Szomszédos vágyak

Már hónapok óta ismerték egymást. Szomszédok voltak a kollégiumban. Eleinte nem nagyon foglalkoztak a másikkal, ám egy hétvégén a lány bekopogott hozzá.
– Szia! Tudnál segíteni? Azt hiszem, szorul a zár. Nem tudom kinyitni az ajtót.
– Persze, menjünk – felelte. A szavak nehezen jöttek a szájára. A lány rövidnadrágot és egy topot viselt mindössze, alatta semmit, így határozottan kivehető volt keményedő mellbimbója. Nedves haja vízesésként omlott vállára, szabálytalan hullámokban, ragyogó barnán. – Tudtad, hogy itt vagyok? – kérdezte, miközben próbálta kinyitni az ajtót.
– Nem, csak reméltem. Már vagy 10 perce szenvedtem vele, de semmire sem jutottam.
– Tényleg rendesen beszorult. Majd szólj a gondnoknak, hogy meg kell csinálni, ez így nem maradhat – mondta, majd egy utolsó nagy erőfeszítéssel végre sikerült elfordítania a kulcsot.
– Köszönöm! – mosolygott rá a lány.
– Szívesen, de azért remélem, máskor nem kell segítenem, mert megjavítják hamar.
– Én is. Szia! – mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
– Szia!
Pár héttel később kopogtattak a lány ajtaján.
– Gyere! – kiáltották egyszerre szobatársával.
– Sziasztok! Lilla, tudnál egy kicsit segíteni ebben az anyagban? – kérdezte és kezében egy vastag jegyzetet tartott. – Ti is ilyesmit tanultatok ebben a félévben, igaz?
– Igen, de még nem kezdtem el tanulni és ezt a részt én se értem igazán. – felelte Lilla.
– Mutassátok csak! – vágott közbe a lány. – Jaj, hát ebbe semmi nehézség nincs! Igaz már két éve tanultam, de ha adtok pár percet, átfutom és utána el is mondom nektek.
– Az jó lenne! – felelte a fiú.

Egy órával később befejezték a tananyag átnézését, de miután rájöttek, mindketten mélyebben érdeklődnek ez iránt a téma iránt, hosszú beszélgetésbe kezdtek. Miután elment a fiú, Lilla így szólt:
– Ti aztán jól egymásra találtatok! – nevetett.
– Csak azonos az érdeklődési körünk. Amúgy is, ő elsős. Fiatalabbakkal nem kezdek.
– Jól van, jól van. Meg se szólaltam.
Ezek után, ha összefutottak a közös konyhában vagy épp az ajtajuk előtt, mindig hosszú beszélgetésbe bonyolódtak, mely mindig ugyanoda lyukadt ki.
Másfél hónappal később a fiú elhívta a két lányt a születésnapi bulijába.
– Hányadik is? Ha elsős vagy akkor 19-nek kell lennie – mondta a lány.
– Tévedsz. Most lettem 22. Két éves szakmai képzésen vettem részt, mielőtt ide jöttem.
– Jaj értem.
– Csocsózunk?