Beszélgetések Veronikával - avagy a világ tele van hülyékkel 5. rész
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?Válts te is tagságit, és lépj be vele! Klikk ide!
Ismét nagyon késő volt már. - Veronika, te mindig sötétben jársz, mint az öregekhez a halál - mondtam neki, amikor a szám elvált forró, puha, csókra éhes ajkaitól. - Elég szépnek találsz? - Óh, igen! - Itt akarsz leteperni? - Miért, lehet máshol is? Csak a vállát vonogatta, én viszont el voltam foglalva a nyakával, majd a leteperést követően meg valami egészen mással. - Akkor most megpróbáljuk, amit a múltkor annyira szorgalmaztál - dünnyögtem a felizgatott kis mókusába, melyet úgy igazított a szám elé, mintha egy mikrofont tolt volna oda egy szép kerek szónoki beszédnek.
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 7.769 pont (13 szavazat)








