A+ A-

Karibi történet 1. rész - A Tökéletes megismerése

Apával már a kezdetektől sokat utaztunk, és sokat beszélgettünk arról, hogy ki hol tudná legjobban elképzelni az életét kis hazánkon kívül. Nekem a Karib tenger volt a favorit. Gyakorlatilag bárhol a világon élhettünk volna, hiszen Apának mindenhol volt valamilyen üzleti érdekeltsége, de mi mégis itthon maradtunk. Ittlétünk okát igen erősen meghatározta, hogy Anya itt volt eltemetve, már 11 éve történt a baleset, melyben életét vesztette. Öcsém, Peti akkor volt két éves, és én, Kinga is csak hét éves voltam. Mindannyiunkat nagyon megviselt a dolog. Emiatt is érthető, hogy mi hárman nagyon szorosan kötődünk egymáshoz mind a mai napig.
Tudom, hogy Apa aggódva figyelte, amiért 18 évesen még nem volt komoly kapcsolatom, és nem komoly is csak kevés. Az ágyig pedig még senkivel nem jutottam el, mert mire odáig jutottunk volna teljesen kiismertem őket, és nekem sokkal többre lett volna szükségem, mint egy-két gyors numerára. Szeretetre, gyengédségre és szerelemre vágytam, amiről azoknak a srácoknak fogalmuk sem volt. És mindig csak ilyenek találtak meg, talán azért mert mindenki szerint nagyon jól néztem ki szőke hajammal, zöld szememmel, sportos testemmel.
Nos tehát tizennyolc éves lettem, sikerrel leérettségiztem. Apa az eddigi elveivel ellentétben azt akarta, hogy élvezzem az életet és pihenjek egy évet, mielőtt elkezdem az orvosi egyetemet. Így hirtelen lett több mint egy szabad évem, aminek eltöltéséről Apának már konkrét elképzelése volt. Azt mondta, szeretné, hogy ez az év emlékezetes legyen számomra. Így egy évre kivett nekem egy négy személyes apartmant a Karib tenger egyik szigetén, kaptam hozzá egy gyakorlatilag korlátlan kerettel rendelkező bankkártyát is. Apa azt mondta, hogy ezt az évet ott töltsem el valakivel, hogy kivel azt rám bízza, de Petiről szó sem lehet. Így tehát a legjobb barátnőmre esett a választásom, aki boldogan mondott igent.
Gyorsan eljött az indulás napja, addigra a védőoltások helye is alig látszott már. Peti otthon akart elbúcsúzni, nem akart kijönni a reptérre. Igaza volt. Búcsúnk hosszú és könnyes volt. Megbeszéltük, hogy legalább kétnaponta beszélünk telefonon. Apánál azért annyit kisírtam, hogy legalább egy hónapra kijöhessen a szünetben. Nagy nehezen belegyezett.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.11 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 vakon53 2016. 03. 24. csütörtök 15:47
Folytazsd 10 pont.
#5 feherfabia 2014. 11. 16. vasárnap 05:48
Nagyon szép! 10P
#4 A57L 2014. 08. 21. csütörtök 19:18
Nekem tetszik,mert jó írás.
#3 City of Troy 2010. 04. 25. vasárnap 16:54
folytathatod. kedves történet
#2 AmandaD 2010. 04. 23. péntek 08:58
Nagyon tetszett. Folytasd
#1 Törté-Net 2010. 04. 23. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?