Barátság, szerelem

15 perce ültem a kocsiban, ujjaimmal idegesen doboltam a kormányon, percenként felpillantva a sötét ablakokra. Muszáj felmennem, muszáj felmennem – győzködtem magam. Nem csinálhatom ezt tovább, meg kell mondanom neki az igazat, nem hazudhatok tovább se neki, se magamnak. Megyek, döntöttem el és már nyúltam is az ajtó felé. Nem mégsem, gondoltam meg magam. Hirtelen fényt láttam jobb oldalról, a francba rendőrök, még csak az hiányzik, hogy megkérdezzék, mégis mi a fenét itt este fél 11-kor a sötét autóban. Felkaptam a táskám az ülésről és kipattantam a kocsiból. Gyorsan bezártam, majd a lépcsőház felé vettem az irányt. Szerencsére nem állítottak meg. Nem csináltam semmi rosszat, de még csak nem is itt lakom, mit mondtam volna nekik, mi a fenét keresek itt ilyenkor, na nem mintha közük lenne hozzá, de néha olyan kíváncsiak és hát rendőrnek hazudni, nem épp a legjobb dolog. Gyorsan bepötyögtem a kódot a kaputelefonon és már bent is voltam. Hamar felértem a második emeletre. Álldogáltam úgy 3 percet az ajtó előtt mire bekopogtam. Néma csönd. Aztán még kétszer kopogtam, de semmi válasz. Már éppen fordultam a lépcső irányába, amikor hallottam és már nyílt is a bejárati ajtó. Nem tudom melyikünk lepődött meg jobban. Ott állt egy szál pólóban és boxerben, kócos hajjal. Én szólaltam meg előbb.
– Szia. Azt hittem nem vagy itthon. – mondtam zavartan, de nem mertem a szemébe nézni. Sajnálom, hogy felébresztettelek, talán jobb, ha most megyek, nem akarlak zavarni.
És már fordultam is volna, de elkapta a kezem.
– Ne csináld már, tudod, hogy sosem zavarsz – válaszolta, és behúzott az előszobába.
– Amúgy is felébresztettél és azt hiszem tartozol egy magyarázattal is az elmúlt egy héttel kapcsolatban. – mondta miközben elnyomott egy ásítást.
– Ezért jöttem, mert beszélnünk kell. – mondtam alig hallhatóan.
– Sejtem, hogy miről lesz szó.
Elindult a nappali irányába én pedig követtem. Mennyire jól ismertem ezt a kis lakást. A kicsi konyhát, az étkezőt a nagy üvegasztallal és a 4 székkel. A nappalit a fekete bőrkanapéval, előtte a mahagóni színű asztalkával. És a hálószoba, azzal az óriási ággyal, ahol még sosem voltam, csak egyszer bekukkantottam, amikor körbemutogatta a lakást. Kifejezetten jó ízlése volt, ahhoz képest, hogy pasi. Valahogy minden passzolt egymáshoz.