Elsőnek nem is volt rossz, ugye?

Nemrégiben voltam diákmunkán. Már hosszabb ideje dolgoztam ott, mikoris új munkatársat kaptunk. Kolleganőm régebbről ismerte, így aztán az alap információkat hamar megtudtam az illetőről.
Erik nálam fiatalabb, magas, szőke, kékszemű, olyan átlagos típusú srác, nem is tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, lévén, hogy párkapcsolatom volt. Az elején egyébként is túl nagyképűnek tartottam, méginkább különcnek, szóval a kapcsolatunk a köszönésen kívül nem igen terjedt ki. Teltek a hónapok, egyre többet kellett együtt dolgoznunk, sajátos magánéleti problémáim felszínre kerültek. Nyíltan beszélek emberek előtt bizonyos dolgaimról, jobban érzem magam, ha valaki meghallgat. Úgy látszott nem találtam süket fülekre, idővel Erik is megnyílt, nemcsak hallgatta a történetem, de a sajátját is mesélni kezdte. Kiderült, hogy nagyon hasonló problémáink vannak.
Fel sem tűnt, kis idő múlva megszerettem, jóban lettünk, pedig utólagosan ő is elmesélte, egyáltalán nem kedvelt.
Szerettem vele dolgozni, a főnökünknek köszönhetően, majdnem minden alkalommal vele voltam beosztva, így igazából fel sem tűnt, mennyire nagyon kedvelem.
Ott kezdett feltűnni a dolog, hogy hiányzott, amikor nem volt ott, ha dolgoztam. Gondolom ő is így volt vele, mert egyre többet bejárt, holott egyáltalán nem is kellett volna aznap dolgoznia.

Észrevettük, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak, finoman kikezdtünk egymással, persze viccelődésbe fulladt az egész, én szerelmes voltam a páromba, ő pedig tiszteletben tartotta ezt. Megbeszéltük, hogy nem lehet köztünk semmi, tisztáztuk, hogy vonzódunk egymáshoz, de itt meg is állt a dolog. Mindig azt mondta, ha már nem dolgozunk együtt, és már én sem leszek szerelmes, szóljak neki... Eltölthetnénk együtt egy kis időt.
Történt aztán, hogy otthagytam az üzletet, a tanulásra próbáltam koncentrálni, és élvezni az utolsó otthon töltött nyarat, mielőtt másik iskolába megyek. Elég bonyolult volt a távozásom, és megromlott a kapcsolatom a párommal is, szakítottunk. Magam alatt voltam.
Erik kérte, menjek át hozzá, egyedül van, beszélgessünk, mondjam el a kis bánatomat, próbált meggyőzni róla, ha most is kibeszélem magam, ismét jobb lesz.