A sors akarata 1. rész

Az életem eddig, mint himnuszban a balsors. Eszmélésem óta mindig csak a nehézségek, a szomorúság volt a kísérőm. Bölcsődébe, óvodába a bicikli első ülésében hordtak, fújt a szél, az eső vagy a hó, a szemembe, arcomba vágott. Tíz éves koromig, a szüleim a családi házat építették. Az udvar olyan volt, mint egy felvonulási terület. Játszani is csak, az udvar egyik kis szegletében lehetett. Mire elkészült a ház édesapám egy szerencsétlen munkahelyi balesetben meghalt. Anyuval ketten maradtunk, de a részletek törlesztésére, a szerény megélhetésünkre az egy kereset kevés volt, így tizenegy éves koromban eladtuk a házat és nagyiékhoz, a tanyára költöztünk egy szobává alakított spejzba, ahol csak egy ágy volt kettőnknek és egy szekrény. Villany nem volt. Petróval világítottunk, lavórban mosakodtunk, majd egy éven át. Anyu közben befejezte a főiskolát és lehetőséget kapott a munkahelyétől egy, az ország másik felében lévő kirendeltség, fellendítésére, vezetésére. Albérletbe költöztünk. Új iskola, idegen környék, új környezet. Itt már külön ágyam volt, bár egy szobában az anyuval. Fürdőszobánk nem volt s a WC is a folyosón. Mire beilleszkedhettem volna, anyu olyan jól végezte a dolgát, hogy Győrbe helyezték egy még nagyobb kirendeltség beindítására, vezetésére. Szerencsére bérelt lakásba költöztünk, külön szobával és fürdőszobával. Azt hittem kezd az életem jobbra fordulni, mikor is tizenhárom évesen, egy késő őszi estén egy parkban, ami az iskola és az otthonom között volt, egy csöves . Magamba zárkóztam, depressziós lettem. Kizárólag az anyuval tartottam fent emberi kapcsolatot. Az osztályomban is visszahúzódó lettem. Éjszakákon keresztül rettegtem, nem jött álom a szememre, ezért anyu mellém feküdt, hogy védjen. Pszichológushoz jártam, de segíteni ő sem tudott valami sokat. Anyu vett egy francia ágyat, amin kényelmesen elfértünk. Szinte minden szabad idejét velem töltötte, a szüneteket pedig, az irodájában, egy sarokban elhelyezett íróasztal mellett, rajzolással töltöttem. A fiúk közelségét sem tudtam elviselni. Amikor anyu megpróbált bepasizni az addig elért eredmények is elenyészni látszottak, amíg férfi volt a közelünkben. Anyu rájött nem vagyok még elég erős, hogy barátot tartson, így maradtunk kettesben.