Laci 1. rész

(A csempebár folytatása)
Ugye mondtam, hogy folytatom?
Szóval egy kicsit furdalt a lelki ismeret – amiért belementem a közös szopásba a plázában, nah nem mintha nem lett volna kurva jó, de akkor is. Bántotta az önérzetemet, hogy egy hugyossal csináltam, egy kis suttyó tizenhét évessel! Az öcsém osztálytársa Laci...
Hát nem csodálom, hogy nem mert kijönni a fülkéből, hogyan is viselkedhetne felnőttesen? Nem baj úgyse csinálok többet ilyesmit, nem vagyok én liliomtipró!
Azzal nyugtatgattam magam, hogy nem én voltam az első a srác életében már jócskán be van avatva a férfi – szex rejtelmeibe.
Mindegy, amikor ott az ajtófélfának támaszkodva nézett rám a nappalinkban, abba mindketten belevörösödtünk, az anyámék nem vettek észre semmit, de a tesóm nagyon furcsán nézett ránk. Igen egyikünkről a másikunkra kapkodta a fejét, csak úgy guvadtak a szemei. Tuti megsejtett valamit.
– Én léptem – álltam fel és esküdni mertem, hogy Laci megremegett, amikor elmentem mellette...
Egyenesen a haveromhoz baktattam egy billiárd partit tartottunk Norbival, aki tényleg, csak haver, nem több, mert full heteró. Helyes fiú, egyébként azt is tudja, hogy velem mi a helyzet, de igazi barát, mert soha nem érdekelte az, hogy meleg vagyok, ő mindig mindent tudott rólam, úgy ahogy én ő róla. Mivel másnap dolgoznom kellett este tízkor hazavergődtem, igen jól halljátok, mert eléggé Norbival.
Már a kulcsot is a zárba illesztettem, amikor neszezést hallottam. A ház sarka mellől Laci somfordált mellém. Először azt hittem káprázik a szemem, de nem. Ott állt a kis édes, vállig érő szőke haját borzolta a szél a hold meg olyan ezüstszínnel világította meg mintha valami tündér királyfi lenne.
Hatalmas boci szemekkel nézett rám, a szempillái, mint a söprű, a hegyes kis orrát felhúzta és elcsodálkoztam, milyen nagyon szép. Az arca a finomvonalú, szemöldökét mintha rajzolták volna és a vékony feszes kis testéről ne is beszéljünk.
– Mi a franc... – nyögtem
– Ő izé van egy cigid? – kérdezte.
– Mióta cigiznek a ? – Kérdeztem vigyorogva, de már is.
– Mi van, nem vár otthon az anyuci? – gúnyolódtam vele.
– Na, tudod mit, szívd el szépen a cigidet, de útközben, húzz szépen haza! Ezzel azt hittem leráztam.