikákhoz rögzítette, úgy, hogy a lába jó nagy terpeszben álljon. így most Évike teste X alakot mintázott. Ez az alakzat arra volt jó, hogy rángatózni tudott, de a testét elfordítani nem tudta. észrevette, hogy a férfiak megsimogatták ugyan, de a kikötözést egyedül a mester csinálta. Egyikük kinyitott egy szekrényt, és többféle ostort, korbácsot, vesszőt és mindenféle verésre alkalmas eszközt vett elő. Évike pont úgy állt, hogy láthatta a dolgot, és hirtelen átfutott rajta a rémület, szinte belenyilalt, hogy ezeket a szerszámokat neki készítik, az ő testén fogják kipróbálni. Megpróbált szabadúlni, eszeveszetten rángatta a kötelékeit, de teljesen reménytelen próbálkozás volt. A többiek vagy észre sem vették, de valószínűbb, hogy csak nem törődtek vele. Azon tanakodtak, hogy melyik korbácsot kellene először kipróbálni. A mester végűl is elmondta a többieknek, hogy mivel Évike még először van itt, és még soha sem próbálta a kínzást, csak egy kissebb, vékony szíjjú, de sok ágú, könnyű korbácsot fog használni. Először szeretné hozzászoktatni a testét a fájdalom elviseléséhez, de csak fokozatosan. Ki is választotta az alkalmasat. Évike megborzongott amikor a mester hozzáérintette a bőréhez a szíjjakat. Először végigsimogatta vele a hátát, a fenekét, a combjait, a hasát, és a mellét is. Aztán a fenekén apró csapásokat érzett, ami még nem fájt, de már éreztette a korbács erejét. A mester mellette állt, és apró ütéseket mért a fenekére. Évike előre nézett, nem is mert hátrafordúlni, így nem látta, hogy mennyire lendíti meg a korbácsot, és mekkora csapás várható. Csak a fenekén érezte, hogy a fájdalom egyre fokozódik, minden ütés alkalmával. Már nem is tudott némán állni, hanem a fájdalmat nyöszörgések és apró sikolyok követték. Egyre jobban vonaglott, és rángatta a kötelékeit a fenekét érő csapások ritmusában. Az ütések egyre erősődtek, szeme könnybelábadt, és torkaszakadtából orditott. Pedig a mester határozottan, de nem túl erősen mérte ki ütéseit. A kínzó csapások ritmusosan, megállíthatatlanúl érkeztek egymás után a fenekére. úgy érezte, hogy nem birja már tovább a fájdalmat, pedig semmit sem tudott tenni ellene, hogy megszüntesse. Egyedűl csak elviselni, befogadni a testébe. Könyörgött, hogy hagyják abba, de süket fülekre talált. A korbács néha elkalandozott, nem csak a fenekét érte, hanem a combjait is hátúl, le egészen a térdéig. Aztán a combok oldalát kívűl, és utána elől is. Amikor már magán kívűl sikoltozott, és nem látott a könnyektől, szinte csak lógott a kezét tartó bilincsen, hirtelen abbamaradt az egész. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy a mester leteszi a korbácsot és hozzálép. Kezével gyöngéden megsimogatja a megkínzott fenekét, és combját majd hosszan szájoncsókolja. A többiek elismerő hangját hallja, hogy milyen érzékien tud sikoltozni, és vergődni. Egy kicsit még várnak amig rááll a lábára, és már nem a kötelékek tartják, majd a mester eloldozza először a lábait, majd a kezeit is. Odavezeti a falhoz ahol a másik két lány áll. Neki is jut még egy hely mellettük, neki is odakapcsolják a kezét a falon levő karikákhoz, a feje magasságában. Tudja, hogy most valamin túl van, legalább is egy időre. Még remeg az elszenvedett fájdalomtól, de valami furcsa megelégedettséget érez afelett, hogy kibírta a kínzást. Pedig ki kellett bírnia mert, mást úgysem tudott tenni.
Szeretné az arcát megtörölni, teljesen lucskos a könnytől, de nem tudja, mert a bilincsei nem engedik.

Most a másik két lány van soron. Eddig némán szemlélték, hogy mi történik évikével, ő pedig nem is vett róla tudomást, hogy ott vannak. Mindketten hasonló korúak mint Évike, az egyik talán már huszonöt is van. A magasságuk is egyforma, 165 - 170 cm körűl lehet, és a puncijuk is le van borotválva. Az egyiknek fekete Kleopátra haja van és telt, kerek cicije. ő az idősebb. A másik 20 év körüli lehet, hosszú barna haja lófarokba van kötve. Arcocskája bájos babaarc. Úgy látszik a mester és a barátai ugyanolyan alkatú lányokat kedvelnek. Közben a férfiak előkészítik a terepet a következő kínzáshoz. A magasban végigfutó rúdra a szoba közepén másik két rudat erősítenek függőlegesen, egymással párhuzamosan, egymástól több mint egy méter távolságra. Ezek szilárdan állnak, nem lehet őket megmozdítani. A végük körűlbelűl mell magasságig ér le. A belső oldalukon amelyek egymás felé néznek, egy - egy kiálló karika van, amit a rúd teljes hosszában lehet mozgatni föl - le. A belsejük üreges, ebben kökél foglal helyet, amivel a karikákat lehet mozgatni le - fel. A kötelek fönt csigákon haladnak keresztűl, és úgy vannak összekötve hogy néhány lépéssel távolabb egy kötéllel lehessen a rudak oldalán levő mindkét karikát fölhúzni. Távolabb a falhoz van támasztva egy körűlbelűl 2 méter hosszú, és 60 - 70 cm széles falap, ami vékonyan párnázva van, és műbőrrel van bevonva. Szélein több helyen karikák vannak a bilincsek rögzítéséhez. Ezt most odaviszik a szoba közepére, és elhelyezik pontosan a leleógó tartószerkezet alá, úgy, hogy a rudak a közepénél legyenek.
Ezzel készen is van a szerkezet.

Az egyik férfi akit a többiek Istvánnak szólítottak, odamegy a lányokhoz, és a fekete hajút eloldozza a faltól. Az előkészített szerkezethez vezeti, és felszólítja, hogy feküdjön hanyat a műbőrrel bevont lapra. A lány szó nélkűl engedelmeskedik.
Amikor lefeküdt, két oldalról a két férfi megfogja a lábait a bokáján levő bilincsnél, fölemeli, és a lelógó tartószerkezet karikáihoz
Szavazz Te is!

Átlag: 5.72 pont (74 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 t.555 2017. 09. 19. kedd 04:03
Folytatás is érdekes!
#7 Andreas6 2017. 09. 17. vasárnap 07:47
Nem ártott volna megkérni valakit, hogy olvassa át beküldés előtt, mert durva nyelvtani hibák vannak benne. Tudom, hogy a többséget ez nem zavarja, de biztosan nem én vagyok az egyetlen, akit igen.
#6 feherkalman1 2014. 07. 17. csütörtök 10:17
Alakul lassan.
#5 A57L 2014. 03. 21. péntek 06:50
A folytatás is jó.
#4 papi 2013. 10. 25. péntek 13:30
Nem rossz
#3 genius33 2012. 10. 15. hétfő 06:37
És tényleg nyes
#2 Tamás 2004. 05. 14. péntek 14:00
A story nagyon jó, de 2. rész vége hiányzik. (Az elkezdett mondat nincs befejezve)
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?