A+ A-

A szürkeség édes íze

Egy újabb szürke felhő úszik el az égbolt végtelen tengerén. A madarak halkan csiripelnek a távoli fákon, alig hallom őket. Némelyik kitárja szárnyait és tovaszáll, hogy eggyé váljon a szürke tömeggel. A járókelők monotonul tapossák a már-már elkopott járdát, s közben cipőik is kopnak, csakúgy, mint ahogy ők is. Némán merednek maguk elé. Mind sietnek valahova, de maguk sem tudják, hogy merre tart hosszú útjuk. Néhány kamaszlány tűnik fel a sarkon, kacéran riszálják magukat, mit sem törődve a rájuk szegeződő tekintetekkel. Élvezik az életet, mert még megtehetik. Ők is sietnek. Mindenki siet. Magas sarkú cipők kopogása, bakancsok tompa puffanása, sportcipők surrogása tölti ki a ködbe burkolózó utcát. A madarak már elszálltak. Magányosan ringatóznak utánuk a szélben az öreg fa ágai. A leveleit már elhullajtotta. Tél van.
Üveges szemekkel bámulok ki az ablakon, észre sem vettem, hogy eltelt pár perc. Pilláim megrebbennek, cserepes ajkaimat benedvesítem, s lassan elkapom tekintetemet. A már megszokott mozdulatokkal indulok ki a konyhába, hogy magamba öntsem a kávé feketeségét. Élvezem keserű ízét. Érzem, ahogy a meleg folyadék lecsúszik a torkomon, s halvány mosollyal teszem le a csészét. Koccan az alátéten. Szeretem ezt a hangot. A mindennapok apró alkotórésze. Visszamegyek a szobámba. Talpam alatt a hideg padló, melyet felvált a szőnyeg puhasága. Kinyitom a szekrényt. Végigmérem, majd kiveszek egy fekete pólót és egy farmert. Lábaim belecsusszannak a nadrágba, utána kissé nehézkesen gombolom be. Felveszem a pólót is. Melltartó nélkül. Feleslegesnek tartom, melleim még hetykén merednek előre. Egy zokni után nyúlok, közben azon merengek, vajon mi vár rám ma. A fésű fogai akadozva siklanak vörös tincseim között. Húzza őket, de nem fáj, már megszoktam. Pár hajszálam élettelenül hullik a földre. Nem sminkelek. Hallom, csörög a telefon. Vékony ujjaimmal felemelem, beleszólok. Áthív magához. Most induljak. Jól van. Leteszem. Belepillantok a tükörbe, egy barna szempár mered rám. Egy fehér bőrű, fiatal lányt látok, arcát kissé eltakarja vörös hajzuhataga. Tökéletes. Semmi extra, nem kell a bohócsmink. Belebújok a kabátomba, felhúzom a cipőmet és indulok. Út közben kicsit fázok, kevés az a póló.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.87 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 23. szerda 15:42
5 Pont!
#6 A57L 2015. 05. 17. vasárnap 06:58
Gyenge lett.
#5 feherfabia 2014. 12. 26. péntek 07:00
5P
#4 listike 2014. 11. 3. hétfő 13:06
Kissé depis.
#3 genius33 2013. 04. 15. hétfő 15:10
Hát kicsit lapos szerintem is.
#2 v-ir-a 2012. 03. 14. szerda 22:27
kissé szomorkás és nem érződik át a szerelem, a szenvedély....
#1 Törté-Net 2010. 01. 14. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?