A+ A-

Évike 1. rész

Évike gyönyörű szép fiatal 20 - 22 éves leányzó. A haja barna, a háta közepéig ér, a magassága 165 - 170 cm körül van, a testalkata arányos. A mellei formás közepes méretűek, a hasa lapos, a dereka vékony A csípője lehetne egy kicsit szélesebb, és a cicije egy kicsit nagyobb, de ebben a korban még ez a természetes. Nagyon szereti a szexet, és igyekszik minden formáját kipróbálni. Előitéletei nincsenek, minden uj befogadására nyitott. Az ismeretlen megismerésének vágya vezette, amikor megismerkedett a mesterrel, és engedve a kérésének, ellátogatott erre a titokzatos, számára kissé félelmetes helyre.
Évikét a mester bevezeti egy szobába, ahol felszólítja, hogy vetkőzön le. ő tiltakozik, de a csuklóira csatol egy - egy vékony és szoros bőrszíjat, amin kívűl karikák vannak. Ideje sincs feleszmélni, már rá is kapcsol mindkét bilincsére egy kötél végére kötött karabínert, amelyek a menyezetre szerelt csigákon vannak átvezetve. A köteleket kicsit távolabb a falon levő karikákhoz lehet kikötni. érzi, hogy a kötelek fölfelé húzzák a kezét, egészen a feje fölé, addig amíg el nem kezd lábujjhegyre emelkedni. Ekkor a köteleket rögzítik a karikákhoz. A bokáira is hasonló bőrbilincseket tesz. Ezeket a padlón levő karikákhoz rögzíti, úgy, hogy a lábát kb 20 cm - re föl tudja emelni. Évike ott áll párhuzamosan fölemelt kezekkel, és ellenkezni még eszébe sem jutott. Próbálja a lábait mozgatni, de a kötél csak 20 centit engedélyez neki. A mester lmondja neki, hogy le fogja vetkőztetni meztelenre, és előkészíti a testét a kínzáshoz. Minden ellenállást, vergődést megpróbálhat, úgy sem megy vele semmire. Ezért legjobb lessz, ha nem ellenkezik, és csinál mindent ugy ahogy mondja neki. Ha nem, akkor is meg fog történni minden, csak erőszakkal. Évike érzi hogy csapdába esett nincs menekvés. Kezd urrá lenni rajta a rémület.

Hosszuujjú blúz van rajta, és miniszoknya. A lábán magas sarku cipő. érzi, hogy a kezén levő kötelek megfeszűlnek, és ő fölemelkedik a talajról. Ez csak ahhoz kellett, hogy a mester levegye a lábáról a cipőt, aztán rögtön vissza is engedi a padlóra. Utánna a blúz következik, kigimbolja, és leveszi rólla úgy, hogy a blúz ujjait fölhuzza egészen a kezét tartó kötelekre. Ott rögzíti valamivel, hogy ne essen vissza. A melltartó is erre a sorsra jut. Elfogja a szégyenérzet, tiltakozik, síránkozik, de hiába. Lehúzza a szoknya zippzárját, és lecsusztatja a bokájáig. Már csak a bugyi van rajta, de nem sokáig. Azt is lehúzza a szoknyához. Ekkor a kezénél fogva ujjból felemeli, úgy, hogy a lábán levő rövidke kötél is megfeszűljőn. Erre azért volt szűkség, hogy a szoknya és a bugyi lecsússzon a bokájáról a lábát tartó kötélre.A lábbilincseire ujj karabínert és kötelet tesz, de az is ugyanolyan rövid. A régit pedig lecsatolja, így eltávolítható a szoknya es a bugyi. Leengedi a talajra, a kezeire is ráakaszt egy - egy uj kötelet, a régit pedig eltávolítja. A ruháit elviszi a szobából. Ott áll teljesen meztelenűl és kiszolgáltatottan. Azt hiszi hogy álmodik, pedig ez a valóság, a kötelek erősek, nem engedik szabadulni. A nyakára fölcsatol egy nyakörvet, körben ezen is több karika van. A derekára is hasonló kerül. Ennyi elég is az egy szerűbb megkötözési módszerekhez. Elmondja neki, hogy most át fognak menni a szomszéd szobába. A lábain levő bilincseket egymáshoz köti egy rövid láncal, és eloldozza a padlótól. A kezeit leengedi és a derekán levő övhöz erősíti. A nyakörvére egy póráz kerűl, ennél fogva lehet vezetni, a lábain levő lánc miatt pedig csak kicsiket tud lépni, ami meggátolja hogy elfusson, de abban is, ha esetleg rugdalózni támad kedve. A mester óvatosan meghúzza a pórázt, és apró léptekkel elindulnak a másik szoba felé. Itt a szoba közepén egy nőgyógyászati vizsgálóasztal áll, több helyen bőrszíjjakkal kiegészítve, hogy a rajta helyet foglaló pacienst biztonságosan le lehessen rögzíteni.Mellette álványok mindenféle tartályokkal és csövekkel. A padló műköves és a vizsgálóasztal előtt jókora padlóösszefolyó van.
A szerkezetek láttán évikének a torkában dobog a szive, hogy most a pumciját is fel kell tárnia. A nemrég elmondottakra gondol, és tudja, hogynincs semmi értelme a menekülésnek. Természetesen a vizsgálón kell helyet foglalnia. Odatesz elé a mester egy alacsony zsámolyt, hogy könnyebb legyen felülni rá. Ez azonban így is elég körűlményes a lábait összekötő lánc, és a derekához rögzített keze miatt.
Sikerűl felülni a szélére, azonnal szól a mester, hogy feküdjön hanyat. Meg is teszi. A kezét eloldozza derekától, és rögtön az asztal oldalán, a lapjától jóval lejjebb levő karikákhoz kapcsolja. A lábait Évike felhúzva tartja és görcsösen összeszorítja. Ez most az utólsó mecsvára. Leveszi a mester a bokáiról a láncot, és a lábacskáit az oldalt levő tartókba akarja helyezni, de ő csak szorítja önkéntelenűl össze. Végűl szólni kell neki, hogy tegye a lábait a helyére. Nagy nehezen engedelmeskedik is, és érzi, ahogy feltárúl a puncija. A mester ekkor a lábait rögzíti a bokájánál, és a térde alatt egy - egy szíjjal. A vizsgálóasztal lábtartó része állitható oldalirányba, és a test hossztengelye irányában is. A mester úgy itélik meg, hogy Évike nem tartja elég nagy terpeszben a lábát, ezért még terpeszteni kell egy kicsit. érzi a lábait ahogy mégjobban széthúzzák egészen addig amíg fájni nem kezd. A fájdalomtól kicsit nyöszörög, és kéri, hogy ne feszitsék tovább. így pont jó is lessz. Tesznek még a testére két széles rögzítőszíjjat egyet a melle fölött a vállainál,egyet pedig csípőjére keresztben éppen a fölhúzott combjai fölé. Jól megszorítják mind a kettőt, így már meg sem tudja szinte mozdítani a gyönyörűen föltárúlkozott kis testecskéjét. A puncija szétnyillik, előbújnak a rózsaszínű kisajkak. Most a mester elmondja évikének, hogy mi következik soron az előkészítésből. Le fogja borotválni a puncijáról a szőrt, és ki fogja tisztítania popsilukacskáját. A csupasz punci még meztelenebbé teszi, és a szőr sem akadályoz semmit amit a puncijával csinál. Erre csak néhány naponként van szükség, amíg ki nem nőnek a szőröcskék. A végbelet kitisztítani majd mindig csak akkor kell, amikor valamilyen beavatkozásra kerűl sor itt. Ez egyáltalán nem fájdalmas, és később neki magának kell majd megcsinálni. Ez az első, csak gyakorlás, hozzászoktatás miatt történik. A mester elővesz egy motoros hajvágó gépet, olyat amilyet a fodrászok használnak. A vizsgálóaztalnak van egy kis állítható fejtámlája, ami most éppen fel van emelve, így Évike láthatja, hogy mit csinálnak vele. A gép elkezd zümmögni, és szépen levágják a szőröket a szeméremdombtól egészen a feneke lukáig. Ez azonban még nem eredményez elég szép sima felületet, csak a hosszú szőröket távolítja el. A mester megnedvesíti, és bekeni borotvahabbal az egész punciját, majd egy borotvával elkezdi borotválni a megmaradt szőröket. érzi ahogy kihúzza a nagyajkait, hogy azokhoz is hozzáférjen. A popsiluk két oldalán sem hagy semmit. Mikor kész, vízzel lemossa a megmaradt habot, és szárazra törli. Szép sima lett mindenhol, mint egy kislánynak. Furcsa érzés tölti el évikét, olyan mintha fázna a puncija, és érez rajta minden apró légáramlatot. Valamilyen nyugtató hatású kenőccsel bekeni az egészet, úgy, hogy a végbélnyílás környékére is kerűljön bőven belőle. Ujjával benyúl a lyukba is, és ott is bekeni. Ez meglepi évikét, mert erre nem számított. Egy kicsit föl is jajdúl tőle, de fájdalmat nem érez. Most a fenék tisztítása következik, ettől már jobban fél. A mester leakasztja az álványról az egyik tartályt, ami olyan mint egy tejeszacskó, csak nagyobb. Az aljából hosszu átlátszóés hajlékony műanyag cső lóg ki. A csövön van egy elzáró eszköz, így nem folyik ki a víz amikor megtölti. Visszaakasztja az álványra, és a csőre egy másik kemény műanyag csövet illeszt, ami egy ujjnyi vastag, a vége zárt és gömbölyű, de a végénél az oldalán kisebb lyukak vannak körbe. Egy pillanatra megnyitja az elzárót, és a csőből úgy spriccel a víz mint a rózsa. Amikor odaérinti a végét a lyukacskához, Évike önkéntelenűl öszzeszorítja azt, hogy megakdályozza a behetolást. Ennek ugyan semmi értelme, mert így is be lehet dugni, csak kicsit kellemetlenebb. A mester elveszi a csövet és az ujjával finoman, nyugtatóan elkezdi maszírozni a magfeszűlt záróizmot.Közben nyugtatgatja évikét, és elmondja neki, hogy próbálja meg ellazítani a fenekét, mert ugy egyáltalán nem lessz fájdalmas a behatolás. Évike megpróbál engedelmeskedni, de amikor hozzáér a cső vége ujból összeszorúl a feneke. A mester egy kicsit vár, ott tartja a csövet, és amikor érzi, hogy kezd ellazúlni, lassan betolja a fenekébe. Szépen könnyedén becsúszik a krémezésnek köszönhetően. Éva semmi fájdalmat nem érzett, sokkal rosszabbra számított előte. ő is meglepődik, hogy a cső csak egyre csúszik befelé, mélyebbre,és még mindig nem érez semmi mást. Egyszer azonban csak véget ér, és enyhe nyomást érez valahol a teste belsejében. Ezt azonban a mester is észreveszi, és nem tolja tovább a csövet. Akkor megnyitja a hajlékony csövön levő elzárót. Évike valami szörnyű dologra számít, de nem érez semilyen változást. A víz ami a fenekébe folyik se nem hideg, se nem meleg, pont olyan hőmérsékletű mint a teste. Csak kis idő elteltével kezd valami furcsa érzése támadni a hasában. érzi hogy kezd feszűlni a feneke valahol legbelűl. A tartály félig kiürűl amikor a mester elzárja a csapot, és kihúzza a csövet. Megint eltelik egy kis idő mire Évike érzi, hogy a víz egy re jobban feszíti, és kissé már erőlködnie kell, hogy ne buggyanjon ki belőle. A mester megkéri, hogy most már próbálja meg kinyomni a fenekéből a vizet, de előtte följebb billenti a vizsgálóasztal lapját, így Évike félig ülő helyzetbe kerűl. Ezzel is megkönnyíti neki a víz kiengedését a testéből. A popsiból kispriccelő víz sárgás színű, és egyéb bent lévő szennyeket is hoz magával. Az egész a padlóra folyik és eltűnik a lefolyóban. Amikor már az egész kifolyt, nagy megkönnyebbülést érez. A mester azonban megtörli a fenekét, visszabillenti az asztallapot, és ujjból elkezdi bedugni a csövet. észre sem vette, hogy amíg ő a víz kinyomásával volt elfoglalva, azalatt ujjból megtöltötte a tartályt. A cső ujjbóli bevezetése most korán sem okozott olyan reakciókat mint az első esetben, mert a popsija a víz kinyomásától teljesen ellazúlt. Amikor a csapot megnyitották már érezte a testébe áramló vizet, mert ez sokkal melegebb volt mint az előző. Annyira azért nem, hogy kellemetlen legyen, inkább kellemes volt a szétáradó melegség. Már egyre jobban feszűlt a popsija belűl, és a hasa is, de a mester csak nem akarta elzárni a csapot. A tartály már háromnegyed részig kiürűlt, de már nem folyt tovább magától a víz. Kicsit vártak így, valamelyest csökkent a hasa feszülése, amikor a mester megfogta a tartályt, lassan elkezdte összenyomni, és a maradék bennelevő vizet bepréselte Évike fenekébe. Most már elég rendesen feszítette, de fájdalmat még így sem érzett inkább csak kellemetlen volt. Amikor a csövet eltávolították, a melegtől mégjobban ellazúlt Évike popsija és azonnal megindúlt a vízsugár kifelé, magával hozva a még bent maradt szennyeket. A víz már sokkal tisztább volt mint előb, de még mindig egy kicsit sárgás. Ezt a műveletet még kétszer ismételte meg a mester, amíg a távozó víz kristálytiszta nem lett.
Évike először nagyon félt a dologtól, de most, hogy túl volt rajta megállapította magában, hogy ettől sokkal rosszabbra számított. A mester viselkedése is meglepte, egyáltalán nem volt durva inkább gyengéd, és segítőkész. Azért a másnaptól nagyon tartott mert a mester közölte vele, hogy holnap már komolyabb dolgok következnek.
Mielőtt leoldozták a vizsgálóasztalról a kezein és a lábain levő bilincseket kicserélték olyanokra, amelyek kicsit szélesebbek voltak az előzőnél, belűl valamilyen puha anyaggal voltak borítva, és el voltak látva egy kicsi zárral, hogy levenni csak kulcs segítségével lehessen őket. A nyakörv és a derekán levő öv már először is ilyen volt. Mikor a mester eloldozta a szíjjait, Évike teste el volt gémberedve, főleg a lábai remegtek, nem akartak engedelmeskedni. Lábra állni is alig bírt, a mesternek kellett támogatni néhány percig. Ennek ellenére nem felejtette el előte a bokáit összekötni a rövid lánccal, és a kezeit a derékszíjjához kapcsolni. A póráz is rákerűlt a nyakörvére, úgy vezette egy kicsiny szobába, vagy inkább cellába. A cellának nem volt ablaka az ajtaja erős volt és csak kívűlről volt rajta kilincs. A berendezés egy asztalból, egy székből és egy ágyból állt. A sarokban egy WC és egy mosdó is volt. Az ágy egyszerűsége ellenére kényelmes volt és puha.
Évike nem sok időt töltött egyedűl, amikor nyilt az ajtó, és egy vele egykorú lány egy nagy tálcán ennivalót hozott neki. A lányon is az övéhez hesonló bilincsek voltak. Egy szót sem szólt, csak letette a tálcát az asztalra és már távozott is.
Szavazz Te is!

Átlag: 5.64 pont (59 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 feherkalman1 2014. 07. 17. csütörtök 10:17
Kiderül hogy lesz tovább.
#5 A57L 2014. 03. 21. péntek 06:49
Jó az indítás.
#4 papi 2013. 10. 25. péntek 13:29
Tetszik.
#3 papi2007 2013. 10. 3. csütörtök 15:50
nem rossz
#2 genius33 2012. 10. 15. hétfő 06:37
Egész jó.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?