Kicsi Betti 1. rész

A mai napig tisztán emlékszem arra a napra, amikor egy forró nyári éjszakán arra ébredtem, hogy a 13 éves unokahúgom, aki éppen nálam nyaralt, mint a "nagy" 21 éves unokabátynál, és az én felügyeletemre volt bízva, lehúzza rólam a takarót, és alsónadrágomtól is megszabadítva ismerkedik férfiasságommal, ami az események hatására merevedni kezdett. Nyaralásának nem tulajdonítottam jelentőséget, hiszen világ életünkben jól elvoltunk együtt, és ez az egy hét, amíg szüleink nyaralni mentek, sem ígérkezett másnak, na de ezen nem kicsit voltam meglepődve.
Tehát ott feküdtem résnyire nyitott szemmel, mellettem Betti a kicsi lenge selyemhálóingében. Nem mondom, jól esett a simogatás, de addigi elveimmel teljesen ellenkezett az, hogy egy ilyen kislány ilyen "csúnya" dolgokat csináljon. Ennek megfelelően lágyan megfogtam a kezét, és végignéztem, ahogy összerezzen, s félőn rám emeli a tekintetét. A holdfényben jól láttam az arannyal keretezett arcot, s benne a két opálosan csillogó kék szemet. Szelíden szólaltam meg:
– Miért csináltad ezt?
Nem szólt semmit, félt, bár soha még a hangomat sem emeltem fel vele szemben. Erre felültem, s átkaroltam.
– Ne félj, nem haragszom, sőt még jól is esett egy kicsit, csak szeretném tudni, hogy miért tetted, és miért pont velem.
– Hát igazából nem tudom. Olvastam róla egy könyvben, ami anyáék szekrényében a ruhák alatt találtam, és kíváncsi voltam, arra, hogy milyen. Mást pedig nem ismerek, akit ennyire szeretnék, mint téged.
– Na jó, és mire voltál kíváncsi?
– Arra, hogy milyen, amikor felágaskodik a... a...
– ... a farkam.
– Igen.
– Most már láttad, akkor aludhatunk?
– Igen.
– Szeretnél itt aludni mellettem?
– Megengeded? – csillant fel a szeme.
– Miért ne tenném, hisz te vagy az én kedvenc unokahúgom.
– Nincs is más unokahúgod.
– Tudom. Akkor is. Azért ezt visszaveszem. – mondtam, s azzal visszahúztam merev farkamra az alsónadrágot. Majd lefeküdtünk, s én átkarolva őt, hunytam le a szemem.
Zajokra ébredtem az éjszaka közepén, és nem igazán tudtam hirtelen, hogy merre vagyok. Csend volt, a zaj megszűnt. Talán valaki, vagy valami az utcán. Lassan magamhoz tértem, és keresni kezdtem Bettinát, hogy vajon merre lehet, mert mellettem nem volt.